Az evészavarok rendkívül összetett problémák, és sok esetben hétköznapi élethelyzetek is hozzájárulhatnak a kialakulásukhoz. Íme öt gyakori, ám súlyos élethelyzet, amelyek evészavarhoz vezethetnek, valamint tanácsok arra, hogy hová fordulj segítségért: 1

A felújítás során lebontották a padlóburkolatot, és amit ott felfedeztek, az mindenkit meglepett. Az alatta rejtőző titkokra senki sem számított!

Bár létezik olyan evészavar, melynek tüneti kezelése életmentő lehet, és kórházi felvételt is szükségessé tehet, a terápiás terv jellemzően jóval komplexebb, és több szakember együttműködését igényli, legyen szó a háziorvosról, a dietetikusról vagy a pszichológusról, pszichiáterről.

A pszichoterápia szinte elengedhetetlen a hosszú távú, majd pedig a végleges gyógyuláshoz, már csak azért is, mert a probléma gyökerét jelentő, az evészavarra hajlamosító, a kialakulását vagy fenntartását elősegítő tényezők a legtöbb esetben lelki okokra vezethetők vissza. A különféle önértékelési problémák leküzdése, a viselkedésminták átdolgozása, a káros megküzdési stratégiák leváltása és a traumafeldolgozás viszont olyan új utakat nyithatnak meg, melyek nem csak az evészavarok leküzdéséhez jelenthetnek kulcsot, de az érintettek egész életét megváltoztathatják.

A lelki okok, a negatív életesemények és a családi minták sokszor mélyen gyökereznek az evészavarok hátterében. A különböző tapasztalatok, mint például a stresszes élethelyzetek, traumák vagy a családban tapasztalt érzelmi elhanyagolás, mind hozzájárulhatnak a problémák kialakulásához. Az ilyen zavarok kezelése sokrétű megközelítést igényel, hiszen a terápia célja nem csupán a tünetek enyhítése, hanem a mélyebb lelki okok feltárása is. A terápia során különböző módszerek alkalmazhatók, mint például a kognitív viselkedésterápia, amely segít a negatív gondolkodási minták átalakításában, vagy a családterápia, amely a családi dinamika megértésére és javítására fókuszál. Dr. Babusa Bernadett, evészavarokra specializálódott klinikai szakpszichológus tapasztalatai alapján a terápia során fontos, hogy a páciens biztonságos környezetben érezze magát, ahol megoszthatja érzéseit és tapasztalatait. Kívülállóként, ha szeretnénk segíteni egy érintett barátunknak vagy családtagunknak, a legfontosabb, hogy támogató és megértő hozzáállással forduljunk felé. Hasznos lehet, ha figyelmesen meghallgatjuk őt, és bátorítjuk arra, hogy keressen szakmai segítséget. A szeretetteljes, elfogadó légkör kialakítása segíthet abban, hogy az érintett nyitottabb legyen a gyógyulásra és a szakmai támogatásra.

A szakértő kiemeli, hogy az evészavarok mögött gyakran rejlő érzelmi problémák olyan mélyek és bonyolultak, amelyekkel az érintett személy nem tud hatékonyan, egészséges módon megküzdeni. Ilyen esetekben az étkezés vagy annak mellőzése válik a stressz és feszültség kezelésének egyik módszerévé, még ha ez a megoldás hosszú távon kártékony is.

A doktornő szerint az evészavarok okai három alapvető csoportba sorolhatók: a hajlamosító, a kiváltó és a fenntartó tényezők. A hajlamosító tényezők között olyan jellemzők találhatók, mint az alacsony önértékelés, a perfekcionizmus, a fokozott szorongásra való hajlam, valamint korai életesemények, például bántalmazás vagy elhanyagolás.

A családi háttér jelentős hatással bír, ám a társadalmi elvárások is erőteljesen befolyásolják az egyén önértékelését. A karcsúság eszményítése, a közösségi médiában fellelhető „tökéletes testek” láttán, valamint a diétakultúra üzenetei mind hozzájárulnak ahhoz, hogy sokan a testük feletti kontrollálás révén próbáljanak megfelelni a társadalmi normáknak, vagy éppen ellenkezőleg, lázadni kívánjanak ezzel szemben.

A kiváltó tényezők gyakran olyan életeseményekhez kötődnek, amelyek traumatizáló vagy destabilizáló hatással bírnak. Serdülők esetében ilyen esemény lehet például a csúfolódás, az elutasítás, vagy akár egy negatív megjegyzés a megjelenésükkel kapcsolatban. A teljesítménykényszer vagy egy családi válás szintén jelentős nyomást gyakorolhat rájuk. Felnőttek esetében pedig a tünetek felerősödését gyakran megelőzi valamilyen veszteség, párkapcsolati válság, vagy hosszú távú stresszhelyzet, amelyek mind hozzájárulnak a lelki egyensúly felborulásához.

Egy látszólag ártalmatlan diéta is komoly problémák forrásává válhat, hiszen sokaknál lavinát indíthat el. Egy egyszerű életmódbeli változtatásként kezdődő fogyókúra, vagy éppen egy szigorú, önsanyargató étrend hirtelen megvonásokat, gyors eredményeket vagy éppen kudarcélményeket hozhat magával. Ezek a tapasztalatok könnyen túlevéshez, kontrollvesztéshez vezethetnek, amit újabb megszorításokkal próbálunk kompenzálni. Ez az ördögi kör a legtöbb evészavar alapjául szolgál.

A fenntartó tényezők terén pedig jellemző, hogy az evészavar idővel "funkcióvá" válik: általa az érintett szabályozni próbálja az érzelmeit, enyhíti a szorongását, vagy kontrollérzethez jut. Ha nincsenek egészséges, adaptív eszközei a nehéz érzelmi állapotok csillapítására, akkor az evés vagy épp a nem evés marad a megoldás.

Dr. Babusa Bernadett megállapítása szerint az evészavarok megjelenésében a családi környezet nem csupán "bűnös", hanem gyakran olyan tényező, amely hajlamosít, fenntart vagy éppen kiváltja a problémát. A család az elsődleges szocializáció színtere, ahol megtanuljuk, miként bánjunk a testünkkel, hogyan kezeljük érzelmeinket, és hogyan viszonyuljunk az étkezéshez, a kontrollhoz, valamint az elvárásokhoz. A szakértő hangsúlyozza, hogy bizonyos tényezők különösen jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban.

Kiemelendő, hogy a család nem ellenséges tényező, és az evészavar megjelenése sohasem csupán egyetlen személy "hibájának" következménye. Ugyanakkor a gyógyulás folyamatában rendkívül fontos szerepet játszhat a kapcsolati dinamikák azonosítása és átalakítása. Különösen serdülőkorban gyakran elengedhetetlen a család aktív bevonása a terápiás munkába.

A szakpszichológus arra is felhívja a figyelmet, hogy a korai traumatikus élmények egyre több kutatás szerint jelentős kockázati tényezőt jelentenek az evészavarok szempontjából. Ilyenek a következők is.

Egy evészavar esetén a segítség időben történő igénylése kulcsfontosságú lehet a teljes gyógyulás szempontjából – hangsúlyozza a szakértő. Minél előbb fordul valaki szakemberhez, annál kedvezőbbek a kilátások a felépülésre.

Külső, szakértői támogatásra akkor van feltétlenül szükség, ha az evéssel, testsúllyal, testképpel kapcsolatos gondolatok uralkodnak a mindennapokon, ha valaki ismétlődően falásrohamokat, hánytatást, szigorú koplalást, túlevést tapasztal, ha testi tünetek - menstruáció kimaradása, hirtelen fogyás vagy hízás, emésztési problémák - jelentkeznek, ha az evéshez szorongás, szégyen, bűntudat társul, illetve, ha a társas kapcsolatok, iskolai vagy munkahelyi teljesítmény, életminőség romlik az evészavaros tünetek miatt. Fontos jel az is, ha valaki tudja, hogy "nem normális", amit csinál, de nem tud vele egyedül megküzdeni. Vagy már próbálta, de mindig visszacsúszik.

Az evészavarok kezelhetősége a doktornő szerint több tényezőtől is függ: nemcsak a diagnózistól, hanem attól is, milyen korán kerül sor segítségkérésre, de például serdülők esetében számít az is, hogy mennyire sikerül bevonni az érintett családját is a folyamatba.

Úgy véli, a falászavar általában jól kezelhető, különösen, ha az érintett nyitott az önismereti munkára, és időben eljut szakemberhez. A bulimia kezelése többnyire hosszabb, hullámzóbb, de szintén jó gyógyulási esélyekkel jár, ha megfelelő pszichoterápiás támogatás és szükség esetén orvosi kontroll is társul hozzá. A visszaesés nem ritka, ezért sokkal inkább része a felépülés folyamatának.

A szakértők tapasztalatai szerint az anorexia az egyik legmakacsabb és legveszélyesebb evészavar, mely komoly testi kockázatokat rejt magában. A kezelés ilyenkor gyakran a legbonyolultabb feladatok közé tartozik. Az érintettek gyakran ambivalens érzéseket táplálnak a gyógyulás iránt, mivel a súlycsökkentés és az étkezés kontrollja mélyen összefonódik a személyes identitásukkal. Idővel a betegség részévé válhat az önértékelésüknek és a biztonságérzetüknek. Az alultápláltság ráadásul súlyosan befolyásolja a gondolkodási folyamatokat és az érzelmek kezelését, ami tovább nehezíti a terápiás munkát. Ennek ellenére fontos hangsúlyozni, hogy bármilyen evészavarból lehetséges a teljes felépülés, amennyiben az érintett megfelelő, támogató környezetben és segítséggel vág neki a gyógyulás útjának, és nem marad magára a nehézségekkel.

Az evészavarok kezelése összetett folyamat, mely általában több szakember együttműködését igényli, a pszichológus, a pszichiáter, a háziorvos, a dietetikus is része lehet a támogató rendszernek. A pszichoterápia azonban mindenképp a gyógyulás alapját jelenti, a pszichológus által vezetett egyéni vagy csoportos terápia szinte minden esetben elengedhetetlen, hiszen nemcsak a tünetek, hanem a mögöttük húzódó lelki okok feldolgozását is lehetővé teszi.

A szakpszichológus tájékoztatása szerint a legelterjedtebb terápiás megközelítések közé tartozik a kognitív viselkedésterápia (CBT), amely egy fókuszált és strukturált módszert kínál, különösen hatékony bulimia és falászavar kezelésében. Ezen kívül említést érdemel a sématerápia és a dialektikus viselkedésterápia (DBT), amelyek az érzelemszabályozás és az önértékelés javításában, valamint a stressz kezelésében nyújtanak segítséget. Az integratív és pszichodinamikus terápiák is eredményesek lehetnek, mivel ezek hosszú távon támogatják az önismereti fejlődést, különösen akkor, ha a tünetek mögött bonyolultabb kapcsolati sérülések, traumák vagy kötődési zavarok állnak.

A doktornő hangsúlyozza, hogy a serdülők körében végzett kutatások szerint a családterápia rendkívül hatékony, különösen az anorexia kezelésében. Ebben a megközelítésben nem a szülők felelősségét firtatják, hanem a családot erőforrásként vonják be, hogy közösen támogathassák a fiatalok gyógyulási folyamatát.

Az evészavarok kezelésekor nem mindig szükséges gyógyszerek alkalmazása, de vannak olyan helyzetek, amikor pszichiátriai beavatkozásra is szükség lehet. Például, ha az evészavar mellett súlyos depresszió, szorongás, pánikrohamok vagy poszttraumás stressz tünetei jelentkeznek. Továbbá, ha az érintett önsértő magatartást tanúsít, vagy öngyilkossági kockázatnak van kitéve, illetve ha az állapota miatt nem képes aktívan részt venni a terápiás folyamatban, akkor mindenképpen szakmai segítségre van szükség.

Sajnos az evészavarok nagyon gyakran társulnak más pszichés nehézségekkel, melyek vagy megelőzték a tünetek kialakulását, vagy következményként jelentek meg. Ilyen gyakori, társult zavar a depresszió, a szorongás, a pánikzavar, a borderline személyiségzavar, a kényszeres tünetek megjelenése - például rituálék az evéssel kapcsolatban -, a poszttraumás stressz zavar - PTSD -, különösen, ha trauma áll a háttérben, illetve a személyiségfejlődési zavarok, kötődési nehézségek, önértékelési problémák.

Kórházi vagy osztályos kezelés is szükségessé válhat, ha súlyos alultápláltságról, életveszélyes állapotról, súlyos testi vagy pszichiátriai tünetekről - például elektrolitzavar, szívritmuszavar, önveszélyesség - beszélhetünk, különösen anorexia esetén.

Az evészavarok természetéből fakadóan gyakori, hogy az érintett nem ismeri fel a probléma súlyosságát, vagy ambivalens a gyógyulással kapcsolatban. Különösen anorexia esetén jellemző, hogy a tünetek - például a súlycsökkenés, a kontrollérzet - kezdetben megerősítést adnak, így a beteg sokáig nem érzi "betegnek" magát, sőt, a segítségnyújtást veszélyként élheti meg.

Dr. Babusa Bernadett azt is elmondta, hogy kényszergyógykezelésre kizárólag akkor kerülhet sor, ha az érintett állapota életveszélyes, vagy súlyosan veszélyezteti önmagát, például extrém alultápláltság, a testi állapot gyors romlása, pszichiátriai krízis, szuicid veszélyeztetettség esetén. Ilyenkor orvosi javaslatra pszichiátriai osztályon történhet sürgősségi elhelyezés, de ez mindig végső megoldás, és célja nem a büntetés, hanem az életmentés.

Evészavarral küzdő ember mellett lenni érzelmileg megterhelő helyzet. A legfontosabb, amit tenni lehet, a kapcsolat megtartása, elfogadó, türelmes és ítélkezésmentes módon. A doktornő szerint segít, ha valaki nem a testsúlyról, evésről vagy kinézetről beszélget az érintettel, hanem arról, amit valójában érzékel: "aggódom érted, úgy látom, hogy zárkózottabb lettél, fontos vagy nekem".

Lényeges megérteni, hogy a problémák megoldása nem a külső szemlélők feladata, hanem az érintett személyé. Ugyanakkor a család, a barátok és az ismerősök támogatása elengedhetetlen ahhoz, hogy senki se érezze magát magányosan a nehézségekkel küzdve. Az ő szerepük kulcsfontosságú lehet a megoldás keresésében és a lelki terhek enyhítésében.