Az agyunkban található a desszert iránti vágyunk forrása | National Geographic
Desszertgyomornak nevezik azt a különleges adottságunkat, hogy miután már csurig tömtük magunkat az ebéddel, még mindig képesek vagyunk jókora adag süteményt is eltüntetni.
A Max Planck Anyagcserekutató Intézet tudósai legújabb kutatásaik során felfedezték, hogy a „desszertgyomor” valójában az agyunkban található. Eddig is sejtettük ezt a kapcsolatot, de a kutatók most konkrétan azokat az idegsejteket is azonosították, amelyek felelősek ezért a jelenségért. Ezek a sejtek lehetővé teszik, hogy még jóllakott állapotban is képesek legyünk elmajszolni egy finom sütit, hiszen ők küldik a jóllakottság érzését a szervezetünkbe.
Mind az egerekben, mind az emberekben a béta-endorfin segítségével már a puszta látvány aktiválja azt az idegi útvonalat, amely a desszertgyomorhoz vezet. Ennek az az evolúciós oka, hogy a cukor gyors energiát nyújt. Ha pedig gátolják ezt az idegi útvonalat, az akár új elhízás elleni terápiát is jelenthet.
A kutatók első lépésként az egerek cukorra adott idegi reakcióit tanulmányozták, és felfedezték, hogy ezek az állatok, akárcsak mi, jóllakott állapotban is hajlamosak édességet fogyasztani. Az agyi aktivitás vizsgálata során kiderült, hogy a POMC nevű idegsejtek azonnal aktiválódtak, amint az egér elérte a cukrot, és ennek következtében az étvágyuk is fokozódott. Amikor egy jóllakott egér cukrot eszik, ezek az idegsejtek nem csupán a jóllakottságot jelző molekulákat szabadítanak fel, hanem béta-endorfint is termelnek, ami tovább fokozza az élvezet érzését.
A béta-endorfin az egerekben azután más idegsejtekhez kapcsolódva a jutalomérzetért felelős kapcsolót is megnyomja, így ennek hatására fal tovább az egér. A vizsgálatokból kiderült, hogy csak akkor kapcsolt be ez az idegi útvonal, ha cukrot kaptak az egerek, de például normál étel vagy zsíros falatok miatt már nem.
A kutatás során kiderült, hogy az egerek agyában már a cukor ízének érzékelésekor aktiválódtak bizonyos idegsejtek, még mielőtt a cukrot ténylegesen elfogyasztották volna. Amikor a cukor a szájukba került, az aktivitásuk tovább fokozódott. A tudósok érdekes módon blokkolták ezt az idegi útvonalat, ami arra vezetett, hogy az egerek visszautasították a cukrot, de csak akkor, ha már eléggé jóllaktak. Éhes állapotban a béta-endorfin blokkolása nem gyakorolt hatást az egerek cukorfogyasztási szokásaira.
A kutatók emberekkel is végeztek vizsgálatokat, amelyek során az agyi aktivitást mérték, miközben az önkéntesek egy szívószálon keresztül cukoroldatot fogyasztottak. Megfigyelték, hogy az agyukban ugyanaz a régió aktiválódott, mint az egereknél, és azt is észlelték, hogy az emberek agyában is bőven található opiát-receptor a teltségérzet központjának közelében. Ez az evolúciós szempontból érdekes megfigyelés, mivel lehetővé teszi, hogy az állatok, így az emberek is, a ritkán hozzáférhető cukorból profitáljanak, és ez az értékes energiaforrás ne vesszen kárba.
