Ahol a DB5 és az F40 tömegtermékekké váltak.
Hol találkozhatunk egyszerre Lamborghini Miurával, Lancia Stratossal és Ford GT40-zel? Én a párizsi Rétromobile-on, az év első jelentős nemzetközi veterán rendezvényén voltam tanúja ennek a lenyűgöző látványnak, és el sem akartam hinni a szememnek. Itt, a kiállításon, számos olyan autó sorakozik, amelyeket már harminc évvel ezelőtt is valódi műkincsnek tartottak, és befektetési céllal vásároltak, hogy később aukciókon cserélgessék őket. De nem csupán azok a cégek képviseltetik magukat, akik a klasszikus autók iránti szenvedélyüket üzletté formálták, hanem olyanok is, akik a megfizethető, hétköznapi klasszikusok iránti vonzalommal bírnak.
Ha valaki kíváncsi arra, miért érezhetik magukat az autórajongók néha sarokba szorítva, amikor a kedvenc járművükről beszélnek, érdemes ellátogatnia a Paris Expo Porte de Versailles impozáns csarnokaiba, különösen az év ezen időszakában! Február 5. és 9. között megrendezett veterános esemény nem csupán egy átlagos autókiállítás: ez a szakma egyik legjelentősebb találkozóhelye. Itt számos kereskedő, restaurátor és szakműhely képviselteti magát, akik különböző területekre specializálódtak. Az eseményen nemcsak ritka alkatrészek és gyűjtői tárgyak találkoznak, hanem katalógusokat, posztereket, modelleket és divatos ruhákat is bemutatnak. Még festmények is színesítik a kiállítást, így a látogatók valóban gazdag élményekkel gazdagodhatnak.
Az 1976 óta létező Rétromobile az autógyártókat is vonzza, akik kapnak az alkalmon, és újdonságaikat klasszikusokkal népszerűsítik. Idén a DS volt a legkényelmesebb helyzetben, hiszen övék Európa egyik kedvenc veterán autója, amit én is régóta rajta tartok az egyszer még lesz egy ilyenem listámon, és idén már a 70. születésnapját ünnepli. A neve és a stílusa után istennőnek becézett Citroënnek szentelt stand közepén egy korabeli katalógusfotóhoz készült, hatalmas gumilabdákon álló példány állt, ami a hidropneumatikus felfüggesztést népszerűsítette.
A retró vonalon frissen elinduló Renault is látványos standdal készült, de a Cadillac és a Toyota is összekötötte a jelent a múlttal. Az amerikaiak egy 1958-as Eldorado Série 62 Convertible-t, a japánok egy 1965-ös Sports 800-ast hoztak. A Skoda 130 éves fennállását az időszakot részben lefedő ritkaságokkal ünnepelte, a nagy meglepetés az 1981-es Vámpír négy keréken című sci-fi sztárautója, az egy példányban létező Ferat volt. A Mercedes sem aprózta el a kitelepülést, a németek kicsi, de dizájnos standján a korszakos C111-es tanulmány lopta el a show-t.
Minden, ami a földszinten felhalmozódott, valószínűleg a gyártók számára is komoly fejtörést okozott, legalábbis a logisztika szempontjából. Itt ugyanis szinte egymást követték azok a legendák, amelyeket közös megegyezéssel elérhetetlennek és megközelíthetetlennek tartottak. Csak egyetlen ilyen csoda élőben való látványa is azonnali pulzusszám-emelkedést vált ki az autósport rajongókból. Ezzel szemben itt teljes standokat töltöttek meg ezekkel a különleges példányokkal, amelyek egyenként is több száz millió forint értéket képviselnek, és néha csupán egy kéz ujjaival megszámlálható mennyiségben léteznek. Az Aston Martin DB5 és a Ferrari F40 pedig rendszeres vendégek voltak a kiállításon...
A kordon mögé csak a tweed zakós, milliárdos gyűjtő bácsik szemében fájdalmasan drága kincsek kerültek, amelyeket a legtöbb esetben körbe lehetett sétálni, és sok esetben még az ablakokat is letekerhették. A két nap alatt szinte kizárólag francia beszédtöredékeket hallottam, és a reklámszakma által megcélzott 18-49-es korosztály sem tűnt túlságosan reprezentáltnak, mégis egy hatalmas megelőlegezett bizalommal álltunk szemben. A Ne pas toucher és a Don't touch táblák viszont még a Bentley-ken és Fiat 500-ason is ott díszelegtek. A Rétromobile-on azonban a régi tucatautóknak is jutott hely, ami különösen érdekessé tette a rendezvényt. Meglepő, hogy a földhözragadt szekció éppen az emeletre került, mintha a múlt minden régi emlékét fel akarta volna idézni.
Egy kis szűkös tér is akadt azoknak, akik éppen a kocsijukat próbálták áruba bocsátani. Ez a kontraszt kissé elrontotta az illúziót, de megnyugtatott az a gondolat, hogy tőlünk nyugatabbra még mindig létezik egy közösség, amelyik örömmel néz az E28-as 5-ös BMW-re vagy egy szinte új Renault 14-esre, ami azért híres, mert már a prospektusban is rozsdásnak tűnt, és évtizedek alatt szinte teljesen eltűnt a világ színpadáról. Az ingerek áradása itt sem csökkent, ahogy a látogatók száma sem; néha szinte közelharcot kellett vívnom a nosztalgikus pillanatokért, amikor egy-egy fotóra készültem.
A hierarchikus rangsorban csupán a Techno Classica Essen vetekszik a legnagyobb veterános esemény címéért, ahol a BMW és a Mercedes dominál. Párizsban viszont a francia autógyártás öröksége kap hangsúlyt, különösen a márkaklubok által kínált továbbképzések révén. Az olasz autók is jelentős szerepet kapnak, hiszen ezek az autócsodák kortól, nemtől és állampolgárságtól függetlenül őrzik az autózás varázslatos múltját. Fantasztikus élmény volt húszezer lépést tenni életnagyságú Bburagók között, és gyermeki ámulattal felfedezni a világot: tényleg léteznek ilyen csodálatos autók?
