Aranyifjúként kalandozott a "legnagyobb magyar" | 24.hu
A 16. század végén kezdett elterjedni az arisztokrata ifjak körében egy különleges hagyomány, amely a későbbiekben "átmeneti rítusként" vált ismertté, és a felnőtté válás folyamatát kísérte. Ezt a szokást "Nagy Túrá"-nak nevezték el. A 17. századtól a 19. század elejéig tartó időszakban ez a tradíció virágzott, lehetőséget adva a megfelelő társadalmi ranggal és vagyonnal rendelkező fiatal európai férfiaknak – kezdetben angol nemeseknek, majd az észak-európai protestáns országok gazdag képviselőinek, a 18. század második felétől pedig dél- és észak-amerikai fiataloknak is. A közép-európai arisztokraták, így a magyar nemesség is felfedező útra indult a 18. század közepén, hogy megismerjék a klasszikus és reneszánsz kultúra legfontosabb központjait, különösen a görög és olasz városokat, valamint más kontinensbeli nevezetességeket. Ez a különleges utazás nem csupán látványosságokat jelentett, hanem a tudás és önművelés egyik fontos lépcsőjévé vált a fiatal arisztokraták számára.
A "Grand Tour", azaz "Nagy Túra" elnevezés Richard Lassels 1670-es Az itáliai utazás című könyvéből ered, és általában több hónapot, de akár több évet is igénybe vehetett, amelynek során a jobb sorsú fiatalemberek keresztül-kasul utazták egész Európát. A legnépszerűbb helyszínek közé Róma, Velence és Firenze tartoztak.
Az utazók gyakran egy tapasztalt tanító-kísérőt, vagyis ciceronét is magukkal hoztak, és szigorúan követett útiterv alapján fedezték fel a híres helyszíneket. Kulturális eseményekhez csatlakoztak és különféle szabadidős programokban vettek részt, hogy minden pillanatot kihasználjanak az élmények gazdagítására.
A "Nagy Túra" nem csupán egy utazás volt, hanem egy új világ felfedezése a kor arisztokratái, köznemesek és tehetős polgárai számára, amely mélyen formálta identitásukat és piaci gondolkodásukat. Ezen élmények hatására számos jelentős reform indult hazánkban, gondoljunk csak gróf Széchenyi István fiatal éveire, amikor külföldi tapasztalatai inspirálták a gazdasági, technikai és politikai újítások bevezetését. Angliában is hasonló átalakulások zajlottak: Inigo Jones, a neoreneszánsz építészet kiemelkedő alakja, az olasz tapasztalatok révén új életet lehelt a londoni Szent Pál-székesegyházba és a Covent Garden tervezésébe. Ugyanakkor Joshua Reynolds, aki az olasz mesterek munkáinak alapos tanulmányozása után vált a legkeresettebb portréfestővé Angliában, az 1768-ban alapított Királyi Művészeti Akadémia első elnökeként is maradandót alkotott. E jelenségek jól tükrözik, hogy a "Nagy Túra" nem csupán a személyes élmények gyűjtéséről szólt, hanem egy új esztétikai és kulturális irányvonal megteremtéséről is.
A nagyobb európai konfliktusok, így a francia forradalom és a napóleoni háborúk megszakították a tradíciót, ám Napóleon waterlooi legyőzésével, 1815-től újraindult. Végül a 19. század közepi iparosodás, a vasútvonalak és a gőzhajók elterjedésével a turizmus demokratizálódott, egyre szélesebb rétegek számára vált elérhetővé, és ez véget vetett a "Nagy Túrának".
