Egyoldali nyirokcsomó-duzzanat: ebben az esetben a daganat lehet a lehetséges kiváltó ok.
A fertőzéseken túl milyen egyéb okok állhatnak a megnagyobbodott csomók hátterében, és mikor alakul ki egyoldali nyirokcsomó-duzzanat?
A duzzadt nyirokcsomók nem csupán fizikai jelenségek, hanem fontos információt hordoznak mind a szakorvos, mind a beteg számára. Ezek a csomók gyakran arra utalnak, hogy a szervezet aktívan küzd egy fertőzés ellen. A duzzanat helye, valamint a tapasztalt kísérőtünetek további lényeges nyomokat adnak a probléma pontos diagnosztizálásához. Dr. Kárpáti Ágnes, a Trombózis- és Hematológiai Központ belgyógyász és hematológus szakértője, részletesen összefoglalta az ezzel kapcsolatos legfontosabb információkat.
A nyirokrendszer, amely az ókokból, nyirokerekből és a kapcsolódó nyirokszervekből álló összetett hálózat, a keringésünk egyik fontos alrendszere és az immunrendszerünk alapvető része. A nyirokerek hasonlítanak a vénákra, de jellemzőjük, hogy nem vért, hanem tiszta folyadékot, azaz nyirokot szállítanak. A nyirokcsomók, melyek borsószem nagyságúak, a nyirokerek mentén csoportosan helyezkednek el, és számos helyen megtalálhatók a testben, mint például a nyakban, a hónaljban, a mellkasban, a hasban és az ágyékban. Ezek a csomók immunsejteket tárolnak, amelyek képesek azonosítani és elpusztítani a kórokozókat, elhalt sejteket és idegen anyagokat, ezzel segítve a szervezetet a fertőzések leküzdésében. Valójában ezek a csomók immunológiai védvonalat alkotnak. Minden nyirokcsomóhoz egy adott testtájék vagy szerv tartozik, amelyeket regionális nyirokcsomóknak nevezünk.
Dr. Kárpáti Ágnes részletesen ismerteti a nyirokcsomó-duzzanatok hátterét. Amikor egy fertőzés vagy gyulladás lép fel, gyakran a góchoz legközelebbi nyirokcsomó válik érzékelhetően duzzadttá. Például, ha valaki felső légúti megbetegedésben szenved, vagy torokgyulladása van, esetleg a szájüregben, például a fogak körül gyulladás alakul ki, a nyak területén található nyirokcsomók duzzanata jellemző. Ezért a nyirokcsomók állapota segíthet az orvosoknak azonosítani a fertőzés eredetét. A nyirokcsomó-megnagyobbodások leggyakrabban vírusos és bakteriális fertőzések reakciójaként jelentkeznek, de emellett autoimmun megbetegedések, gyógyszeres reakciók és akár rosszindulatú elváltozások, mint például limfóma vagy leukémia is állhatnak a háttérben.
A nyirokcsomók megnagyobbodása különböző módon jelentkezhet: lehet szimmetrikus, amikor a test mindkét oldalán hasonlóan kitapinthatóak a duzzadt csomók, vagy aszimmetrikus, amikor csak az egyik oldalon tapasztalható a megnagyobbodás. Bizonyos fertőzések, mint például a mononukleózis, széleskörű duzzanatokat idézhetnek elő a test különböző részein. A nyakon észlelhető egyoldali nyirokcsomó-duzzanat gyakran helyi fertőzések, például fogínygyulladás, torokgyulladás vagy középfülgyulladás következményeként alakul ki. Továbbá, előfordulhat, hogy a felső légúti fertőzések ellen folytatott védekezés során megnagyobbodott nyirokcsomók a betegség lezárulta után is hosszabb időn keresztül tapinthatóak maradnak.
Oltások után előfordulhat, hogy a nyakon és a hónaljban egyoldali nyirokcsomó-megnagyobbodás lép fel. Ezt gyakran tapasztalhatjuk a csecsemők BCG oltása után, vagy a felkar izomzatába (deltaizomba) beadott koronavírus elleni vakcina következményeként is. Ezek az elváltozások a sikeres immunválasz jelei, és általában néhány héten belül maguktól visszahúzódnak, így nem kell aggódni miattuk. Kárpáti főorvosnő hangsúlyozza, hogy ha a bőrön vagy a bőr alatti szövetekben gyulladás vagy fertőzés alakul ki, akkor a közeli nyirokcsomók is megduzzadhatnak. Például a macskakarmolás gyakran vezet egyoldali nyirokcsomó érintettséghez, mivel a sérülések révén bejutó kórokozók okozzák a fertőzést.
Bár ritkán, de előfordulhat, hogy a limfóma, a nyirokrendszer daganatos megbetegedése, áll a megnagyobbodott nyirokcsomók hátterében. A Non-Hodgkin limfóma egyik jellegzetes tünete a tapintható nyirokcsomó-megnagyobbodás, amely általában nem jár fájdalommal, és megjelenhet szimmetrikusan vagy aszimmetrikusan. További általános tünetek közé tartozik a folyamatos, több héten át tartó, vagy időszakosan jelentkező hőemelkedés és láz, az ok nélküli súlycsökkenés, valamint az étvágy csökkenése, továbbá az éjszakai izzadás.