Csupán egy éjszaka leforgása alatt omlott össze az a kormány, amely képes volt magával rántani egész Európát.

Egyetlen éjszakát vészelt csak át Európa vezető hatalmában az új kormány. Sébastien Lecornu mindössze egy nappal kormánya bemutatása után lemondott, újabb fejezetet nyitva Franciaország hosszan elhúzódó politikai válságában. Emmanuel Macron így ismét miniszterelnök nélkül maradt, miközben a parlamenti többség kérdése továbbra is megoldatlan. A Lecornu-kormány bukását a belső ellentétek, a jobboldali Köztársaságiak lázadása és az ellenzéki pártok által kilátásba helyezett bizalmatlansági indítványok együttesen okozták. A politikai bénultság immár a piacokat is elérte: a francia részvények és bankpapírok árfolyama esett, a kötvényhozamok emelkedtek, az euró pedig gyengült, jelezve, hogy a befektetők bizalma gyorsan fogy a francia kormányzóképességben.

Franciaország kormányzati válsága hétfő reggel új dimenzióba lépett: Sébastien Lecornu miniszterelnök, mindössze 24 órával új kabinetje bemutatása után, benyújtotta lemondását Emmanuel Macronnak, aki azt azonnal elfogadta.

A döntés teljesen váratlanul érkezett, hiszen a kormány első tanácskozását még hétfő délutánra hirdették meg az Élysée-palotába.

Lecornu vasárnap estére hosszas tárgyalások után bemutatta a kormánya új tagjainak listáját, amelyről azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy nem hoz jelentős politikai "fordulatot" vagy friss impulzusokat.

A tizennyolc fős csapatból tizenkettő már François Bayrou előző kormányának tagjaként is aktívan részt vett a politikai életben. Az alapvető minisztériumok – mint a belügy, az oktatás, a munkaügy és az igazságügy – továbbra is ugyanazoknál a vezetőknél maradtak, így a stabilitás megőrzése biztosítva van.

Az egyetlen feltűnő újdonság Roland Lescure pénzügyminiszteri kinevezése volt, míg a legnagyobb meglepetést Bruno Le Maire visszatérése okozta, aki ezúttal a hadügyi tárcát kapta meg, pontosabban kapta volna meg.

A döntés hatalmas belső ellenállást generált. Bruno Retailleau, a jobbközép Köztársaságiak vezetője - aki a belügyminiszteri posztját is megőrizte - hétfő reggel válságtanácsot hívott össze, miután pártja számos prominens tagja, köztük Xavier Bertrand, nyíltan a kormányból való kilépés mellett érvelt - értesült a Les Echos. A baloldali ellenzék sem tétlenkedett: a szocialisták és a radikális baloldal azonnal bizalmatlansági indítványt helyezett kilátásba, ha nem kezdődik új parlamenti vita a 2023-as nyugdíjreform ügyében.

A Nemzeti Tömörülés sürgeti az azonnali bizalmatlansági szavazás kiírását, érvelve azzal, hogy a Lecornu-kabinet csupán a megbuktatott Bayrou-kormány folytatása. A miniszterelnök lemondásával Macron gyakorlatilag ismét a kiindulópontjára érkezett, miközben a kormányzati többség helyzete továbbra is kérdéses maradt. Így a politikai rendszer hónapok óta tartó megbénulása még inkább elmélyült.

Egy új korszak kezdődött a francia politikai válságban: 2024 júniusában, az Európai Parlamenti választások után Emmanuel Macron feloszlatta a Nemzetgyűlést, miután a kormányzó centrista pártszövetsége súlyos vereséget szenvedett el a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörüléstől. Az előrehozott választások július elején teljes patthelyzetet eredményeztek, ahol a baloldali Új Népi Front, a centrista Ensemble és az RN gyakorlatilag egymás mellett végeztek. Mivel egyik politikai erő sem tudott többséget kialakítani, Franciaország egy elhúzódó politikai válságba került, amelynek súlyos gazdasági következményei lettek: a francia kötvényhozamok rekordmagasságokba emelkedtek. Macron kezdetben technokrata megoldásokkal próbálta megőrizni a kormányzóképességet, majd Michel Barnier kormányának kinevezésével próbálkozott, ám ez a kabinet hónapok alatt elvesztette a parlamenti támogatást.

2024 decemberében François Bayrou alakíthatott új kormányt, miután Macron centrista táborának nem sikerült stabil koalíciót létrehoznia. Bayrou kisebbségi kormánya 2025 januárjában ugyan megkapta a bizalmat, de a költségvetési tárgyalások, a nyugdíjrendszer reformja és a rendőri túlkapásokat követő tüntetések kezelése gyorsan aláásta a támogatását. A jobboldali és baloldali ellenzék egyaránt bizalmatlansági indítványokat nyújtott be, és szeptember elején a parlament végül megszavazta Bayrou menesztését.

Az utóbbi három hét a francia politikai élet új fejezetéről szólt, amelynek középpontjában egy új kormány megalakulása állt. Szeptemberben Emmanuel Macron honvédelmi miniszterként Sébastien Lecornut nevezte ki miniszterelnöknek, aki fiatalos és pragmatikus megközelítéssel próbálja stabilizálni a zűrzavaros politikai helyzetet. Lecornu október 5-én, vasárnap este mutatta be új kabinetjét, amelynek kulcsfontosságú tárcái - mint például a pénzügy, külügy és belügy - továbbra is centrista irányítás alatt maradtak. Ugyanakkor a kormány kisebbségi helyzetben működik, ami megnehezíti a dolgát. A szocialisták és a mérsékelt jobboldal támogatása nélkül Lecornu valószínűleg nem tudná elfogadtatni a 2026-os költségvetést, így a francia politikai színtér 2025 őszén is a folyamatos kompromisszumkeresés, a rövid életű kormányok és a tartós parlamenti bénultság jegyében telhet.

Lecornu távozásával Macron előtt három különböző jövőkép bontakozik ki.

Az ország ismét egy politikai űrbe sodródott: a kormányzás már nem fenntartható, ugyanakkor a rendszer még mindig áll. A következő napokban fény derül arra, hogy Macron képes lesz-e elodázni az elkerülhetetlent, vagy új választásokat hirdet, hogy megpróbálja helyreállítani az irányítást egy teljesen atomizálódott Franciaország felett.

Már kezdi a gazdasági árat is megfizetni Franciaország: a helyi részvények és kötvények árfolyama zuhant, az euró pedig gyengült hétfőn. A párizsi CAC 40 index 1,5%-kal esett, ezzel Európa legrosszabbul teljesítő tőzsdeindexe lett.

A banki részvények jelentős nyomás alá kerültek: a BNP Paribas, a Societe Generale és a Credit Agricole árfolyama 4-5%-kal esett vissza.

Az euró árfolyama 0,7%-os csökkenést mutatott a dollárral szemben, ami 1,1665 dolláros szintre való visszaesést eredményezett.

A francia kötvények piaca is nyomás alá került, hiszen a 10 éves állampapírok hozama 7,4 bázisponttal 3,585%-ra emelkedett. Ennek következményeként a francia és a tripla-A minősítéssel rendelkező német államkötvények közötti hozamkülönbség 86,58 bázispontra nőtt, ami az idei év januárja óta a legmagasabb szintet jelenti. Érdemes megjegyezni, hogy ez a különbség 2012-ben 90 bázispontnál is magasabb értéket ért el, tavaly novemberben.