Chikán Attila megfogalmazása szerint Magyarország egy olyan helyzetbe került, amelyből nehezen talál kiutat, és az irány, amelyen halad, nem kedvező. Az ország kihívásokkal küzd, amelyek miatt a fejlődés és a stabilitás érdekében sürgős lépések szükségese

Chikán Attila közgazdász, aki az első Orbán-kormány nemzetgazdasági minisztereként tevékenykedett, a Corvinus Egyetemen tartott könyvbemutató során kifejtette, hogy Magyarország jelenleg nem a megfelelő úton halad. Szerinte nem illeszkedünk a helyzetünkhöz, és nem azokra a célokra fókuszálunk, amelyek képességeink és adottságaink alapján elérhetőek lennének. A közvélemény széles körben egyetért abban, hogy nem ott tartunk, ahol szerettük volna, és ezt a véleményt csak néhány kormányzati szereplő nyilatkozatai cáfolják.

Korábban Boda György, a Sodródásból feljebb lépés - tudásalapú versenyképesség egyik szerzője beszélt arról, hogy Magyarország elmúlt harminc évét vizsgálva "arra jutottunk: belesodródtunk egy csapdahelyzetbe, és nem oda jutottunk, ahová szerettünk volna" - erre reflektáltak Chikán első szavai. Boda azt is mondta a Magyar Közgazdasági Társaság által szervezett programon, hogy "a Kádár-korszakot egyértelműen a gazdaság sodródása jellemezte, és az Orbán-kormány 15 évét is úgy fogják megítélni, hogy mennyi volt abból a fejlődés, és mennyi volt a sodródás".

Mindezt egy osztrák szerző által kidolgozott modellel helyezte keretbe. Eszerint a V4 országok rendszerváltás utáni gazdaságfejlődése három növekedési kihívással szembesült: először működőtőke bevonzásával integrálódnia kellett a világgazdaságba - különben marginalizált gazdaság lett volna -, aztán be kellett tagozódni az ipari kapacitások kiépítésével a nemzetközi ellátási láncba, végül el kellett jutnia odáig, hogy magas hozzáadott értéktartalmú ellátási láncban foglal el pozíciókat. Ahol ez nem sikerül, ott a gazdaság sodródása lesz a jellemző - márpedig Magyarországnak az első kettő sikerült, a harmadik viszont kétséges.