Egyetlen képviselő sorsa döntheti el a koalíció jövőjét.

Rudolf Huliak háromfős csoportjának nyílt hadüzenete után a koalíció parlamenti többsége egy fősre zsugorodott. Míg a kormánypártok képviselői határozottan állítják, hogy nincsenek problémák, a valóságban a koalíció működése egyre inkább akadozik. Robert Fico számára a szlovák politikában korábban alkalmazott manőverek sem feltétlenül bizonyulnak hatékony eszköznek a többség megszilárdításában.

A kormánykoalíció működésének zökkenőmentes fenntartásához elengedhetetlen, hogy legalább 76 képviselő támogassa a munkát a 150 fős parlamentben. Huliakék kilépésével a három koalíciós párt létszáma pontosan 76 képviselőre csökkent.

Hogy mi történik a megfelelő támogatás elmaradása esetén, azt láthattuk az elmúlt hetekben: mivel az ellenzék nem működik együtt a kormánnyal, több kulcsfontosságú esetben sem jött össze a kellő számú képviselő az ülések megnyitásához. Október végén az SNS-jelölt Martina Šimkovičová kulturális miniszter, valamint a Smer igazságügyi minisztere, Boris Susko elleni bizalmatlansági indítványról is csak egy napos csúszással szavaztak, kedden pedig első próbálkozásra nem sikerült megnyitni a parlament novemberi ülését. Mindkét esetben elég volt egy-egy képviselő hiánya ahhoz, hogy megbénuljon a törvényhozás.

Az októberi válságot a kormánypártok úgy igyekeztek áthidalni, hogy Ján Blcháčot, a Hlas képviselőjét, aki korábban rákos megbetegedés miatt kemoterápiás kezelés alatt állt, szó szerint a kórház falai közül hozták vissza.

Blcháč, aki egyben Liptószentmiklós polgármestere, kötelezettséget vállalt arra, hogy a legfontosabb szavazások során aktívan részt vesz. Azonban a parlament tevékenysége a jövőben azon fog múlni, hogy a következő három évben a 76 képviselő képes-e egységesen megjelenni a sorsdöntő szavazások alkalmával.

A keddi nyitónapon Blcháč már ott ült a parlamentben, de Ľubomír Vážny (Smer) késlekedése miatt húsz percet kellett várni az ülés megnyitásával. Az ellenzéki képviselők megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy egyszerűen hiányoznak az ülésekről, hiszen egyébként sincs többségük a saját javaslataik megszavazására, velük szemben a koalíció tagjait folyamatos jelenlétre kényszeríti a helyzet.

Az elmúlt év hiányzási statisztikáit egyébként a parlament egyik korelnöke, František Mikloško (KDH) vezeti, aki az 1894 szavazásból 1055 alkalommal nem jelezte a jelenlétét - a voksolások egy részén puszta tiltakozásból nem jelentkezett be. A megbízhatatlanabb kormánypárti képviselők közé tartozik Peter Sokol (Smer), akivel korábban 566 szavazáson sem számolhatott a koalíció, Sokol egyébként arról is híres, hogy egy év alatt még egyszer sem szólalt fel a parlamentben.

Jana Vaľová, a homonnai polgármester és párttársa, sajnos a megbízhatóság terén nem éppen a legjobban teljesít, hiszen 375 szavazás során nem volt jelen. A jövőben valószínűleg sokkal szigorúbb napirenddel kell szembenézniük a képviselőknek, hiszen a társaikkal együtt kénytelenek lesznek komolyan venni a kötelezettségeiket. Különösen a nyári üléseken okozna gondot számukra a rendszerességre való kötelezés, mivel idén is több esetben előfordult, hogy miniszterek és képviselők a nyaralásukat választották a parlamenti munkával szemben. A korábban szinte rutinszerű kötetlen, soron kívüli horvátországi utazásokat a kormánypárti képviselők valószínűleg elfelejthetik a jövőben.

A parlamenti stabilitás érdekében különböző technikai megoldások léteznek. Andrej Danko (SNS) a közelmúltban, a hétvégi események során, egy érdekes javaslattal állt elő: úgy véli, hogy a szavazásokat csak kedden és csütörtökön kellene tartani, míg a képviselők a többi napon a regionális feladataikra összpontosíthatnának. Ez a megközelítés lehetőséget adna arra, hogy a politikai munka mellett a helyi közösségek ügyeivel is intenzíven foglalkozzanak.

Danko érvelése szerint nincs értelme annak, hogy a parlamentben minden nap tizenegytől öt óráig sor kerülhet szavazásra, ráadásul az SNS-elnök úgy gondolja, más országokban is bevett szokásnak számítanak a szokásjog alapján kialakult stabil szavazónapok.

Egy ilyen intézkedés, amelyet az SNS elnöke szerint nem igényel különösebb házirend-módosítás, hozzájárulhatna a koalíció logisztikai kihívásainak megoldásához. Ennek köszönhetően a képviselőknek kevesebb stabil jelenléti nappal kellene kalkulálniuk. A Pravda napilap által megkérdezett ellenzéki politikai képviselők azonban rámutattak, hogy az üléseken kívüli időszakok alapvetően a regionális tevékenységek számára vannak fenntartva. A kormány számára csupán az lenne fontos a módosítás, hogy biztosítsa a stabil többségét.

A kormánykoalíción végső soron az segítene, ha valamilyen módon növelni tudná a képviselői számát. A megoldásra akadnak komolyabb és komolytalanabb javaslatok is. Rudolf Huliak a hétvégén felvetette, hogy az SNS-listán bejutott függetlenek egyszerűen térjenek vissza a parlamentbe, mivel így "mindössze" Andrej Danko maradna a parlamentben a párt képviseletében - mivel őt figyelmen kívül lehet hagyni, a koalíciónak hirtelen kettővel több képviselője lenne. Ezt a felvetést a koalíciós pártok sem vették komolyan. Jelen pillanatban az is valószínűtlennek tűnik, hogy Huliak képviselői feltűnnének a Smer, vagy a Hlas frakciójában, mivel nincs komolyabb egyeztetés a politikusok között, illetve valószínűleg Danko sem nézne jó szemmel egy hasonló megegyezést: Huliakot a Smer és a Hlas is az SNS problémájának tartja.

Érdekesség, hogy a múltban akadt példa arra, hogy a kormány ellenzéki képviselőket "igazoljon" a bajban: mikor Mikuláš Dzurinda második kormánya 2005-ben kisebbségbe került, Eduard Kolesár és Karol Džupa (mindketten HZDS) frakciót váltottak és az egyik kisebb kormánypárt, az ANO színeiben politizáltak tovább, az úgynevezett Gorilla-iratok szerint anyagi ellenszolgáltatásért cserébe.

Ficónak azonban nagyon korlátozottak a lehetőségei az ellenzéki képviselők megszólítására, az összes ellenzéki párt kategorikusan kizárja a kormánnyal való együttműködést.