Most egy izgalmas interjúra invitálunk titeket, ahol a TikTok világának egyik legkedveltebb énektanárával, Marik Laurával beszélgetünk. A dalok helyett most az ő inspiráló tapasztalataira és tanítási módszereire fókuszálunk. Készülj fel, hogy betekintést

Egy sorsszerű helyettesítő óra inspirálta Marik Laura énekes-pedagógust, hogy megossza az első #kérjegydaltatanártól videóját a TikTokon. Mára több mint 163 ezer követőből álló közössége van a platformon, ami 180 fokos fordulatot hozott az életébe. Hamarosan valóra válik a legnagyobb álma: februárban érkezik első albuma. Vajon hogyan hangolja össze tanári és énekesi szerepeit? Milyen perspektívája van fiatal pedagógusként? És miért fontos, hogy ne neveljük le a gyerekeket az éneklésről? Marik Laurával beszélgetett Ihász Nóra.

"Emlékszem, hogy otthon mindig zenekavalkád fogadott minket. Édesapám virtuóz módon pengette a gitárt és varázsolta elő a dallamokat a zongorán, gyönyörű hangja pedig mindenkit elbűvölt. Gyerekként, testvéreimmel együtt, rengetegszer hallgattuk, ahogy a Yesterdayt játszotta nekünk. Gyakran úgy aludtunk el, hogy a zongora lágy dallamai ringattak minket álomba – ez a Beatles-dal különösen közel áll a szívemhez. Most pedig, ahogy az idő kereke forog, a bátyám kisfiának, aki már 3 éves, szintén eljátssza ezt a dalt, így a zene öröksége tovább él a családunkban." - osztja meg Marik Laura az első, zenével kapcsolatos emlékeit.

Az angol-ének szakos szakközépiskolai oktató 2022 áprilisában posztolta első #kérjegydaltatanártól videóját a TikTokon, májustól pedig már a diákjai is megcsillogtatták hangjukat a felvételeken.

A történet úgy vette kezdetét, hogy bementem egy órára helyettesíteni, és magammal hoztam a gitáromat is.

Nagyon jót zenéltünk, de a diákok néhány olyan dalt is kértek, amelyeket még nem ismertem. Mondtam, hogy "válasszatok egyet és fel fogom venni videóra!". Utána jöttem rá, hogy mit is ígértem" - idézi fel mosolyogva Laura,

Aki vezetés közben még a gyerekek kívánságait is énekelte, és mindezt rögzítette, majd feltöltötte a TikTokra, valószínűleg nem számított ekkora népszerűségre. Kezdetben nem ismerte túlságosan a platformot, inkább az Instagramon és a Facebookon osztotta meg tartalmait.

A nagyobb nézettséget először az osztálytársakkal közösen rendezett éneklések hozták el, hiszen a járvány okozta bizonytalanságok és nehézségek után az emberek szinte vágytak a vidám pillanatokra. Eleinte aggódtam, hogy negatív visszajelzéseket kapok, de végül rengeteg pozitív élményt nyújtott ez a platform. Például így bukkant rám egy brazil ismerősöm, aki ugyanabba a gimnáziumba járt cserediákként, ahol én is tanultam. Tavaly írt nekem, hogy érkezik egy brazil zenekar, a Biarritz a Szigetre. Nem sokkal később megkerestek, hogy elénekelnék-e velük néhány dalt a fesztivál színpadán, ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra. Összeismerkedtünk a csapattal és a producerekkel, így az idei nyarat már Brazíliában töltöttem, hogy együtt dolgozhassunk az első albumomon. Ez a fiatal pedagógus hatalmas büszkeséggel osztja meg, hogy végre beteljesülhet élete egyik legnagyobb vágya: "hogy zeneileg nyomot hagyjon."

Az első szám decemberben, a második pedig januárban debütál a YouTube-on és a Spotifyon. Februárra pedig már a teljes album is megjelenik, izgalmas újdonságokat ígérve!

Laura mélyen beleszeretett Brazíliába, amelyet a helyiek barátságos és nyitott természete varázsolt el, így az addig ismeretlen táj szinte azonnal otthonossá vált számára. Emellett az is hozzájárult a vonzalmahoz, hogy ebben az időszakban szinte kizárólag az énekes bőr világában élt, amely még inkább felerősítette a mindennapjait körülvevő különleges atmoszférát.

Otthon folyamatosan arra törekszik, hogy egyensúlyban tartsa a dolgokat: igyekszik a lehető legjobban összehangolni a pedagógusi és az énekesi szerepét. Elmondása szerint ez nem mindig egyszerű feladat. Különösen lényeges számára, hogy tudatosan válassza meg, mit oszt meg a közösségi média platformjain.

"Lehet, hogy énekesként több mindent megengedhetnék magamnak a közösségi médiában, de mindig szeretnék tekintettel lenni a gyerekekre. Már ők is tudják, hogy "a tanárnő influenszerkedik is", és egyre nyitottabbak arra, hogy egész sok helyen meglátnak a neten. A tudatos posztolásból viszont nem engedek."

A zene és a tanulás szorosan összefonódik, szinte elválaszthatatlanok egymástól. Laura úgy véli, hogy az oktatásban még több zenei elemet érdemesene bevezetni. Minden egyes nap tapasztalja, hogy a dallamok nem csupán segítenek a tananyag megjegyzésében, hanem csökkentik a stressz szintjét, javítják a koncentrációt és a figyelmet is – nemcsak a tanulásra, hanem egymásra is. Ráadásul, a zene inspiráló hatása más kreatív tevékenységekre, mint például a rajzolás, szintén megfigyelhető. A zene tehát nem csupán háttérzaj, hanem a tanulás és a kreativitás elengedhetetlen partnere.

"Lelkes énektanárokra van szükség, akikben még ég a tűz, hiszen ha mi nem vesszük komolyan, a diákok se fogják. Ha reformálni lehetne, szerintem az általános iskolai órákat kellene komolyabban venni, hogy már egészen kis korban behatóbban megismerjék például a szolmizálást és az ének-zene hátterét. Pozitívum, hogy sok pedagógus - a népzenén és a klasszikus zenén túl - mindenféle műfajt bevisz az órákra, ami segít, hogy motiváltak maradjanak a gyerekek. Kulcsfontosságú, hogy megkérdezzük, ők miket kedvelnek, és azokat a dalokat, akár óra végén, közösen vagy kis csoportokban elénekeljük" - mutat rá Laura, aki minden alkalommal boldogan nyugtázza, mekkora energialöketet ad a zene és az éneklés a tanulóknak.

Az énekes-pedagógus magánénekórákat is tart, általában a nyolcadik óra után, amikor a diákok már nagyon fáradtak szoktak lenni. Mégis, ahogy elkezdenek beénekelni, kinyílik a tekintetük és megtelik csillogással, mosolyognak, nevetnek, feltöltődnek.

Az énekóra igazi varázslatot hoz a diákok életébe: örömöt, friss energiát és önbizalmat ad számukra. Csodálatos látni, ahogy néhány hónap alatt megnyílnak, és bátran eléneklik azokat a dallamokat, amelyeket otthon még titokban sem mertek megszólaltatni. Ez a fejlődés később óriási segítséget nyújt, például amikor a színpadon kell helytállniuk.

Bár igazi csodaszerként hat az éneklés és rengeteg szépet hozzáad az életünkhöz, sajnos korábban sokunkat "leneveltek" róla - akár egy-egy rossz iskolai élmény, szereplés, beszólás is elég lehet ahhoz, hogy elvigye a cica a nyelvünket, és felnőttként legfeljebb a zuhanyrózsát boldogítsuk néhány kósza Dua Lipa-sorral. Laura is jól emlékszik saját általános iskolai énekóráira, ahol egyesével feleltették a tanulókat.

Sajnos a múltban gyakran előfordult, hogy az iskolákban az egyedüli éneklés megalázó élménnyé vált. A diák, aki a színpadra lépett, gyakran izgalommal teli, zavarban volt, és szégyenkezve hagyta el a helyszínt, miközben osztálytársai gúnyolódtak rajta, akár a hangja, akár más ok miatt. Szerencsére az egyetemi tanulmányaim során már egy olyan környezetben fejlődhettem, ahol tilos volt az egyedüli éneklésre kényszeríteni a diákokat.

Nem mindenkinek adatott meg a gyönyörű énekhang, és nem is várhatjuk el, hogy mindenki külön-külön lépjen a mikrofonhoz. De közösen énekelni? Az már egy másik történet! Minél többen csatlakozunk, annál szebb lesz az élmény! Ha pedig valaki még nem tudta beszerezni a belépőt, azt szoktam kérni, hogy mesélje el a dal szövegét, és próbálja meg eltapsolni a ritmusát – így máris együtt rezdülhetünk!

- teszi hozzá Laura, aki a jövőképéről is megoszt néhány gondolatot.

A gyermekek szeretete folyamatosan energiát ad és feltölt, ezért nehezen hagyja el ezt a hivatást bárki is. Reménykedem, hogy az oktatás helyzete folyamatosan javulni fog. Az elmúlt év során számos előadást tartottam egyetemi városokban a jövő tanárainak, és azt tapasztalom, hogy az ország egyre inkább felismeri, mennyire fontos ez a terület, amelybe elengedhetetlen befektetni, különben komoly problémák léphetnek fel.

Ha alaposan megvizsgáljuk azokat az országokat, ahol kedvező változások mentek végbe, különösen gazdasági szempontból, észrevehetjük, hogy mindegyik esetében közös vonás, hogy jelentős növekedést mutattak az oktatásba irányuló befektetések terén. Az oktatásra fordított erőforrások bővítése kulcsszerepet játszott a fejlődésükben.

"Nem tudom, hogy öt év múlva hol találom magam, de nagyon remélem, hogy lehetőséget kapok arra, hogy tanítsak, mert ez az, amit igazán szeretek csinálni. Bízom benne, hogy a különböző oldalaim nem fognak egymás rovására menni, és mindkettőt sikerül egyensúlyban tartanom" – mondja Marik Laura. Úgy véli, hogy elengedhetetlen, hogy a pályán motivált tanárok dolgozzanak, akik valóban szenvedéllyel végzik ezt a hivatást.