Aranyosi Péter szavai körüli felfordulás egyre inkább a figyelem középpontjába kerültek, hiszen mondanivalója sokakat megosztott. Az őszinte gondolatok és provokatív kijelentések egy új diskurzust indítottak el, amely nemcsak a közönséget, hanem a médiát

Soha nem tapasztalt sebességgel formálja át a mesterséges intelligencia a munkahelyek és a munkavégzés világát.

Az utóbbi hetekben komoly botrányt kavart Aranyosi Péter látogatása a Partizán csatornán. A humorista a 80-as évekről tett megjegyzései során arra tett utalást, hogy a miskolci mozi első sorában „tetves” lehetett az ember, mivel ott csak a „dakoták” - vagyis a cigányok - ültek. A kijelentései nemcsak bántóak, hanem provokatívak is voltak, és ahelyett, hogy Gulyás Márton, a műsorvezető, reagált volna, csendben hagyta figyelmen kívül az elhangzottakat. A beszélgetés egyébként tartalmas volt, és jó hangulatban zárult, sőt, még a lehetséges folytatás is szóba került. Gulyás, aki általában érzékenyen reagál a kirekesztő és dehumanizáló kijelentésekre, most valamiért elfordította a fejét. Ez a tény kulcsfontosságú lehet az ügy tanulmányozása szempontjából.

Az interjút követően a roma közösségek jogosan rasszizmust kiáltottak, és több esetben felszólaltak az ügyben, illetve Gulyásék egyik nyilvános beszélgetését is megzavarták. A Roma Sajtóközpont Humor és határ című Facebook-posztjában kiemeli, hogy nem kisiklásról van szó, Aranyosi ugyanis az egykor hasonló tréfákkal élő Fábry Sándor tanítványaként tendenciózusan viccelődik a romákkal sértő módon: "A dakoták kifejezést a hazai szlengben gyakran használják a romákra vonatkozóan - nem véletlenül burkolják eufemizmus mögé a nyílt cigányozást. Aranyosi nemcsak, hogy ezt a sértő, lealacsonyító képet használja, hanem még állítja is: ilyen egyszerű" - írják.

Galamb Alex, a Sütni Jó! Alapítványon keresztül szegénységben élő romáknak is munkát adó borsodi roma pék nyílt levelet írt, melyben Aranyosit és Gulyást is megszólította. "Tudom, hogy ez csak egy poén volt - de attól, hogy valami humorosnak van szánva, még lehet sértő, megalázó és káros" - írta előbbinek. Majd Gulyást rótta meg a hallgatása miatt: "Fáj, hogy nem szóltál semmit, amikor Péter ilyeneket mondott. Talán elfelejtetted, hogy nekünk ez mennyire rosszul esik?" Hogy mégis miért sértő Aranyosi kijelentése, azt a borsodi pék alábbi sorai tisztázzák leginkább: "Igen, voltam tetves. Büdös is voltam. De most azért dolgozom, hogy a gyerekeimnek már ne ilyen sors jusson." Kétség nem fér hozzá, hogy Aranyosi poénja bántó volt, ám az ügynek ezzel nincs vége.

Aranyosi Péter véleményem szerint fontos üzenetet közvetít, amikor a humorról beszél. Hiszen a nevetés képes feloldani a feszültségeket és közelebb hozni az embereket egymáshoz. Azonban, amikor a cigányság kérdését a szegénységből fakadó tréfákkal közelíti meg, az már nem csupán ízlésbeli probléma. Ez a megközelítés sokkal inkább érzékeny és megfontolandó, hiszen a szegénység nem csupán egy vicc tárgya, hanem egy valóság, amellyel sokan küzdenek. Érdemes tehát elgondolkodni, hogy milyen hatással van egy ilyen megnyilvánulás a társadalmi diskurzusra és a közösségek közötti kapcsolatokra.

Van-e jogunk felháborodni a kiválasztott közösségekért? Szeretném gyorsan hozzátenni, hogy míg Aranyosi a szegénységgel kapcsolatos egészségügyi problémákkal viccelődött, a humor világában már sokkal extrémebb témák is terítékre kerültek. Például Ricky Gervais rákos gyerekekkel, Jimmy Carr pedig AIDS-es afrikaiakkal, sőt, saját édesanyjával is viccelődött. Nyilvánvaló, hogy ha ezeket a megjegyzéseket kiemeljük a humor kontextusából, sokan felháborodhatnak rajtuk. Azonban ebben az esetben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a fekete humor célja éppen a félelmetes vagy akár halálos helyzetek kigúnyolása, ezzel is szembeszegülve a szorongással.

Mindezt természetesen egy megsértett, kisebbségi közösségnek nem kötelező elfogadnia. Viszont fontos észben tartani, hogy amikor szőke hölgyeken, női sofőrökön, ostoba focistákon, a Tesco parkolóba kis-Suzukival beguruló, anyagi gondokkal küzdő magyarokon, prolikon vagy éppen zsidókon viccelődünk, azt sokan úgy érzik, hogy az teljesen elfogadható, hiszen ez már a mainstream közgondolkodás szerves része lett.

Nem a műsorvezető felelősségét szeretném firtatni, hanem inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a cigányságról való viccelődés annyira beépült a kulturális normáinkba, hogy még a rendkívül érzékeny Gulyás is elkerülte a figyelmét: Aranyosi nem csupán poénkodott, hanem valójában sértette is őket.

Gulyás kifejezte saját felelősségét, amikor reagált a Roma Sajtóközpont bejegyzésére, és megjegyezte: "Nem hiszem, hogy Aranyosi Péter rasszizmussal megalapozottan vádolható; azonban kétségtelen, hogy a kifejezései alapján indokolt lett volna, ha a műsorvezető visszakérdez és tisztázza a helyzetet. Ez nyilvánvalóan hiba - az én felelősségem, és nem az alanyé." Egyetértek Gulyással abban, hogy a roma közösség érzései indokoltak, de nem hiszem, hogy Aranyosi humora befolyásolná a roma közösségekhez való viszonyunkat. Ugyanakkor teljes mértékben elfogadható, ha a roma közösségek nem kedvelik Aranyosi Pétert, és ezt a jogukat érvényesítik.

Úgy vélem, Gulyás is osztozik ebben a középutas álláspontban, ami a rasszizmus vagy a cigányellenesség vádjától mentes. Kicsit meglepő, hogy nem hajlandó élesebben elítélni Aranyosit, főleg figyelembe véve, hogy korábban már kisebb ügyek miatt is kemény kritikát fogalmazott meg közszereplőkkel szemben.

A közelmúltban újra reflektorfénybe került az ügy, miután a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. és az MTVA visszavonta Aranyosi Pétertől a 2017-ben neki átadott Karinthy-gyűrűt. Ez a díj a hazai humoristák legnagyobb elismerése, és a közleményükben az áll, hogy "a közmédia nem tolerálja közösségeiben azokat, akik megsértik az emberi jogokat és az egyetemes emberi értékeket". Azonban, ha valaki alaposabban körülnéz a témában, azt tapasztalhatja, hogy a kritikus megjegyzések és elmarasztaló cikkek leginkább olyan médiumokban bukkantak fel, mint a Magyar Nemzet, a Pesti Srácok, az Origo, a Hír TV, a Mandiner, valamint a NER-hez kötődő megyei lapok. Ezek a publikációk nem csupán tájékoztató jellegűek, mint például a Telex vagy a 24.hu írásai, hanem kifejezetten negatív hangvételűek, amelyek célkeresztjében nemcsak Aranyosi, hanem a Partizán közössége is ott van. Ez a helyzet legalább annyira figyelemre méltó, mint Gulyás Márton műsorának csendje, és sajnálatos módon a mögöttes problémák kibeszélése háttérbe szorul, mivel az ügy politikai színtérre lép.

Nem vitás, hogy a kormányhoz közel álló médiakör túllihegi az ügyet Aranyosi lemondásával kapcsolatban. Azonnal lecsaptak a liberális közvélemény legjellemzőbb fegyverére, miután egy világosan nem kormánybarát közszereplő hibáját kihasználva megpróbálták felnagyítani a helyzetet. Érdemes megjegyezni, hogy a liberális oldal, a teljes kép érdekében, nem sietett kifejezni aggodalmát Aranyosi kijelentései miatt. Ha hasonló megnyilvánulások a kormánypárti vagy -közeli médiában hangzottak volna el, valószínűleg teljesen más reakciót láthattunk volna.

A NER kommunikációs platformja éppen saját intoleráns bevándorló-, idegen- és melegellenessége miatt vált szükségessé. Azonban ezzel a helyzettel úgy él vissza, hogy a cigányság ügyét – legalábbis ebben a kontextusban – teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Ez a hozzáállás éppúgy hatástalan, mint egy ukrán zászló vagy egy "maradj otthon" üzenet a Facebook-profilokon. Valójában semmiféle tartalom, sőt, még világnézet sem áll a háttérben.

A valódi vélemények pedig az ebédlőasztaloknál hangzanak el.

Aranyosi Péter a közelmúltban reagált egy Facebook-bejegyzés keretében az eddigi eseményekre. A humor sajátos természetének védelmére kelt, hangsúlyozva, hogy az gyakran "felnagyítja, kifigurázza és nevetségessé teszi" a dolgokat, ugyanakkor bocsánatot is kért. Szavai szerint "a szövegkörnyezetből kiemelt kifejezések, félmondatok, vagy az élő adás izgalmában elhangzott szerencsétlen megjegyzések valóban okozhatnak félreértéseket, sőt akár dühöt is. Ha a poénjaim véletlenül bárkit megsértettek vagy megbántottak, azoktól őszintén elnézést kérek."

Azt kell mondanom, hogy továbbra is úgy érzem, hogy nem Aranyosi Péter az, aki ennek az ügynek a középpontjában áll.

Makai Máté, író és újságíró, az ÖT című mű alkotója.

Ez a cikk az ÖT és az Index közötti együttműködés eredményeként került fel az oldalunkra. Ha tetszett, kérjük, ossza meg, írja meg véleményét, vagy ha szeretne még több hasonló tartalmat felfedezni, látogasson el partnerünk, az ÖT weboldalára!