A mérsékeltek forradalma: A változás új arculata A világban, ahol a szélsőségek dominálnak, egy új mozgalom bontogatta szárnyait: a mérsékeltek forradalma. Ez a jelenség nem csupán politikai, hanem társadalmi és kulturális dimenziókat is ölel fel, célja

Valami nagyon megváltozott: a koncertek és fesztiválok közönségének (is) elege lett a kormánypártból. Talán a sukorói EFOTT-on látszott a leglátványosabban: a néhány éve a felszínen még apolitikusnak tűnő, a szociológiai mélyfúrások szerint viszont sok szempontból a "hivatalos" magyar jobboldaltól is jobbra álló egyetemi ifjúságnak mintha nem annyira jönne már be mindaz, amivé Orbánék a nemzetinek nevezett politizálást 2025-re áttranszformálták.

Mindez szorosan összefonódik azzal, hogy a hatalom pártjának mára alig maradt 40 év alatti és érettségin túli szavazója. Az a politikai üzenet, amely a nemzeti szimbólumoktól mentes, lényegében annyit mond: "ha mi maradunk, akkor nem lesz még ennél is sokkal rosszabb". Ez érthetően nem kelti fel azok érdeklődését, akiknek a születésekor Magyarország még egy reményteli jövővel bíró ország volt, amely a saját nemzettudata szerint a régiós versenytársaknál fejlettebb volt, és méltatlanul sokáig várakozott az EU kapujában. Jelenleg senki nem áll jobban nálunk a korábban velünk együtt csatlakozó országokhoz képest, és ami egykor Orbán Viktor politikai riválisa szájából szinte szitokszónak számított - hogy "el lehet innen menni" -, az mára egy generáció számára szinte az egyetlen reménnyé vált, ahogy az ország putyinizálódása és a Moszkva felé való gyors közeledés egyre inkább elhomályosítja a jövőbeli lehetőségeket.

Ha őszintén szembenéz önmagával, a magányos estéken talán ráébred, hogy a húszéves Orbán Viktor biztosan nem habozott volna seprűvel kergetni a mai miniszterelnököt a Színház utcai fényűző kolostorból. Aligha sértődne meg emiatt, hiszen ha szívük szerint a mai fiatalok is ugyanezt tennék, az inkább a politikai apátia hosszú évtizedeinek enyhülését tükrözi, semmint radikalizálódást. A Fidesz a rendszerváltás kezdeti időszakában, egészen a székházügy körüli korrupciós botrányig, és 2010-től újra sokkal radikálisabb volt (a fennálló rend megváltoztatására irányuló szándékában), mint bármely mai fiatalokból álló mozgalom. Ami most körvonalazódik, az inkább a késlekedve felismert valóság: az a belátás, hogy Orbán Viktor által képviselt, szélsőradikális eszmék nem találkoznak az ezredforduló után születettek igényeivel; nincs közös nevező, és a Fidesz nem képes olyan mértékben változni, hogy az elvárások és a lehetőségek összhangba kerüljenek. Mert ami van, arra nem lehet tervezni, nem lehet családot alapítani, nem lehet életstratégiát kialakítani – hacsak az ország elhagyását nem tekintjük stratégiának. Szerencsénkre, egyelőre nem az egész generáció tartja ezt az egyetlen lehetőségnek (csupán körülbelül a felük).

Ez a mérsékeltek forradalma, bármennyire kevéssé látszik is forradalminak. Az iskolában azt tanultuk: akkor törnek ki a forradalmak, amikor az uralkodó osztály már nem tud a régi módon uralkodni, a többiek viszont nem hajlandóak a régi módon élni - itt tartunk most. Ami következik belőle, az (hogy a fideszesek számára is ismerős legyen) többé válhat egyszerű kormányváltásnál: kis szerencsével még rendszerváltás is lehet.