Egy fiatal agrármérnök felfedezőútra indult, hogy felfedezze a boldogság titkait a mezőgazdaság világában. A napfényben fürdő zöldellő földek között, ahol a természet szépsége és a munka öröme összefonódik, minden lépése új lehetőségeket és kihívásokat re

Kocsis Lehel Botond az a magyarbükkösi gazda, aki 14 év kolozsvári tanulás után tért haza, hogy hű maradhasson gyermekkori szerelméhez, a gazdálkodáshoz. Váratlan látogatásunk alkalmával a kezdetektől idézte fel a mögötte levő utat az agrármérnök végzettségű 28 éves fiatalember, aki a tejelő szarvasmarhák tartásában látja a jövőt.

- 1997. szeptember 30-án láttam meg a napvilágot Marosludason. A szüleim, mint sok más család, a '90-es évek elején visszakapták a kommunizmus alatt elvett földjeiket, és mindketten a mezőgazdaság területén kezdtek újra dolgozni. Gyermekkoromban még nem értettem teljesen, hogy mit is takar ez a munka, de már akkor kijelentettem, hogy felnőttként traktorista szeretnék lenni. 2008-ban a Kolozsvári Református Kollégiumba kerültem, ahol egészen a 12. osztály végéig tanultam. Az ötödik osztályban, amikor a tanárunk megkérdezte, ki mivel szeretne foglalkozni a jövőben, azonnal rávágtam, hogy állatokkal. Erre sokan megjegyezték, hogy a városi élet után majd biztosan "elnövöm" ezt az álmot, hiszen falun nehéz az élet. Nagy meglepetésükre azonban a 12. osztály elején kijelentettem a tanáraimnak, hogy engem kizárólag az agronómia érdekel. Amikor felvetették, mi van, ha nem sikerül bejutnom az egyetemre, azt válaszoltam, hogy ilyesmi nem fordulhat elő. A kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem felvételi vizsgáján az érettségi átlagom kedvező volt, így felvételt nyertem az ingyenes helyek egyikére. Az alapképzést 2020-ban fejeztem be, majd elhatároztam, hogy növényvédelmi mesterképzésre jelentkezem, amit 2022-ben sikeresen elvégeztem. Ugyanebben az évben az állattenyésztés szakterületén is felvételt nyertem egy másik mesterképzésre, de ezt csak egy évig tudtam folytatni, mert egyéb fontos események – lánykérés, családalapítás, házépítés – léptek közbe. Idén ősszel tervezem, hogy folytatom ezt a képzést, és ha az időm engedi, egy doktori iskola is a terveim között szerepel – így foglalta össze a fiatal gazda eddigi életútjának meghatározó pillanatait és a jövőbeli terveit.

Kocsis Lehel 2016-ban, érettségi után vette át szülei gazdaságát, amely hét hektár földet, hét fejőstehént, egy 650-es román traktort és a hozzá kapcsolódó mezőgazdasági eszközöket foglalt magában. 2018-ban sajnálatos módon elhunyt az édesanyja, de a fiatalember ebben a nehéz időszakban sem adta fel; folytatta egyetemi tanulmányait, miközben szorgalmasan irányította az otthoni gazdaságot.

2019-ben részt vettem egy fiatal gazdák számára kiírt pályázaton, amelyet a GAL szervezett. Emellett a Pro Economica Alapítvány által meghirdetett lehetőséget is kihasználtam. Az első pályázaton 20 ezer eurót nyertem, amelyből egy 820-as Belarus traktort vásároltam meg. A második pályázat keretében 15 ezer eurót sikerült elnyernem, ebből öt különböző gépet szereztem be: egy kaszát, egy rendsodrót, egy szervestrágyaszórót, egy szippantókocsit és egy műtrágyaszórót.

Az utóbbi évek gazdasági fejlődése számos izgalmas irányt vett. A digitális átalakulás felgyorsult, amely nemcsak a vállalatok működését, hanem a fogyasztói szokásokat is alapjaiban változtatta meg. A távmunka és az online szolgáltatások népszerűsége nőtt, ami új üzleti modellek megjelenését hozta magával. Emellett a fenntarthatóság és a zöld gazdaság iránti érdeklődés is egyre erősödött. A vállalatok igyekeznek környezetbarát megoldásokat alkalmazni, hogy megfeleljenek a változó fogyasztói elvárásoknak és a szigorodó szabályozásoknak. A globális ellátási láncok is jelentős átalakuláson mentek keresztül, a pandémia hatására sokan a helyi beszállítókra és a rugalmasabb működési modellekre helyezik a hangsúlyt. Az infláció és a geopolitikai feszültségek hatásai pedig új kihívások elé állították a gazdaságokat világszerte. Összességében tehát a gazdaság az innováció, a fenntarthatóság és a rugalmasság jegyében fejlődik, új lehetőségeket és kihívásokat teremtve a jövő számára.

Jelenleg húsz hektár földterületet művelek, ebből hét hektár a saját birtokom, a többi pedig bérlemény. Főként őszi árpát, őszi búzát, valamint szemes és silókukoricát, lucernát és lóherét termesztünk. A megtermelt gabona jelentős része takarmányként szolgál az állatok számára, de ha az év kedvező alakul, a felesleget el is tudom adni. Az idei búza- és árpatermés különösen ígéretes lett, és az esőzések a kukoricának is kedveztek. Ha elkerüljük a vadkárokat, akkor ebből a növényből is sikeres évet zárhatunk. A legfontosabb tevékenységem az állattartás: jelenleg 18 szarvasmarhám van, közülük nyolc laktációban áll. Szeretném elérni a 20-25 egyedet, de ennél többet nem kívánok tartani, mert úgy vélem, ennyit még képes vagyok megfelelően ellátni. A piros és fekete román tarkákhoz vonzódom a legjobban, de az állomány frissítése érdekében két éve öt Holstein-fríz üszőt is vásároltam. Ők már el is kezdtek növekedni, és most már az utódjaik is a farmomon vannak. A jövőbeni terveim között szerepel a modernizálás: szeretnék beszerelni egy etetőkocsit, valamint egy betonsziló építésén is dolgozni, amely külföldi minták szerint készülne. Az ötlet lényege, hogy szalmabálákból oldalt falaznék, így azok jóval tovább megmaradnak, két-három évig is elégségesek lehetnek, ellentétben azzal, ha a földön tárolnám őket.

- Beszéljünk kicsit a tej értékesítéséről is.

- Egy közvetítőnek literenként 2 lejért adom el a héát is tartalmazó termékemet. Mindig is fontosnak tartottam, hogy a mennyiség mellett a megfelelő minőség is garantált legyen. Évek óta kísérleteztem az állatok takarmányával, és két évvel ezelőtt végre sikerült kialakítanom egy olyan receptet, amely valóban jól működik.

A jövőbeli terveit illetően Kocsis Lehel Botond határozott irányt választott: elkötelezett az állatokkal való foglalkozás iránt, amelynek kereteit saját gazdaságában szeretné kibővíteni. A tavaly márciustól a cintosi földhivatalban végzett munkája mellett remekül tudja összeegyeztetni az állattartási és mezőgazdasági teendőit. Reggel 6-kor már talpon van, és negyed 7 körül már az állatok etetése és fejése köti le figyelmét. Hivatalos munkaidő végeztével gyakran közvetlenül a mezőre indul, ahol a gazdasági feladatai várják. Nyáron nem ritka, hogy éjszakákon át a lucernásban bálázik, sőt előfordult, hogy emiatt két napig alvás nélkül kellett boldogulnia. Agrármérnöki képesítésének köszönhetően egy 200 hektáros farm vezetésére is felkérték, de ő tudatosan nemet mondott, mert nem kívánt eltávolodni attól az úttól, amit gyerekkorában álmodott meg magának.

- Számomra a boldogság fontosabb, mint a gazdagság - mondta a természet és az állatok iránti szenvedéllyel élő fiatal értelmiségi, ezzel kifejezve életfilozófiáját.