Kedves Mindenki!

Mindenekelőtt szeretnénk Nektek köszönetet mondani az egész éves figyelmetekért, a támogatásért amely  nagyon fontos számunkra, a segítségetekért, ami nélkül sokkal nehezebben boldogulnánk és legfőképpen azért  a szeretetért, amely nélkül nem is tudnánk létezni! Köszönet azoknak, akik a koncerteken buzdítanak bennünket, akik megveszik a lemezeinket! 

Külön köszönjük mindazoknak, akik kiemelten támogatták, segítették az Ezüst-Patak zenekart:
 Debreceni Gabriella, Nyíri Nárcisz, Erdélyi Claudia, Balogh Erika, Szalay Lilla, Pál Andrea, Bertalan Csaba, Szick Gergely, Bartók Csaba, Gabrieli Gábor, Halász Bence, Kis László Péter, Perger István "Guszty", Lőrincz György, Galántai Gábor, Aranytíz Kultúrház, Kárpátia zenekar+ a teljes stáb.  

Végül, de nem utolsósorban köszönjük  a Családjainknak azt, hogy mellettünk állnak, hogy lehetővé teszik nekünk, hogy részt vegyünk a zenekari munkában!

 Boldog új évet kívánunk Mindannyiótoknak, legyetek nagyon boldogak! 

Nagy sikerű koncerttel ajándékozta meg közönségét az Ezüst-Patak zenekar Akusztikus lemez előzetes címmel bemutatott produkcióján 2011. november 12.—én, az Aranytíz Kultúrházban. Az adventi időszak nyitányának is tekinthető koncert meghitt, bensőséges hangulatát fokozta a színpad megjelenése is. Hangulatos lámpák, vörösborral töltött poharak, kényelmes bárszékek teremtettek megfelelő környezetet egy mindenki számára feledhetetlen estéhez. Egy megszokott koncert helyett egy színházi előadáson érezhette magát a közönség. A zenekar a Belső láng című dallal kezdett. Az alkotó emberek számára a belső láng égése a folyamatosan megújuló alkotás érzését jelképezheti. Ennek a megújulásnak lett az eredménye az új akusztikus lemez, amely jövő tavasszal jelenik meg. Az akusztikus stílus alkalmazásával új értelmet nyertek a dalok, nagyobb teret engedve a népdalok mondanivalójának. Másodikként a Karácsonyi dalt halhattuk, amely az ünnep közeledtével már elgondoltatja az embert, hogy mivel lehetne az ünnep kiégettségét új tartalommal megtölteni, elkerülve a megszokott kötelező sablonokat. A dalok újrahangszerelése, különösképpen a bevezető részek részletesebb kidolgozása által, eddig még soha nem hallott részletek kerültek felszínre, ez elsősorban Pivarcsi Gábor kitűnő zongoratudásának köszönhető. Lényeges momentum volt, a megszokottól eltérően, a néptáncosok hiánya. Ezzel egyértelműen az volt a cél, hogy a zenéé legyen a főszerep. Az Aranytízben tartott Ezüst-Patak koncerteknél már természetes a vendégművészek jelenléte. Perger István „Guszty” az ütőhangszerekért volt felelős, Lőrincz György egy eddig Ezüst-Patak koncerten nem hallott hangszerrel lépett színpadra. Az elektromos szaxofon különleges hangjával felfrissítette a már megszokott összhangot. Rémi Tünde mellett Erdélyi Claudia mutatta meg énektudását két dal erejéig. A Gyönyörűség című dal az, amely egy ősi hagyomány által köthető a karácsonyhoz. A keresztény hit szerint karácsonykor egy gyermek születését ünnepeljük, aki földre születésével elhozta az embereknek egy jobb, szabadabb élet lehetőségét. A dal kezdő sora „aludjál el istennek báránya” egyértelműen utalást is tesz a keresztény hit jelenlétére a népi értékek között. A koncert végén 25 kedves vendég karácsonyi ajándékként, egy 4 dalt tartalmazó CD-t kapott, mely a jövőre megjelenő lemez előhírnöke! A zenekar ezzel a nagy sikerű koncerttel megmutatta, hogy a stílusbeli változatosság elengedhetetlen egy zenekar folyamatos fejlődéséhez, megújulásához.

Bertalan Csaba

Új mederben az Ezüst-Patak, avagy akusztikus lemezelőzetes koncert az Aranytízben Nem mindennapi élményben lehetett részük azoknak, akik 2011. november 12-én ellátogattak az Aranytíz Művelődésiházban. Az Ezüst-Patak zenekar egy egészen különleges koncerttel lepte meg közönségét. Az állólámpákkal, kis asztalokon lévő gyönyörű borokkal és poharakkal díszített színpad már első pillantásra magával ragadott, aztán ahogy tovább ízlelgettem a látványt (hm, elég paradox, nemde?), egyszer csak Pivarcsi Gábor jelent meg, leült a hatalmas versenyzongorához, és lendületes játékával kezdetét vette az akusztikus lemezelőzetes koncert. Amíg Pívi játszott, a többiek is színpadra léptek, „magukhoz ragadták hangszereiket” és szerintem a legnagyobb változáson átesett dallal, a Belső lánggal kezdtek. Még érdekesebbé tette Perger István ’Guszty’ ütő hangszeres játéka, aki a koncert egésze alatt kísérte a zenekart, melynek férfi tagjai elegánsan egységes sötét öltözetben léptek színpadra, míg Rémi Tünde énekesnő egy hosszú vörös, combközépig sliccelt ruhát választott, amely kiemelte kecses alakját és gyönyörű lábait. Mondhatom, igazán nagyszerű audiovizuális élményben részesülhettek a közönség női és férfi tagjai egyaránt az este folyamán. Miután meghallgathattuk Héri Attila kirobbanó dobtémájával kezdődő Karácsonyi dalt, Gabrieli Richárd énekes-gitáros színpadra szólította az első vendéget, Lőrincz Györgyöt, aki szenvedélyes elektromos szaxofon játékával kápráztatott el bennünket a Szenvedély című dalban, ami szerintem az egyik legkülönlegesebb darab volt a koncerten a Vágyak után, de erre még később visszatérek. Különleges volt az új hangszerelést illetően is, amelyben felettébb tetszett Szécsi Attila érzéki hegedűjátéka, és különleges volt, mert ettől a daltól kezdve véltem felfedezni a színpadra befolydogáló felszabadultság-érzetet. A zenészek arca felragyogott ennek az érzésnek a mosolyától, érzékelni lehetett a színpad felől áradó energiát, amit az a tudat biztosított a zenekar számára, hogy nincsenek a „géphez kötve”, felszabadultan, afféle örömzenélést valósíthatnak meg. Mindenki beleépíthette a mondanivalóját a dalokba, éppen az aktuális lelkiállapotának megfelelő érzéseit oszthatta meg a közönséggel, ezáltal az érzelmek sokszínű kavalkádjának lehettünk tanúi a koncert folyamán. A következő vendég, Erdélyi Claudia fekete-vörös öltözetben körülbelül a koncert felénél lépett színpadra, a Változás című dalban énekelt, melynek eleje meglepően ismerősen csengett, majd így akusztikusan is hozta azt a „zúzást”, amit annyira szeretek benne. Ezután következett, a már korábban említett Vágyak, ami számomra a második legnehezebben felismerhető dal volt a Belső láng után, hogyha csak az elejét tekintem, amíg nem lép be az ének. Hallgattam, ismerős, ismerős, de nem tudom, hogy melyik dal lehet. Aztán rájöttem, hogy Pívi játssza zongorán azt a dallamot különböző díszítésekkel megspékelve, amit Ricsi szokott gitáron. És mivel a jóból ugye sosem elég, Lőrincz György ebben a dalban is csodálatos dallamokkal hagyott nyomot maga után, hogy Ezüst-Patakos berkeken belül maradjak. De ha már itt tartok, akkor abból az következik, hogy igen, a Gyönyörűség című dalról fogok beszélni, ami több szempontból is különleges szerepet tölt be a zenekar életében. Először is ebben a dalban minden hangszer szólórészhez jut, minden zenész megmutathatja virtuozitását, és hogy őszinte legyek, legnagyobb örömünkre nem is fogták vissza magukat a srácok. Másrészt pedig ezt a dalt a szerelem alkotta, no de most nem a klasszikus értelemben vett szerelemre gondolok, hanem a szülő és gyermeke között lévő kötelékre, ami az egyik legerősebb érzés a világon (állítják azok, akiknek már van gyermekük, de erről én majd csak jó pár év elteltével alkothatok véleményt.) Velem ellentétben azonban Szécsi Attilának már nem kell várnia, mivel pár nappal a koncert előtt tudta meg, hogy hamarosan Ő is megtapasztalhatja ezt az érzést, ugyanis a menyasszonya kisbabát vár. Ricsi ennél a dalnál osztotta meg a hírt a közönséggel, és gratulált Attilának, így ez a dal aznap értük szólt. Végül utolsó dalként a Csángó leányt hallgathattuk meg, ami után a közönség hatalmas tapsviharban tört ki, megköszönve a zenekarnak a csodálatos koncertet. Persze felhangzott a „Vissza! Vissza!”, „Ezüst-Patak!”, „Gyertek vissza!”, mely kéréseknek a zenekar eleget is tett. Visszajöttek a színpadra, hogyha egy dal erejéig is, de tovább muzsikáljanak nekünk. Ricsi a Szabad élet című dal előtt felkérte Erdélyi Claudiát, hogy menjen fel a színpadra énekelni, és Lőrincz Györgyöt, aki olyan bámulatosan fantasztikus „csodát tett”, hogy csak ámuldozni tudtam, és ezzel nem voltam egyedül. Nem hittem volna, hogy elektromos szaxofon ilyen hangot ki tud adni, mivel azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy elektromos szaxofon, de ez csak az én tájékozatlanságomat tanúsítja, tehát ismét tanultam valamit. Lenyűgöző műsort láthattunk a zenekartól, amely után sorsolást tartottak a karszalagok sorszáma alapján. 25 szerencsés nyertes egy sorszámozott CD-t kapott ajándékba, ami 4 dalt tartalmaz, ízelítőül a készülő akusztikus lemezről, ami elvileg tavaszra készül el a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és egy magánszemély támogatásával. A legtöbben dedikáltatták a CD-ket, rengetegen gratuláltak, fejezték ki elismerésüket a zenekar tagjainak, akik mosolyogva, örömmel fogadták a dicséretet, és mindenkihez volt egy-két kedves szavuk. Hogy szummázzam az estét, nem bántam meg, hogy elmentem, mivel szerintem ez volt az Ezüst-Patak zenekar életének eddigi legjobb koncertje. És mivel nagyon szeretem az idézeteket, ezért Erich Maria Remarque német író gondolataival zárnám soraimat: „Varázsereje volt a zenének. (...) Mindent kitágított és színpompássá tett, mintha az élet sötét árja zúgna benne, nem volt többé sem teher, sem határ, nem volt egyéb, csak fény, dallam és szerelem.”

Lemezbemutató az Aranytízben

Az igényes kultúra iránt fogékony közönségnek felejthetetlen élményt szerzett 2010. november 13.-án az Aranytíz Kultúrházban színpadra lépo Ezüst-Patak zenekar II. lemezbemutató koncertjén. A köztudottan a magyar népi kultúra értékeinek, rock és népzenével való ötvözésének bemutatását céljául kituzo zenekar II. nagylemeze idén márciusban jelent meg. A koncerten az új album dalai mellett természetesen az elso lemezen hallhatóak is helyet kaptak.
 A népzenéhez szorosan kapcsolódó néptánc is jelen volt a színpadon a Csepel Táncegyüttes tehetséges fiataljainak eloadásában. A zenekar noi tagja Rémi Tünde csodálatos énekhangja mellett tánctudását is megmutatta, bizonyítva ezzel sokoldalú tehetségét és a népi hagyományok iránti elkötelezettségét.
 Ismert színésznonk Balogh Erika  a Hogyan lehet? címu dalt szenvedélyesen szavalva mutatott rá jelen korunk és történelmünk legsúlyosabb társadalmi problémáira, a széthúzásra, a megosztottságra és az önzésre.
 A különbözo muvészeti ágak együttmuködésére való törekvésének kifejezése az új lemez borítóján megjeleno Hartung Sándor által festett „Színhangok” címu festmény, amely eredetije szerves részét képezte a színpadképnek és melynek színei a frontember Gabrieli Richárd öltözékén is megjelentek, egyesítve ezáltal a festészetet a zenével.
 A zenekarvezeto a tole megszokott közvetlenségével tette még emlékezetesebbé a fellépést a közönség számára, akik között minden korosztály képviseltette magát. Ez is mutatja, hogy a zenei stílus, amelyet az Ezüst-Patak zenekar képvisel kortól és világnézeti hovatartozástól függetlenül mindenkihez szól, aki a mai világban vevo saját népe értékeit közvetíto muvészeti irányzatra.
 Az új album két legtemperamentumosabb dala a Szajha és a Csángó leány pajzán stílusával megmutatta a népdalok sokszínuségét és az emberi érzelmek változatosságát. A készülo III. lemez dalai közül is hallottunk egyet, amelynek érdekessége, hogy új hangszerként megjelenik benne a sámándob.
 A zenekar többi tagjának Héri Attilának, Pivarcsi Gábornak, és Szécsi Attilának, valamint vendégmuvészeiknek Bíró Tamásnak, Csiszér Leventének, Nyíri Nárcisznak, Appelshoffer Jánosnak és Bankó Attilának zenei tehetsége döntoen meghatározó annak a zenei hangzásnak a kialakításában, amely egyedivé és különlegessé teszi az együttes stílusát. A fellépés sikerét és a jó hangulatot jelzi, hogy a korábban említett két dal egyikét a közönség, a koncert zárásaként, ráadásképpen még egyszer hallhatta.
Ezzel a koncerttel az Ezüst-Patak újabb sikert könyvelhet el magának. Bízzunk benne, hogy mint minden patak forrásához, egyre többen jutnak el ennek a zenének a mondanivalójával, saját népük eredetéhez, forrásához, megtalálva önmagukat és belso értékeiket egyaránt.

Bertalan Csaba

2010. augusztus 7-én Kisgejőcön (Ukrajna, Ungvári járás) a XII. Kárpátaljai Magyar Dalverseny meghívott vendégeként adott egy hihetetlenül fantasztikus koncertet a zenekar. Bátran állíthatom, hogy mindannyian leírhatatlanul csodás élményekkel lettünk gazdagabbak, de azért én mégis megpróbálom szavakba önteni a történteket!
A 6.-ai siófoki koncertet (melyről nem írok, mert nem voltam ott!) és a több órás fárasztó utazást követően, 7.-én reggel 4. 30-kor érkezett meg a zenekar a határra. Andikával ott csatlakoztunk Hozzájuk, hogy csupán kétórányi várakozás után elindulhassunk Beregszász irányába! Miután a zenekar elfoglalta a szállást, egy kis pihenő után 11. 30-kor következett a reggelivel egybekötött ebéd. Hogy az előbbihez és az utóbbihoz is hívek maradjunk, bundás kenyér és székelykáposzta volt a menü. Attistól megtudtam, hogy a zenekarból senki sem igazán székelykáposzta rajongó, de amit itt tálaltak, az egyszerűen mesés volt, így mindenki ámuldozva ízlelgette a gasztronómia ezen remekét! A nagyszerű kulináris élvezetek után, útnak indultunk a Beregszásztól kb. 70 km-re lévő Kisgejőcre, a koncert helyszínére. Egy zenei táborban találtuk magunkat, ahol a kisebb gyerekek lelkesen készültek a Dalversenyre, a nagyobbak inkább fociztak vagy pihentek. Ricsi nagyon kimerült volt, ezért lepihent egy kicsit a táborban, míg mi a többiekkel egy helyi presszóban beszélgettünk az aznapi eseményekről, és a közelgő koncertről! Majd egy kis idő után elvonultam a buszba pihenni, mert kezdtem érezni, hogy csaknem 32 órája fent vagyok, és ha ez így megy tovább, akkor nem biztos, hogy felhőtlenül tudnám élvezni a koncertet. A következő jelenet, amire emlékszem, hogy jönnek a többiek, hogy a busszal átmenjünk a színpadhoz, amely kb. 6x3 méternél nem volt nagyobb, de ügyesen megoldották, hogy mindenki elférjen rajta. 18. 30 körül megtörtént a kipakolás, elkezdődött a beállás… A helyi hangtechnikus abból az egy belső keverőből, ami ott volt, valami olyan csodás hangzást tudott teremteni, hogy lenyűgöző volt hallgatni a közönség soraiból, sőt a zenekar is nagyon meg volt elégedve! Ezután vacsora következett, majd a dalverseny eredményhirdetése! Úgy érzem, meg kell, hogy említsem a dalverseny különdíjasát, egy 4 éves kislányt, aki egy, az anyukájának szóló kedves kis dalt énekelt, s az édesapja kísérte gitáron. Megható volt látni, hogy milyen bátran kiáll a közönség elé, és csilingelő hangján milyen szívhez szólóan, ritmust nem tévesztve énekel. Ügyességéért a közönség hatalmas tapssal jutalmazta. Majd a nap zárásaként, az est fénypontjaként színpadra szólították az Ezüst-Patak zenekart.
A Belső láng című dallal indítottak, majd a Nevetni volna jó csendült fel, melyek alatt a közönség ízlelgette a dallamok kavalkádját. S mivel egyre jobban kezdte elnyerni a tetszésüket, ezért egyre többen mentek közelebb a színpadhoz, persze voltak, akik ülve hallgatták végig a koncertet, például az idősebbek és azok, akik kicsi gyerekekkel érkeztek. A fiatalok hamar felvették a zene ritmusát, kezdett emelkedni a hangulat!  Kimentem a buszhoz matricáért, elkezdtem szétosztani az embereknek,(mert Gergő nem volt ott, s gondoltam segítek) akikkel beszélni is tudtam, ők elmondták, hogy nagyon tetszik nekik a zene, volt, aki megemlítette, hogy tavaly már látta a Patakot a mezőgecsei koncerten, és már ott is tetszett Neki, amit hallott. Volt, aki a rockos elemeket emelte ki, és volt, akit a népi elemek vonzottak inkább! Amíg körbejártam és beszélgettem, addig jó pár szám elhangzott már, s mire visszaértem a színpadhoz, már csak csápoló kezeken át láttam a zenekart, mert megtelt emberekkel a színpad előtti terület, akik szívvel-lélekkel tomboltak, élvezték a koncertet! Ez persze hatalmas energiát és lendületet adott a zenekarnak, akik átszellemülve, teljes extázisba esve az emelkedett hangulattól, varázsolták el, és hozták még tüzesebb hangulatba, a már amúgy is felfokozott hangulatú közönséget! Hangszereiket nem kímélve hajszolták a dallamokat, szinte perzselt a színpad felől áradó energia, amit a srácok a közönség hihetetlenül inspiráló tombolásából merítettek! Attis lehengerlően energikus lendülettel dobolt, Pívi a billentyűknél egyszerűen csodát tett, mert jobb illetve ennél ide illőbb jelzőt keresve sem találnék a játékára! Varázslatos volt látni, ahogy Szecsi bámulatos ügyességgel, gyönyörű dallamokkal kápráztatta el a közönséget, akikkel olykor együtt ugrálva húzta, mintha a kisördög bújt volna a vonójába, amit el is ajándékozott, mert a koncert végére teljesen használhatatlanra hegedülte! Ricsi elképesztő basszus/gitárjátékával és rockos hangjával tüzelte fel még jobban a keményebb zene kedvelőit, akik jókedvüket nem rejtették véka alá, és Vele együtt ugrálva élvezték, érezték a zenét! A fergeteges zúzáson Tünci kristálytisztán csengő hangja, és megnyerően bájos kisugárzása lágyított, egy kis finomságot csempészve a zenébe.
 Zenekar és közönség egyaránt, együtt élvezte a koncertet! A Jóbarát és a Hogyan lehet című szerzeményeknél, a közönség egy emberként fejezte ki tiszteletét, meghatottságát a dalok, és azok mondanivalója iránt, összekapaszkodva, könnyes szemmel… lehengerlő élmény volt látni, ezt a fajta összetartozást… zenekar és közönsége tökéletes szimbiózisban egymással! Az emberek szinte azonnal ráéreztek a váltásokra, amikor lassabb, líraibb rész következett, kicsit tudtak „pihenni”, de amint megérezték a rock vadító ízét, féktelennek tűnő „ez itt a vég” tombolásba kezdtek.  A dalok ezen a koncerten új értelmet nyertek! Amíg például a Vágyak vagy a Változás című dalokra általában nem igazán szoktak táncolni, ezen a koncerten a közönség új lüktetést csempészett a dallamok közé! Az Ezüst-Patak című dal elején hallható tilinkó is bámulatos gyorsasággal nyerte el az emberek tetszését, melyet ütemes tapssal kísértek végig. A Gyönyörűségben pedig hát. nem is táncoltam, csak álltam, hallgattam és néztem a fiúkat, mert amit ebben a számban véghezvittek, az valami brutálisan jó volt…kezdve Attis dobszólójával, ami valóságos energiabombaként robbant Pívi bámulatos billentyű szólója előtt, melyeket Ricsi páratlan gitárszólója és Szecsi bravúros hegedűfutamai követtek…lenyűgöző volt az a kép- és hangzásvilág, ami ekkorra elénk tárult! De még mindig lehetett fokozni a már amúgy is izzó hangulatot, ugyanis a pajzán nótákat sem felejtették Budapesten a srácok! A Csángó leány és a Szajha még jobban feltüzelte a közönséget, voltak, akik egészen fülledt hangulatú táncba kezdtek, megvadítva ezzel a többieket is… teljes erővel táncolták végig a dalokat. Ekkorra a számok végére már alig maradt szusz a közönségben a folytatáshoz, de az újabb dalok mindig annyira feltüzelték Őket, hogy maradtak… táncoltak, tapsoltak tovább bíztatva a zenekart, hogy nehogy abba hagyják! Röpke 2 órával a kezdést követően, miután hallhattuk mindkét lemez teljes anyagát, elérkeztünk az utolsó dalhoz, a Szabad élethez, melyet a közönség hangosan énekelt végig Tüncivel és Ricsivel! A közönség hatalmas ovációja és éljenzése közepette köszönte meg a zenekar, hogy itt lehettek, hogy újból Kárpátalján zenélhettek, majd lementek a színpadról. Persze a közönség nem akarta elengedni Őket, és szinte bámulatos „tapscunamiba” kezdtek…komolyan tapscunami volt…mert erre nem lehet jobb jelzőt találni!!! „Ezüst-Patak” „Ne menjetek el!” „Gyertek vissza!” ,”Vissza-vissza!”– kérlelte a közönség a zenekart….. Ekkor, ahogy néztem az embereket, láttam, hogy a srácok - meghatottan attól a rengeteg szeretettől, amit itt a közönségtől kaptak - visszajönnek a színpadra, valami egészen különleges „ilyet még nem éreztem” hangulat járt át, és könnybe lábadt szemmel figyeltem a további eseményeket, mert itt bizony még nem ért véget az este. Az E-P ismét a színpadon volt!!! Mielőtt ismét a zenéé lett volna a főszerep, Ricsi megosztotta velünk, hogy miután lementek a színpadról, Szecsi azt mondta Neki, hogy ez élete legjobb koncertje! Ezt hallva a közönség ismét „tapscunamiban” tört ki, majd közkívánatra ismét meghallgathattuk a Hogyan lehet, Olvadó jég, Hold Fény, Csángó leány, és Szajha című dalokat, melyeket a közönség ugyanolyan lelkesedéssel táncolt végig, mintha csak 10 perce kezdődött volna a koncert, nem pedig lassan 3 órája ropná szinte megállás nélkül. Tapssal, éljenzéssel köszönte meg a közönség a fergeteges hangulatú koncertet, majd nagyon sokan vitték a zenekartagokhoz aláíratni matricáikat, az összes dobverőt, amit Attis szétosztott, volt, aki egy pengetőt vitt Ricsihez, hogy írja alá. Rengeteg fotót készítettek, volt, aki Ricsi kétnyakú „csodagitárjával” pózolt, Attis dobjához is sokan odaültek, Pívi szintije is felkeltette a nagyérdemű érdeklődését, de Szecsi elektromos hegedűje sem maradt ki a sorból ám.

Ezután a koncert remek hangulatától feldobódva nagyon hamar bepakoltunk a buszba és éjfél körül elindultunk Beregszászra. Persze a buszban sem állt meg az élet arra a kb. 1,5 órára, amíg a szállásra értünk! Ez a koncert annyira feltöltött, annyi jó hatás ért bennünket, hogy boldogan osztottuk meg egymással ezeket az élményeket! A srácokban még annyira tombolt az adrenalin, hogy azt mondták, még simán tudtak volna játszani akár egész éjszaka, mert annyira nem érezték a fáradtságot, még 3 óra játék után sem! Megérkeztünk a szállásra, ahol még tovább beszélgettünk, ettünk, lezuhanyoztunk, majd a nap izgalmas eseményeivel gondolatainkban hajtottuk álomra fejünket. Kb. 10-kor ébredtünk fel, de még ekkor is vagy egy órán keresztül csak az előző napon történteket elevenítettük fel. Ezután következett a reggeli, ami ismét olyan finom volt, hogy szinte megszólalt! Annyira figyelmesek voltak a házigazdák, szinte lesték minden kívánságunkat! A bőséges és isteni tojásrántotta után összepakoltunk, beültünk a buszba és mielőtt elindultunk volna Magyarországra, hazavittük Andikát, a férjét és két kislányát, akik azért jöttek, hogy megnézzék, hogy minden rendben van-e. Elbúcsúztunk Tőlük, fotózkodtunk, majd a határ előtt pár kilométerrel megálltunk egy csokoládéboltnál, ahol teret engedtünk a csábításnak, és hatalmas csomagnyi csokival folytattuk utunkat. A határon meglepően gyorsan, kb. 20 perc alatt átjutottunk, bár ebbe a 20 percbe még belefért az is, hogy a kötelező ellenőrzés során, Ricsi eljátsszon egy részletet gitáron a Csángó leányból. Ez a kis „mini előadás” még a határőrök arcára is mosolyt varázsolt. Ezután visszapakolás, és indulhattunk is. Útközben még egy meglepetés ért bennünket:házigazdáink szendvicseket csomagoltak nekünk az útra…                          Körülbelül 18 órára érkeztünk Budapestre, az út zökkenőmentesen és többnyire csöndben telt, mivel a fáradtságot nem tudtuk magunk mögött hagyni.

Ki merem jelenteni, és szerintem nem csak a magam nevében, hogy ez volt az Ezüst-Patak zenekar eddigi legjobb és leghosszabb koncertje! Rengeteg energiát, lendületet kaptunk mindannyian ettől a hétvégétől, melynek nagyon remélem, hogy lesz folytatása!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a csodálatos koncert így megvalósulhasson, hogy ennyi remek élménnyel lettünk gazdagabbak, és hogy én is részese lehettem ennek a „csodának”!
Egy idézettel zárnám soraimat, ezzel is kifejezve azt, hogy milyen fantasztikus hétvégében volt részem, s mennyire vágyom arra, hogy ezt megismételhessük, hogy ismét „minden szép legyen”:

A július 17-től 25-ig zajló Heted 7 Vigasság elnevezésű, 3 helyszínen tartandó rendezvénysorozat első napján, kétszer is színpadra lépett Kemencén a zenekar! A Főtéren, mondhatni, hogy a falu legforgalmasabb pontjánál állították fel a színpadot, mellyel szemben az út két oldalán „bazársor” húzódott. Itt asztalokat, padokat is elhelyeztek azoknál az árusoknál, akik étellel-itallal kínálták az idelátogatókat!

16.15-kor kezdődött a koncert, de sajnálatomra az Unalmas dalról lemaradtam, sőt még az Ezüst-Patak feléről is, amit különösen bánok, mert a Csepel néptáncegyüttes kiváló fiataljai színesítették az előadást ebben a dalban (is), de a végén hatalmas sikítással jeleztem, hogy: Igen! Végre megérkeztem! Kimondhatatlanul meleg volt, még a késő délutáni időpont ellenére is, és ezen még a fák árnyéka is alig enyhített valamit! Az első dal, melyet ezen a koncerten teljes egészében hallhattam, az a Gyönyörűség volt, melyben ismét lenyűgözött, ahogy Attis szinte „berobbant” a zenekar motorjaként egy fergeteges, pörgős dobszóval, melyen Pívi szinti szólója lágyított egy kicsit. Ezután Ricsi kétnyakú „csodagitárjának” és Attila akusztikus hegedűjének „viadalát” élvezhettük! Bár ennek a dalnak a végén a „technikának is melege lett”, vagy inkább csak a táncosok okozta mozgás kilazított egy kábelt, melynek köszönhetően a gép „elájult”, így a Vágyak című dalt „nélküle” játszotta a zenekar! Amíg „őt élesztgették”, addig ismét színpadra léptek a táncosok, akiktől erre a dalra is remek koreográfiát láthattunk! Mindannyian lelkesen, mosolyogva, olykor énekelve, mit sem törődve a tikkasztó meleggel ropták a színpadon! Női ének szempontjából ez a dal elég nehéznek számít (na, nem mintha a többi könnyű lenne), mert elég magasan kell énekelni, de Nárcisz nem okozott csalódást. Miután Pívi „meggyógyította” a gépet, a Hogyan lehet című dal következett, mely előtt, mint mindig, Ricsi elmondta, hogy a zenekar mindenféle politikától mentesen zenél, s ezután már jött is az Olvadó jég, melyben a néptáncosok ismét megcsillogtathatták tehetségüket! A vége felé közeledve egy kis ízelítőt kaphattunk a pajzán népdalokból is, kezdve a koncerten most először játszott Csángó leánnyal, kinek „lóg a csecse ha megyen, ha megyen…” majd a már szinte közönség kedvencnek számító Szajhával folytatódott a pajzánkodás! Ezek a dalok igazán sikert arattak, de legalább is huncut, pirulós mosoly és taps övezte őket! Zárásként a Szabad élet című dalt hallhattuk, s a táncosok közreműködésével remek audiovizuális élményben lehetett részünk. A közönség tapssal, „vissza, vissza”, „nagyszínpad”… fejezte ki véleményét a koncertről!

Ezután megkezdődött a pakolás, sietni kellett a völgybe, hogy a következő koncert helyszínére, a nagyszínpadhoz időben odaérjenek! Gergő odaadta a laptopot, én tovább adtam az apukámnak, hogy tudjak addig mást pakolni. Egyszer csak hallom, hogy Ricsi pont azt keresi: „Hol van a laptop?” Válaszoltam: „Apánál.” Ricsi elvette Tőle: „Köszönöm apa!” Így lett Ő az „E-P apukája”! Mindenki sürgött-forgott pakolászott, mikor aztán… egyszer volt, hol nem volt, Attis jobb vállára rászállt, egy szerinte „óriás kigyúrt egybe nyakú agyon tetovált” bögöly!!! Szegény „kicsi fiú” nagyon megijedt, de jött egy hős (az apukám) és egy jól irányzott, profi kivitelezésű legyintéssel megszabadította a bajba jutottat félelmei kiváltójától! Lett nagy ünnep, az apukám hőssé vált s a mese happy end-el végződött...

De ácsi, itt nem ért véget a történet! A bepakolás megtörtént és a csapat hosszú útra kelt (kb. 5km) … balról elhaladtunk egy templom mellett, ezután ismét  balra kellett volna fordulnunk, hogy átjussunk a patak túloldalára, de rendezvény miatt az út le volt zárva…minő meglepetés… így kerülő úton, átgázolva a patakon eljutottunk a falu végéhez az erdőben, ahol egy kapun „A tábor megtelt!” felirat fogadott minket! Megkérdeztük hát, hogy merre van a nagyszínpad, és elmondták, hogy induljunk el visszafelé, majd a Kőrózsa panziónál forduljunk balra! Ez így is történt! A fák mögött, ismét átgázolva a patakon megtaláltuk a nagyszínpadot! Előtte 6 vagy 7 étel- és italárus standot találtunk ’L’ alakban felállítva, asztalokkal, padokkal! A színpadon a Vigasság első „nagyszínpados” fellépője, a Heted 7 zenekar szórakoztatta az ekkor még néhány fős közönséget! Miután Ők befejezték, megkezdődött a kipakolás, behangolás, stb. Mivel az erdő közepén voltunk egy völgyben a patak mellett, ezért nem volt meglepő a sok szitakötő, bögöly, szúnyog, az egyéb röpködő izék, hangyák és a békák látványa sem! Addig nem is lett volna baj, amíg csak látjuk Őket, de nem érezzük! Gergőt a lábán csípte meg valami „hatalmas ragadozó”, ugyanis nem látok tökéletesen messzire, de még így is észrevettem a hatalmas piros foltot a vádlijánál! Szecsit a jobb alkarján érte csípés még koncert előtt, de a végére szerintem nem volt olyan ember, aki minimum 2-3 csípést össze ne szedett volna!
A Nevetni volna jó című dallal indított a zenekar a nagyszínpadon, amely mögött, a lemenő nap fénye aranybarna színbe burkolta a völgyet körül ölelő hegyeket! Majd következett volna az Unalmas dal, de Attis nem hallotta a konferálást, és belekezdett a Karácsonyi dalba, mely zúzós dobtémával kezdődik. Ezután pillanatnyi szünet következett, Attishoz megérkezett info és kezdődött is az Unalmas dal, mely önmagában sem unalmas, így meg pláne nem volt az! Majd lassult a tempó a Hold Fény című dallal, s ahogy sötétedett, a nap lemenő sugarainak fényét valóban kezdte felváltani a halványan pislákoló holdfény! Következett a Vágyak, melyben ismét láthattuk a táncosok produkcióját! Ezt a Kőbe zárva című dal követte, melyben különösen tetszett Attila hegedűjátéka, mert egy érdekes, új lüktetést kölcsönzött a dalnak! Ezután a Szenvedély című dalt hallhattuk! Ebben a kedvenc részem, rögtön az elején található, amikor a női énekhez csatlakozik a férfiének is … Beljebb, beljebb egész a falig, ölelj engem egész hajnalig… Következett az Ezüst-Patak című dal, amelyben most még különlegesebbnek hatott a torokének és a tilinkó, mert a völgy hangulata és akusztikája valami egészen új varázst kölcsönzött ennek a résznek. Egy szitakötő tetszését is elnyerte, mivel a végén Ricsi megosztotta velünk, hogy amióta elkezdték a dalt, azóta ott „ült” előtte a színpadon és ő is „élvezte a koncertet”. Megszólalt a hegedű és a táncosok ismét egy csodás koreográfiát mutattak be! Ezután következett a Naiva című dal, mely előtt Ricsi a közönség hölgy tagjainak üzent, hogy a dal tömören arról szól, hogy ne dőljünk be a pasiknak…egy mellettem álló hölgy megkérdezte tőlem, hogy „Mi is a dal címe?” Úgy látszik, hogy felkeltette az érdeklődését a téma! Ezután a Hogyan lehet című lassabb, szomorúbb hangvételű dalt hallhattuk, melynek lezárásaként Pívi gyönyörű szintiszólója teszi rá a „koronát” a dalra! Majd következett a Szajha, melynek gyors ritmusa és pajzán szövege a közönségből többek kedvét meghozta a tánchoz, a tapshoz! Ismét színpadra léptek a táncosok az Olvadó jégben, s ezután Attis zúzott egy nagyot a Karácsonyi dalban! Majd a koncerten másodszor játszott Csángó leány következett, melyből szerintem hamarosan közönség kedvenc lesz, mint a Szajhából! Gyors, pajzán, szórakoztató! Ezután a Gyönyörűséget hallhattuk! Imádom ezt a dalt, mert ebben minden hangszer szólórészhez jut! Végül a Szabad élet című dallal zárt a zenekar és a táncosok is, melynek végén elismerő tapssal köszönte meg a közönség a majd’ másfél órás koncertet!

Ezután következett a pakolás, le a színpadról, be a buszba és Attis kocsijába, mert ahogy ezt befejezték, már jött is Rúzsa Magdi, hogy tovább szórakoztassa az embereket!
Összességében mindkét koncert gyönyörű helyen volt, nagyon jól sikerült! Szerintem mindannyian új és felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak … és nem csak a csípések miatt felejthetetlen!!! Nagyon jól éreztem magam ezen a szombaton, s ezért már alig várom az augusztus 6-i, siófoki koncertet!

2010.06.19-én, a Pomázon megrendezett 4 napos Fényünnep első napján, festői környezetben láthattuk és hallhattuk a Patakot.
Koncert előtt egy kicsit körbejártuk a helyszínül szolgáló Magyar vár területét, ahol találkozhattunk ruhaárusokkal, akik a magyar népviselet szebbnél szebb darabjait kínálták, de voltak, akik magyaros motívumokkal díszített emléktárgyakat, könyveket árultak! Találtunk egy standot ahol termelői méz volt a portéka, emellett a különböző finom ételeket és italokat kínáló eladók között is válogathattunk! A rendezvény hangulatát különböző jelmezekbe, népviseletbe öltözött emberek tették még különlegesebbé. Aki kedvet kapott hozzá még kovácsolásban is részt vehetett. Az ide látogató emberek nézelődtek, vásároltak, jól érezték magukat, és egyre többen látogattak el a „Csűrhöz”, ahol a Karcolat zenekar koncertjét követően, az Ezüst-Patak lépett színpadra.
Beállás a Változás című számmal, és kezdődhetett is a buli!
 Nevetni volna jó! Ezzel a pörgős dallal indított a zenekar, majd folytatták is a Naivával, melyben a kisasszony ismét hoppon maradt, mert a betyár bizony rendesen átrázta. Az Unalmas dal lüktetése azonban már meghozta a közönség hangját is, egyre fokozódott a hangulat. Majd az Ezüst-Patak című dal csörgedezett lágyan, melyet az igen csak ütős Karácsonyi dal követett. Ezután lassabb vizekre eveztünk a Kőbe zárva és a Hogyan lehet című dalokkal, melyek melankólikus hangulatát a Szenvedély oldotta a maga kis pajzánságával. Ez hozta meg a kedvet a vékony kis átlátszó tangához, melyet szexi tűsarkúval kiegészítve viselnek a Szajha című „pikáns fűszerezésű”, fantáziát beindító, szintén pajzán elemekkel átszőtt dalban, mialatt tényleg egy fekete tanga landolt a színpadon! A közönség soraiból mosoly hangja hallatszott, volt, aki el is pirult! Majd a felhevült kedélyeket az Olvadó jéggel hűtöttük, de persze ez a közönség jó hangulatát egyáltalán nem befolyásolta negatív irányba! Sőt! Ezután a „huncutkodás” gyümölcseihez szólt a Gyönyörűség, amelyben ismét lenyűgöző látványban és persze zenei élményben lehetett részünk, ahogy körülbelül a dal közepénél minden hangszer főszerephez jut! Először a dob- majd a szinti szólót hallhattuk, aztán a gitár és a hegedű „csatáját”. Végül a Szabad élet című dallal zárt a zenekar, a közönség énekes közreműködésével együtt.
Ekkor Tünci magához ragadta a kezdeményezést és (persze előre megfontolt szándékkal, kacsintásokat követően) elkezdte énekelni a Sok születésnapokat, melyhez a közönség azon tagjai is csatlakoztak, akik ismerték a népdalt, és Ricsi is , aki azután jött rá, hogy a dal igazából Neki szól, amikor a kislányai behoztak egy tortát, rajta gyertyákkal! A meglepetés nem maradt el. Elfújta a gyertyákat, majd a dal végén elmondta, hogy az egyik kislányának pont a következő napon lesz a születésnapja, szóval ez a dal Neki is szólt!
Az egész koncertet egy végig videózta egy „arany köntösbe” öltözött úriember.
Ezután következett a bepakolás a buszba, és indulás haza! Nagyszerű koncert volt, csodálatos helyszínen, remek közönséggel, fantasztikus élményekkel.

Május 1-jén Érden, a Borgödör Rock Klub kerthelyiségében találkozhattunk ismét az Ezüst-Patakkal! 19 órakor érkezett meg a zenekar a helyszínre, elkezdődött a hangszerek és a kellékek kipakolása, majd egy két zenekari fotó is készült a klub előtt. Ezután beállás, és kezdődhetett a jó másfél órás koncert.

Először a Belső láng című dal csendült fel, majd a második számnál rögtön, hopp már nem is volt gatyamadzagunk, mer’ egy Szajha az éjjel a fogával rágta széjjel! Ezt egy lelkes úriember „Adjunk az erotikának!” kérésére hallhattuk. Majd a Kőbe zárva című dal szólt arról, hogy manapság nem az erkölcs, az igazság beszél, hogy milyen furcsa ez a világ, s ez rögtön maga után vonzotta a Nevetni volna jó óhaját! Ezután az unalmasnak egyáltalán nem nevezhető Unalmas dalban dübörgött, hogy manapság a gondolat már senkit sem érdekel, viszont azért a kis bolondságért majd’ meghal az ember. Majd „Változtunk” egyet, a szeretetet kerestük a Karácsonyi dallal, hallhattuk a Naivát, és szintén egy kérésnek eleget téve következett a Szabad élet, a „madaras dal”! J Az Ezüst-Pataknál Attila hegedűjátéka nagyon megragadta egy „fiatalember” figyelmét, majd ezt mondta, idézem:
„Húzzad Paganini!!!” J Jelzésértékűen Ricsi egy bankjegyet tett Attila vonójába, de ahogy játszott, persze a pénz Attis dobja előtt végezte. Majd a jó hangulat „elolvasztotta azt a bizonyos jéghegyet” az Olvadó jég című számban, aztán a Vívódásban hallhattuk, hogy úgy maradnék….. és maradtunk is, mert folytatódott a koncert! A Vágyakban végig „három csillag járt az égen”, az egyik szőke, a másik barna, a harmadik meg…..na jó, a harmadik aranyalma! J Ezután a Gyönyörűség következett, majd egy szerelmes dal, a Hold Fény. Ekkor Ricsi elmondta, hogy van 3 lassúbb daluk is, a Jóbarát, a Hogyan lehet és a Sok születésnapokat, és megkérdezte a közönségtől, hogy ebből a háromból melyiket szeretné hallani! Egyöntetűen a Hogyan lehetre esett a választás! Tehát ez a dal következett, majd zárásként a Szenvedélyt! Ekkor a közönség „visszakövetelte” a színpadra a zenekart, de nem lehetett tovább játszani, mert már elmúlt 22 óra! L Majd a koncert után egy három fős, átmenetileg verbuválódott kis „énekkar” a Sok születésnapok című dallal köszöntötte Pivit, mivel előző nap ünnepelte a születésnapját! Ezután egy kis pihenés, beszélgetés következett, majd bepakolás a buszba, és irány haza!

Jó hangulatú koncert volt, kellemes környezetben, és még az időjárás is nekünk kedvezett! Nem esett az eső, bár a koncert végére már jócskán lehűlt a hőmérséklet, de ez nem akadályozott meg abban, hogy egy jót bulizzunk!

Legközelebb május 15.-én Győrben találkozunk!!

Idén még alig jelentkeztünk friss hírekkel, úgyhogy most pótoljuk ezt a hiányosságot!

Az idei év eddigi és egyben legfontosabb eseménye számunkra az, hogy megjelent  a zenekar második lemeze!!
Nagyon jó a fogadtatása és nagyon büszkék vagyunk rá!

Januártól újra turnézik a csapat, 23.-án Dabason kezdtünk, majd februárban pár saját bulival kiegészítve folytattuk, és minden hónapban lehet velünk találkozni az ország számos kis és nagyvárosában!
Áprilisban újra eljutottunk Erdélybe, fantasztikus élményekkel és két nagyon jó hangulatú koncert felejthetetlen emlékével tértünk haza. Mind Nagyszalontán, mind Kézdivásárhelyen nagyon kedves és lelkes közönség fogadott bennünket, remekül éreztük magunkat, jó volt újra látni Magyarország ezen csodás részét is! A két erdélyi buliról egyébként Debreceni Gabi jóvoltából koncertbeszámoló is készült, melyet ezen hírlevél mellékleteként olvashattok! Reményeink szerint –ha minden jól megy- minden buli után lesz egy hosszabb/rövidebb beszámoló!

Jó hír még, hogy hosszas szervezkedés után most már majdnem biztos, hogy sikerül újra eljutnunk Kárpátaljára, ezúttal augusztusban egy helyi dalverseny vendégeként adunk önálló koncertet. Nagyon várjuk és készülünk rá teljes erovel!

A honlap Galántai Gábor jóvoltából egyre jobb formát kezd ölteni, reméljük, hamarosan meg lehet nézni a galériában található fotókat, természetesen az erdélyi buliról készült képekkel együtt!

Legközelebb Érden, a Borgödörben lesz látható/hallható az Ezüst-Patak, egy önálló buli keretében, feltehetoleg a megszokottnál kicsit halkabban fogunk játszani, de reméljük ez nem lesz akadálya a jó hangulatnak!

Figyeljétek a honlapot, igyekszünk folyamatosan friss infókat megosztani Veletek!

Rég jelentkeztünk már friss hírekkel!

Mint láthatjátok, elkészült az új honlapunk, hála Galántai Gábor barátunknak!
Igyekszünk majd folyamatosan frissíteni, új tartalommal megtölteni, egyszóval a leheto legjobban informálni Titeket!

Az idei évkezdet számunkra legfontosabb történése:
Elkészült a várva-várt II. lemezünk, mely a napokban már kapható lesz!
Elsoként február 22.-én hétfon, a Gödör klub-beli koncertünkön lehet majd megvásárolni.
10 új dal (+ 2 dalból angol nyelvu változat) lesz hallható rajta!
Gyorsabb és ha lehet keményebb lesz, mint az I. lemez, igyekeztünk a legjobbat kihozni magunkból!

Elkezdodött a 2010-es évi turné, elsoként Dabason játszottunk egy jó hangulatú, remek bulit, majd a pilisjászfalui Sólyom fészekben volt egy fergeteges önálló koncert! 19.-én Tapolcán láthattok bennünket,, 27.-én pedig Kecskemétre várunk mindenkit szeretettel!

Figyeljétek a honlapot, már felkerültek az idei koncert dátumok!

Ha bármilyen észrevétel, hasznos információ, esetleg építo jellegu kritika
eszetekbe jut, jelezzétek nekünk!

 a mielobbi viszonlátásra

Sziasztok!

Lassan véget ér az év a Zenekar számára is, egy budapesti buli van hátra, ecember 19.-én szombaton, a CrazyMama klubban!

Itt az ideje hát, valamiféle évértékelésnek!

A 2009-es évben rengeteg dolgot megéltünk, jót és rosszat is. A legfontosabb és egyben a legjobb az a 27 állomásos országos turné, amit mint vendégzenekar csináltunk végig. Rengeteget tanultunk, fejlodtünk és változtunk ezen idoszak alatt, mind emberileg, mind zeneileg! Sok helyre eljutottunk, sok emberrel megismerkedtünk és sokan megszerették a zenekart! Az ország keleti felében különösen jó közönséggel találkoztunk, Kárpátalján és Erdélyben pedig fantasztikus fogadtatásban volt részünk, nagyon sokan voltak ránk is kíváncsiak! Köszönjük és köszönet a stáb minden tagjának a segítségért!

A turné mellett szerencsére jutott ido pár önálló koncertre is, ahol néhány új dalt is játszottunk a készülo új lemezrol. Nagyon jók voltak pl.a soltvadkerti, a maroslelei,
és a budapesti fellépések is! A saját bulikon általában a Honvéd-, a Csepel- és a Rozmaring néptánc csoport táncosai segítettek színesebbé tenni a musort.
Ezúton is szeretnénk megköszönni Nekik a színvonalas musort,  továbbá Gabrieli Gábornak és Halász Bencének, hogy kisegítettek bennünket, amikor Pivi nem tudott velünk lenni, illetve Debreceni Gabriellának, aki hegedus poszton volt egítségünkre
és számos jól sikerült fotósorozat is fuzodik a nevéhez!!

Az év elején megjelent az elso Ezüst-Patak koncert-DVD, melyet Balogh „Különjárat” Zoli barátunkkal kezdtünk el készíteni és amely Zoli váratlan halála miatt sajnos egyfajta emlék-DVD lett. A lemezen a fotók, interjúk mellett helyet kapott az összes eddigi klipünk, köztük Zoli befejezetlen munkája, a Változás címu dalra készült koncert-klip és a Hartung Sándor festomuvész barátunk által készített Gyönyöruség címu új dalunk klipje!

Tavasszal távozott a csapat addigi gitárosa Bakó Karesz, azóta a gitáros posztot (is) Richye tölti be.

Novemberben elkezdtük rögzíteni a második Ezüst-Patak lemezt, melyrol egyelore csak annyit: nagyon jó dalok lesznek rajta, fantasztikus ötletekkel, hangszereléssel és többek között a fent említett Balogh Zolinak írt Jóbarát címu dallal, mely Richye eddigi egyik legjobb dala! Úgy tervezzük, hogy jövo év elején fog megjelenni az anyag és a szokásos módon a koncerteken bárki hozzájuthat majd, akit érdekel!

Jövore tehát reméljük újra találkozunk Veletek, új nótákkal és egy megújult honlappal!

Addig is:
kellemes ünnepeket Mindannyiótoknak!

Folyamatosan készülnek új dalok, amiket itt-ott szivárogtatunk a neten. A Szajha és a Magnificent (a Gyönyöruség angol verziója) pl. felkerült a bandlandre, ahol mindkét dal teljes egészében meghallgatható. Ha már elátogattok a bandland oldalunkra, légyszi klikkeljetek a rajongó leszek gombra! ;)

Ezzel a két dallal és a szintén új szerzemény Naívával, neveztünk a Kultúrpart Világzenei Dalversenyére is!

A dalokat itt találjátok:

Ha van pár percetek hallgassatok bele és kommenteljétek oket. Nem kell regisztrálni!

Elindultunk az életed zenéje tehetségkutatón, ahol a különdíj mellett egy-két szakmai elismerést is bezsebelhettünk. László Attila jazz-gitármuvész, a jazz konzi tanára, a Charlie Band gitárosa kiemelte a Naíva dalunk egyediségét, a dal dallam és harmónia vezetésének a hangszerelési bravúrját valamint a profi eloadását. A zsuriben volt még a Lánchíd rádióban és a Mahaszban is tevékenykedo Jeszenszky Zsolt, o is bátorított minket. :) Nagyon jól éreztük magunkat, örülünk a díjnak és köszönjük a bíztató szavakat.

Jelenleg jó esélyeket látunk arra, hogy osszel már minden hónapban legyen egy önálló koncertünk Budapesten. Egy már biztos, december 19-én a Crazy Mamában lépünk fel. Folyamatosan mozgolódunk, amint konkrétumok kiderülnek szólunk... :)

Az elso július 2-án a Monorierdo Campingben az V. Hagyományorzo Motoros Találkozón. Szinte pont egy évvel azután, hogy a motoros barátaink tavaly meghívtak minket. Tavaly is nagyon jó hangulat volt, biztos idén sem lesz másképp!

Két nappal késobb Soltvadkerten a Vadkerti tó mellett lépünk fel egy nagyon kellemesnek ígérkezo borfesztiválon.

További önálló koncertek szervezése folyamatosan zajlik, reményeink szerint lesz még jó pár. :)

Az oldalon a galéria megújult, a fotókat ezentúl az egyik legnépszerubb fénykép megosztó oldalon, a Flickr-en is megtaláljátok. Új képek is kerültek fel a zalaegerszegi koncertrol. Nagy köszönet érte Gyuricza Ferencnek, a Zalai Hírlap fotósának!

Felkerült az oldalunkra a Danubius Rádió Hajrá Magyarok! címu musorában elhangzott, Richyevel készült interjú. Sok minden szóba került, a frissen megjelent DVD-tol kezdve Balogh "Különjárat" Zoliig. Hallgassátok meg! Érdemes!