A karácsonyi aszteroida egy különös fenyegetés, amely még a Holdba csapódva is veszélyt jelenthet számunkra. Az égi vándorok közül ez a különleges égitest a decemberi ünnepek közeledtével különös figyelmet kap, hiszen nem csupán a csillagászok érdeklődésé

Az aszteroidák esetében gyakran tapasztalható, hogy kezdetben, amikor újabb és újabb adatok érkeznek, a helyzet egyre aggasztóbbnak tűnik. Azonban a későbbi, még precízebb mérések gyakran megváltoztatják a helyzetet. Jelenleg egy Föld felé tartó aszteroidával kapcsolatban is hasonló jelenségről beszélhetünk, de van egy kis probléma, ami megnehezíti a dolgokat.

A 2032 végén várható 2024-YR4 aszteroida esetleges becsapódása a Holdra különös izgalmat kelt a tudományos közösségben. Ha a kőzet test valóban a Hold felszínébe ütközik, nem csupán lenyűgöző meteorzáporokat generálhat, hanem komoly veszélyt is jelenthet a Föld körül keringő műholdak számára – figyelmeztetnek a kanadai csillagászok legújabb kutatásaikban. Az esemény következményei messze túlmutathatnak a Hold határain, és az űrkutatás jövőjét is befolyásolhatják.

Az aszteroidát a NASA aszteroidafigyelő rendszere, az ATLAS, 2024 utolsó napjaiban azonosította. Az izgalom idén január körül kezdett el terebélyesedni, amikor a becsapódás kockázata 3 százalékra emelkedett, és a száz méternél kisebb kőzetből álló égitest gyorsan a veszélyességi listák élvonalába került. Az érkezésének várható időpontja miatt hamarosan "karácsonyi aszteroidának" keresztelték el.

A James Webb űrteleszkóp legújabb mérései révén pontosabb képet kaptunk egy szabálytalan alakú égitest méretéről, melynek legnagyobb átmérője körülbelül 60 méter. Ez a méret nagyjából megfelel az 1908-as tunguszkai meteoréhoz, amely egy hatalmas, 10 megatonna TNT robbanásának erejével zúdította rá a lökéshullámot a szibériai erdőre, 80 kilométeres körzetben pusztítva el mindent. Ugyanakkor a két eset között lényeges különbségek vannak: míg a tunguszkai meteor a légkörben, több kilométeres magasságban robbant fel, addig az YR4, összetételétől függően, akár a Föld felszínét is elérheti, így sokkal nagyobb rombolást végezhet.

Az eredeti becslések szerint az aszteroida becsapódásának esélye nem volt túl magas, de a későbbi, pontosabb megfigyelések révén ez a valószínűség drámaian csökkent. Ez a jelenség aszteroidák esetében szinte mindig megfigyelhető. Február végére a Földre való becsapódás valószínűsége gyakorlatilag elhanyagolhatóvá vált, azonban a májusi adatok szerint 2032. december 22-én, szerdán, délután 17:19-kor a Holdra való ütközés esélye 4 százalékra nőtt. Ez egyrészt megkönnyebbülést hozhat számunkra, másrészt pedig nem elhanyagolható kérdés, hogy mit jelentene, ha egy ekkora, 10 megatonnás robbanás történne a szomszédos égitesten.

A Nyugat-Ontariói Egyetem tudósai rámutatnak, hogy bár a Hold felszínét számos becsapódási kráter ékesíti, egy olyan esemény, amely egy kilométeres átmérőjű kráter, mint az YR4, kialakulásával jár, meglehetősen ritkán fordul elő.

A másodpercenként 13 kilométeres sebességgel érkező aszteroida által kiváltott robbanás következtében 10 kilogrammnyi anyag szabadulna fel a Hold felszínéről. Ebből az anyagból csupán egy apró, ezreléknyi része rendelkezik elegendő mozgási energiával ahhoz, hogy átlépje a Hold gravitációs határvonalát. Így a világűrbe jutó anyag mintegy százezer tonnányi, főként centiméteres és milliméteres méretű részecske halmazát képezi, amely viszonylag gyorsan halad a Hold és a Föld közötti térben.

A szimulációk szerint ez a becsapódás helyétől függően akár a becsapódás után 14 perccel elkezdődő, 100 napig tartó mikrometeorit esőt jelenthet, ami százszor sűrűbb lehet, mint az évente rendszeresen érkező meteorrajok. Ez a felszínen inkább látványos, mintsem veszélyes, bár az érkező törmelék lassú sebessége miatt nem jár majd a fényjelenségek százszorosával.

A Föld körüli pályán keringő eszközök, műholdak és űrhajósok nem rendelkeznek olyan szerencsével, mint ahogyan azt sokan gondolnák. A jövőben több ezer mikrometeorit becsapódása várható, amelyek közül a legtöbb a műholdak számára nem jelent komoly veszélyt. Azonban az érkező törmelék mintegy tizede centiméteres méretű lehet, ami már igencsak aggasztó. A Nemzetközi Űrállomás esetében azonban nincs ok aggodalomra, mivel a jelenlegi tudásunk szerint ekkorra már lebontják; egyes alkotóelemei pedig kereskedelmi űrállomásokon folytatják létezésüket.

A kanadai szakemberek nem mélyedtek el a fenyegetettséggel kapcsolatos eszközök részletezésében, azonban hangsúlyozták, hogy a visszahulló anyag a Hold felszínén és környezetében jelentheti a legnagyobb kockázatot. Ez a helyzet különösen aggasztó lehet az amerikai és kínai űrprogramok számára, amelyek a holdraszállás terén versengenek. Például az Artemis program célja, hogy egy űrállomást állítson fel a Hold körüli pályán, valamint egy tartósan lakott bázist hozzon létre a felszínen, és a tervek szerint már 2027-ben visszatérnének a Holdra.

A helyzet tehát annál is összetettebb, hogy folyamatosan növekvő területeken, egyre több műhold kering körülöttünk, miközben civilizációként is túllépünk bolygónk határain. Ennek következményeként az aszteroida fenyegetés is szélesebb körűvé vált. Reménykedhetünk abban, hogy a 96 százalékos valószínűség mellett a 2024 YR4 elkerüli a Holdat, és talán az első nemzetközi összefogás keretében egy aszteroidaeltérítő programot indíthatunk, amely új szintre emelheti az űrversenyt.