A pápa előszava az "A remény szentéve" című új könyvhöz - Vatican News A Szentatya üzenete a könyvben a remény erejéről és fontosságáról szól, amely minden ember szívében ott rejlik. Az írásban hangsúlyozza, hogy a remény nem csupán egy érzelem, hanem eg
Ferenc pápa előszót írt Francesco Antonio Grana olasz újságíró "A remény szentéve" című, a Vatikán világával foglalkozó könyvéhez. A Szentatya kiemeli: "Bízom benne, hogy ez az időszak valóban egy lehetőséget kínál a spirituális megújulásra, és arra, hogy életünket az Evangélium világosságában szemléljük."
A szentév során Ferenc pápa arra törekszik, hogy egy új perspektívát kínáljon a világnak, amelyet a remény és a béke ural. Olyan világot álmodik, ahol a fegyverek hallgatnak, és a fegyverkereskedelem nem profitál mások szenvedéséből. Egy olyan hely, ahol a halálbüntetés eltűnik, és a foglyok méltósággal, amnesztiával vagy kegyelemmel élhetnek. Ezeket az alapelveket emeli ki "A remény szentéve" című könyvének előszavában, amelyet Francesco Antonio Grana, olasz vatikanista újságíró jegyez. Az Elledici kiadónál megjelent kötet célja, hogy a béke és az emberi méltóság mellett érveljen a mai világ kihívásai közepette.
"Szívből bízom benne, hogy a közelgő szentév alkalmat ad arra, hogy a tűzszünet minden háborús övezetben megvalósulhasson!" – hangsúlyozza a pápa, ahogy azt korábbi üzeneteiben is tette. "Világosan látnunk kell, hogy a háborúból és minden konfliktusból a végén mindig csak vereség származik, és ez mindenkire vonatkozik!" Továbbá, "nincs győztes és vesztes, csupán a vereség marad!" – utalva a "Spes non confundit" ("A remény nem okoz csalódást") bullára, amely a szentév hirdetésével kapcsolatos. Ferenc pápa kiemeli, hogy a remény nem csupán "optimista hozzáállás, és nem is egy homályos, pozitív érzés a jövőt illetően", hanem "valami sokkal mélyebb". "Ez nem illúzió vagy csupán érzelem." A remény egy konkrét erény, egy életstílus, amely meghatározott döntéseket von maga után. "A tápláló remény az emberek elkötelezettségéből a jónak irányába fakad." Rámutat, hogy "a remény aktív, társadalmi, intellektuális, spirituális, művészi és politikai cselekvés formájában nyilvánul meg, a szó legnemesebb értelmében. Ez azt jelenti, hogy az egyén képességeit és erőforrásait a közjó érdekében használja fel" – hangsúlyozza Ferenc pápa.
A közjóra való összpontosítás elengedhetetlen, hiszen ez a migránsok sorsának megértését jelenti, akik a "remény útjain" járva gyakran kénytelenek szembenézni a valóság brutális paradoxonával, ahol az útjuk "a kétségbeesés szörnyű utazásaivá" válik, miközben a Földközi-tenger szomorú módon "nagy temetővé" alakul. Emellett fontos a bebörtönzöttek helyzetére is figyelmet fordítani, hiszen a pápa a "méltó életkörülmények" megteremtését sürgeti, elítélve a halálbüntetést, amelyet az emberi méltóság és sérthetetlenség súlyos megsértésének tart. A szentév nem csupán egy naptári esemény, hanem egy valódi lelkipásztori eszköz, amelyet a pápák az Egyház irányításának feladatával bírván, 1300 óta alkalmaznak az adott kor kihívásainak megfelelően – hangsúlyozza Ferenc pápa előszavában.
A 2025-ös szentév közeledtével a világ minden tájáról érkező zarándokok milliói fognak átlépni a Szent Péter-bazilika és a többi három pápai bazilika küszöbén. A pápa reményei szerint ez a zarándoklat nem csupán turisztikai esemény vagy egy cél elérése, mint amilyen az olimpia, hanem egy mélyebb spirituális tapasztalat. "Bízom benne, hogy ez valóban lehetőséget ad a megtérésre, és arra, hogy életünket az Evangélium fényében vizsgáljuk meg" – hangsúlyozza, hozzátéve, hogy "ezt a zarándoklatot mindig kísérje egy titkos karitatív cselekedet". A könyv emléket állít Pier Giorgio Frassatinak és Carlo Acutisnak, két fiatalnak, akiket a pápa a szentév során avat szentté. Az ő életpéldájuk és tanításaik inspiráljanak minket, hogy ne pazaroljuk el az életünket inaktívan, hanem Jézussal a szívünkben éljük meg a szeretet szépségét, amely szolgáló cselekedetekké alakul.
