BEOL - Miután az édesanyját brutálisan megölte, a gyilkos apjára is rátámadt, és a bíróság a legsúlyosabb büntetéssel sújtotta őt.

Több mint harminc Békés vármegyei kötődéssel bíró halálbüntetést hajtottak végre 1945 és 1988 között Magyarországon. Megnéztük, hogy Békéscsaba és Gyula hány kivégzés helyszíne volt a négy évtized alatt: nemcsak koncepciós perek áldozatait ítélték halálra, hanem például anyagyilkost is. Egyes felmérések szerint a magyarok több mint fele támogatná a halálbüntetés visszaállítását. Alkotmányjogász nyilatkozott arról, hogy erre van-e lehetőség.

Időről időre, különösen akkor, amikor gyermekek ellen elkövetett brutális bűncselekmények kerülnek napvilágra, újra és újra előtérbe kerül a kérdés: vajon indokolt lenne-e a halálbüntetés visszaállítása, és egyáltalán van-e erre jogi lehetőség? Ezzel a témával foglalkozott a Magyar Nemzet cikkében, ahol szakértők véleményét is megismerhetjük az ügy kapcsán.

A lista több mint 1200 különböző nevet sorakoztat fel.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának részvételével összeállítottak egy listát azok névsorával, akiket hazai bíróságok jogerős ítélete alapján végeztek ki 1945. február 4-étől 1988. július 14-ig. A listán szerepelnek olyanok, akiket politikai okokból, akár koholt vádak alapján ítéltek halálbüntetésre, de köztörvényes bűnözők is. A lista több mint 1200 nevet tartalmaz. Mintegy 30 esetnek van Békés vármegyei kapcsolódása: Gyula öt, Békéscsaba két esetben volt kivégzés helyszíne.

Békéscsabán két, míg Gyulán öt halálbüntetést hajtottak végre.

Békéscsaba Kazinczy utcai laktanyáján 1957. február 2-án két fiatal életét oltották ki, a 29 éves Farkas Mihályét és a 21 éves Mány Erzsébetét. Ők az 1956-os forradalom hőseiként élnek a köztudatban, és a hatalom ezzel a brutális cselekedettel próbálta meg üzenni, hogy nem tűri az ellenállást. Bár a fiatalok fegyvereket vittek el, végül önként visszahozták azokat, jelezve, hogy nem a violence, hanem a béke iránti vágy vezérelte őket.

Gyulán végezték ki 1947-ben a budapesti Sándor Antalt és a mezőberényi Bokor Jánost, 1950-ben koholt vádak alapján a köröstarcsai gazdát, Molnár Sándort, 1953-ban a gúti Tóth Bélát, illetve 1967-ben az akkor 31 éves sarkadi Csőke Györgyöt, az anyagyilkost.

Az anyagyilkos volt az utolsó személy, akit Békés vármegyében kivégeztek.

Az anyagyilkosság tragikus eseményéről a Békés Megyei Népújság is részletesen beszámolt. 1966. október 26-án, Kétegyházán, egy heves vita során Csőke György egy fejszével súlyosan megsebesítette édesanyját, aki a támadás következtében összeesett. Ekkor a fiatal férfi végzetes ütést mért rá, majd eltüntette a holttestet. Amikor édesapja hazaért, Csőke György azt mondta neki, hogy édesanyja csigatésztát készít, ezzel próbálva elterelni a figyelmet. Az este később tragikus fordulatot vett, amikor a fiatal férfi ismét a fejszéhez nyúlt, és közölte apjával, hogy megölte az anyját, most pedig ő következik. A véletlenen és a gyors orvosi beavatkozáson múlott, hogy az édesapa életben maradt. Csőke György azzal indokolta tetteit, hogy szülei ellenezték házastársával való együttélését, ami végül a borzalmas bűncselekményhez vezetett.