Furcsa szertartás nyomaira bukkantak a Szentföldön
Izraeli régészek egy különleges felfedezést tettek a bronzkori időkben, amikor Tell esz-Száfi területén, a régi Gát városának romjai alatt rábukkantak egy fej nélküli szamár maradványaira. Ez a körülbelül 5000 éves nőstény szamár lábait gondosan összekötözték, míg levágott fejét precízen a teste ellenkező irányába, a hasára helyezték. A szamár mellett további három, hasonlóan eltemetett szamár maradványait is megtalálták, ami új kérdéseket vet fel a bronzkori kultúrák szokásairól és rituáléiról.
Ezek az állatok nem szenvedtek lefejezést, viszont mindegyikük koponyája kelet felé, a napfelkeltét kémlelve helyezkedett el. A kutatók véleménye szerint ez a különös elrendezés is a rituálé szerves részét alkotta.
A fogzománc izotópos elemzése alapján a szamarak Egyiptom földjéről, a Nílus völgyéből származnak.
Ezt a megállapítást már korábban is alátámasztották az elsőként felfedezett állat esetében, azonban Elizabeth Arnold, a Grand Valley State University antropológusa arra ösztönözte a tudósokat, hogy keressenek újabb példányokat. Az újabb felfedezések megerősítették a korábbi hipotézist: mind a négy fellelt állat egyiptomi származású volt.
Miért kellett feláldozni őket?
A kutatók nem tudják pontosan, miért kellett elpusztulniuk ezeknek a fiatal, munkára alkalmas nőstény szamaraknak a bronzkor idején (Kr. e. 2900-2550).
"Egy ilyen fontos állat feláldozása túlzó demonstráció lehetett, amellyel a tulajdonos a gazdagságát vagy presztízsét hangsúlyozta" - írta Arnold a Live Science-nek. Szerinte az egyiptomi származás hangsúlyozása ráadásul a kulcsfontosságú kereskedelmi kapcsolatokra is utalt.
Kánaán és Egyiptom kereskedelmi kapcsolatai
A feláldozni tervezett állatok kiválasztása nem lehetett véletlenszerű. Egyiptom az Óbirodalom idején, Kr. e. 2649 és 2150 között rendkívül erős hatalom volt. A vele való kapcsolat kiemelése presztízst jelentett, különösen egy olyan kereskedővárosban, mint Gát.
A helyszínen fellelt egyéb állatok – juhok, kecskék, és egy különleges szamár – többsége a helyi populációból származott, kivéve egy kecskét, amely Egyiptomból érkezett. Ez alátámasztja, hogy a környékbeli közösség aktív kereskedelmi kapcsolatokat ápolt az Óbirodalommal.
Az áldozat megítélése egyedülálló és sokrétű, hiszen minden egyes eset más és más jelentőséggel bír. Az áldozat nem csupán egy statisztikai adat, hanem egy emberi élet, amely tele van érzelmekkel, történetekkel és álmokkal. Az áldozat értéke abban rejlik, hogy képes rávilágítani a társadalom gyengeségeire, és arra ösztönözni minket, hogy változtassunk a környezetünkön, hogy hasonló helyzetek ne fordulhassanak elő. Az ő történetük nemcsak a fájdalomról szól, hanem a reményről és a megújulás lehetőségéről is. Az áldozatok emléke arra figyelmeztet minket, hogy soha ne felejtsük el a múltat, és mindig küzdjünk egy igazságosabb jövőért.
A nőstény szamarak igazi kincseknek számítottak a közösségek életében. Nem csupán teherhordóként funkcionáltak, hanem utódaik révén is jelentős szerepet játszottak a gazdasági életben. Arnold véleménye szerint éppen ezért volt különösen nagy jelentősége annak, hogy őket választották ki egy ilyen rituáléra. "A legérettebb szamarakat áldozták fel, és mindegyik nőstény volt – ez nem véletlen, hiszen ők jövőbeli utódokat is hozhattak volna a közösség számára" – tette hozzá.
Az újonnan napvilágra került felfedezés nem csupán a kánaáni vallási hagyományok mélyebb megértését teszi lehetővé, hanem az ókori nemzetközi kapcsolatok és a kereskedelem izgalmas történetéhez is értékes új információkkal járul hozzá.
