Az ember és a gép kapcsolata: Tóth András a Jáki Szaniszló Társaság célkitűzéseiről és a mesterséges intelligencia etikai dilemmáiról Tóth András, a Jáki Szaniszló Társaság elnöke, az emberi értékek és a technológiai fejlődés összhangjának fontosságát ha
Tóth András szerint a Jáki Szaniszló Társaság feladata, hogy az egyház és a társadalom etikus, emberközpontú módon közelítse meg a mesterséges intelligencia fejlődését, és hogy a technológia ne veszélyeztesse, hanem erősítse az emberi méltóságot és a hit értékeit. Hangsúlyozta: fontosnak tartják, hogy a mesterséges intelligencia filozófiai és teológiai vizsgálata a magyar bencés hagyományba illeszkedve történjen, amely történelmileg is hozzájárult a magyar nemzet lelki, kulturális és gazdasági fejlődéséhez. Így a Jáki Szaniszló Társaság a kortárs technológiák egyik legnagyobb kihívását - az MI etikai és teológiai kérdéseit - a hit és a tudomány párbeszédében kívánja kezelni.
Milyen céllal jött létre a Jáki Szaniszló Társaság, és hogyan kapcsolódik a mesterséges intelligencia vizsgálatához?
A Jáki Szaniszló Társaság 2024 elején jött létre a Pannonhalmi Főapátság és a Magyar Diplomáciai Akadémia közös kezdeményezésére. A társaság célkitűzése, hogy elősegítse a mesterséges intelligencia területén folytatott teológiai, filozófiai, jogi és társadalomtudományi kutatásokat. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a technológiai fejlődést ne csupán tudományos vagy műszaki aspektusokból közelítsük meg, hanem figyelembe vegyük az emberi méltóságot, az etikát és a vallásos hitet is. Jáki Szaniszló, a bencés szerzetes, aki a hit és a tudomány közötti párbeszédet szorgalmazta, inspirál minket. Társaságunk célja, hogy ezt az örökséget továbbvigye a mesterséges intelligencia korában, új utakat keresve a tudomány és a vallás kapcsolatában.
A Pannonhalmi Főapátság és a Magyar Diplomáciai Akadémia között egy különleges és tartalmas együttműködés alakult ki, amely a két intézmény közötti szoros kapcsolatot és közös célokat tükrözi. Az együttműködés keretében közös programok, workshopok és képzések valósulnak meg, amelyek célja a diplomáciai ismeretek és a kulturális értékek gazdagítása. Ezen kezdeményezések nemcsak a résztvevők szakmai fejlődését szolgálják, hanem hozzájárulnak a történelmi és kulturális örökség megőrzéséhez is, amely a Pannonhalmi Főapátság szívét képezi. Az együttműködés révén a fiatal diplomáciai szakemberek mélyebb betekintést nyernek a magyar kultúra és hagyományok világába, miközben a főapátság is új lehetőségeket kap a modern diplomáciai diskurzusban való részvételre.
A társaság megalakulása egy szoros együttműködés gyümölcse. A Pannonhalmi Főapátság biztosítja a spirituális alapokat, míg a Magyar Diplomáciai Akadémia szakmai támogatást nyújt a társadalomtudományok és nemzetközi kapcsolatok terén. A Jáki Szaniszló Társaság e két intézmény közös platformjaként működik, lehetőséget teremtve a mesterséges intelligencia etikai, filozófiai és jogi aspektusainak alapos vizsgálatára. Továbbá, igény esetén támogatjuk a Pannonhalmi Főapátság és a Magyar Diplomáciai Akadémia mesterséges intelligenciával kapcsolatos képzéseit is.
A társaság 2025-ben csatlakozott a Vatikán által kezdeményezett Római Felhíváshoz, amely az etikus mesterséges intelligencia fejlesztését támogatja. Hogyan értékeli ezt a lépést?
Ez a pillanat mérföldkő a számunkra, amely új utakat nyit meg. A Római Felhívás hat alapelve - átláthatóság, befogadás, elszámoltathatóság, pártatlanság, megbízhatóság, valamint a biztonság és a magánélet védelme - iránytűként irányítja tevékenységünket. Társaságunk elkötelezte magát amellett, hogy emberközpontú megközelítéssel végez oktatási és módszertani kutatásokat, valamint egy etikai konferenciát szervez a mesterséges intelligencia témakörében. Ezzel a Jáki Szaniszló Társaság elsőként a régióban nyerte el a Vatikán elismerését, ami nem csupán megtiszteltetés, hanem komoly felelősséget is jelent számunkra.
Jáki Szaniszló gondolatai, különösen a mesterséges intelligenciával kapcsolatos filozófiai kritikái, ma is rendkívül relevánsak. Az ő munkásságából számos tanulságot nyerhetünk, amelyek segítenek megérteni a technológiai fejlődés etikai és ontológiai kérdéseit. Először is, Jáki hangsúlyozta az emberi tudat és a gépi intelligencia közötti különbségeket. Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a mesterséges intelligencia nem helyettesítheti az emberi tapasztalatot, érzelmeket és intuíciót. A technológia fejlődése során fontos, hogy megőrizzük az emberi értékeket, és ne engedjük, hogy a gépek uralják a döntéshozatalt. Másodszor, Jáki kritikái rávilágítanak arra, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése során figyelembe kell venni a társadalmi hatásokat is. A technológiai újítások nem léteznek vákuumban; azok befolyásolják az emberi interakciókat és a társadalmi struktúrákat. Ezért fontos, hogy a fejlesztők és a döntéshozók etikai keretek között dolgozzanak, és mérlegeljék a lehetséges következményeket. Végül, Jáki munkássága arra is figyelmeztet, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése nem csupán technikai kihívás, hanem mély filozófiai kérdések elé állít minket. Mi az emberi lét értelme, ha a gépek képesek egyre bonyolultabb feladatok elvégzésére? E kérdések megválaszolása elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövő technológiai vívmányait felelősségteljesen integráljuk életünkbe. Összességében Jáki Szaniszló gondolatai ma is irányt mutatnak, és segítenek a mesterséges intelligencia etikai és filozófiai dimenzióinak megértésében.
Jáki már az 1960-as években éles kritikával illette a mesterséges intelligencia redukcionista nézőpontját, amely a klasszikus mechanikai fizikára támaszkodva próbálta dekódolni az emberi elmét és a gondolkodást. Véleménye szerint ez a fizikalizmus figyelmen kívül hagyja a nem mennyiségi, nem mechanikus, tehát minőségi aspektusokat, holott a modern kvantumfizika már túllépett ezen a szűk látókörön. Ez arra utal, hogy az emberi elme és tudat sokkal összetettebb, mint amit csupán fizikai folyamatokkal lehetne megmagyarázni. Ez a megállapítás ma is érvényes, hiszen a mesterséges intelligenciával kapcsolatos lelkesedés gyakran figyelmen kívül hagyja az emberi tudat, a szubjektivitás és a méltóság mélyebb dimenzióit.
Milyen szerepet játszik az egyház és a közösségek az etikus mesterséges intelligencia fejlődésében? Az egyházak és a társadalmi csoportok egyaránt fontos szereplői lehetnek annak a diskurzusnak, amely az etikai normák és értékek megfogalmazására irányul a mesterséges intelligencia területén. Az egyházak gyakran képviselik a morális elveket, amelyek segíthetnek abban, hogy a technológiai fejlődés ne csupán a hatékonyságra, hanem az emberi méltóság megőrzésére is fókuszáljon. A közösségek pedig olyan platformokat biztosíthatnak, ahol az emberek megoszthatják véleményüket, tapasztalataikat, és együttműködhetnek a mesterséges intelligencia etikai kereteinek kidolgozásában. Ezen szereplők közreműködése révén a technológiai innovációk nemcsak a gazdasági előnyöket, hanem a társadalmi felelősségvállalást is figyelembe vehetik, így hozzájárulva egy olyan jövőhöz, ahol az ember és a gép együttműködése harmonikusabb és etikusabb.
Az egyház és a társaság számára kulcsfontosságú, hogy az ember maradjon a fejlődés középpontjában, és a technológiák szolgálják az emberiség javát. Elsősorban ezért csatlakozott a Jáki Szaniszló Társaság 2025-től a Vatikán által kezdeményezett Római Felhíváshoz, amely az etikus mesterséges intelligencia fejlesztését és alkalmazását támogatja. A kezdeményezés három fő területre fókuszál: etika, oktatás és jog. A társaság vállalta, hogy szakmailag támogatja az ehhez kapcsolódó képzéseket és kutatásokat, valamint konferenciákat szervez az etikai kérdések megvitatására.
A mesterséges intelligencia (MI) hatása a vallási közösségekre és a hitéletre egy rendkívül izgalmas és sokszínű téma, amely számos aspektusból megközelíthető. A technológiai fejlődés nemcsak a mindennapi életünket alakítja, hanem a spiritualitásunkra és vallási gyakorlatainkra is jelentős hatással van. Először is, az MI lehetőséget ad arra, hogy a vallási közösségek új formákat találjanak a közösségi kapcsolatok erősítésére. Online imacsoportok, virtuális templomok és digitális tanulmányi anyagok révén a hívek könnyebben elérhetik egymást, függetlenül a földrajzi távolságoktól. Ez különösen fontos lehet olyan közösségek számára, amelyek fizikailag elzárt környezetben élnek, vagy ahol a hagyományos vallási gyakorlatok nehezen elérhetők. Másrészt, az MI alkalmazása a vallási szövegek elemzésében új perspektívákat nyithat meg a hitéletben. A gépi tanulás és a természetes nyelvfeldolgozás révén a hívek és vallási vezetők mélyebb betekintést nyerhetnek a szent írásokba, lehetővé téve a hagyományos értelmezések újragondolását és a párbeszéd elősegítését a különböző vallások között. Azonban a mesterséges intelligencia használata nem mentes a kihívásoktól sem. Felmerülhetnek etikai kérdések a vallás és a technológia határvonalán, például hogy mennyire lehet a gépek döntéseit a spiritualitás szempontjából legitimnek tekinteni. Ezen kívül a technológia elterjedése a vallási közösségekben feszültségeket is okozhat, mivel egyesek elutasíthatják a modern megoldásokat, míg mások örömmel fogadják az innovációt. Végül, az MI hatása a vallási közösségekre és a hitéletre arra is rávilágít, hogy a spiritualitás és a technológia kapcsolata folyamatosan fejlődik. Ahogy a világ változik, úgy a vallási közösségeknek is alkalmazkodniuk kell, hogy megőrizzék identitásukat és relevanciájukat a modern társadalomban. Az MI tehát nem csupán egy eszköz, hanem egy új lehetőség a hitélet gazdagítására és a közösségi élmények mélyítésére.
A mesterséges intelligencia számos új lehetőséget kínál a lelkipásztori tevékenységek terén, mint például a hitoktatás és a közösségépítés. Ugyanakkor nem mentes a kihívásoktól sem; a technológia elidegenítheti az embereket a személyes kapcsolatoktól és a hit mélyebb dimenzióitól. Ezt a jelenséget már most is tapasztalhatjuk az MI által vezérelt közösségi média hatásain keresztül, különösen a fiatalok romló mentális egészségügyi mutatói révén. Ebben a kihívásokkal teli környezetben az egyháznak fel kell használnia spirituális hagyományainak erejét, például a bencés mértékletesség tanításait, hogy támogassa híveit abban, hogy ne váljanak a technológia puszta eszközeivé vagy anyagává. A túlzott eszközhasználat ugyanis nem csupán a külső kapcsolatokra, hanem a belső életükre is negatív hatással van, elveszve ezzel az időt, amely elengedhetetlen a lelki növekedéshez és a mélyebb kapcsolatok kialakításához. Az egyházi közösségeknek tehát különösen fontos szerepük van abban, hogy segítsenek a híveknek megtalálni az egyensúlyt a digitális világ és a valódi kapcsolatok között.
Milyen üzenetet fogalmazna meg a hívek és a társadalom számára a mesterséges intelligencia és az egyház kapcsolatáról?
A mesterséges intelligencia nem csupán egy technikai vívmány, hanem egy olyan mélyebb filozófiai és etikai dilemmát is felvet, amely megkívánja a figyelmünket. Az egyház tanítása szerint az ember, mint Isten képmása, rendkívül összetett lény, akinek értékei és méltósága messze túlmutatnak azon, amit a technológia képes felfogni vagy helyettesíteni. Ezért elengedhetetlen, hogy a fejlesztett technológiák az emberi szolgálatot szem előtt tartva működjenek, és támogassák az emberi méltóságot és fejlődést.
Az emberi lény nem csupán biológiai vagy fizikai entitás, hanem egy komplex szellemi és lelki dimenzióval bíró egyed, akit Isten saját képmására formált. Ezen isteni képmás kifejezése a belső introspekcióban és az önzetlen adományozásban rejlik, amely mások felé irányul. A húsvéthétfőn elhunyt Ferenc pápa, aki az mesterséges intelligenciával kapcsolatos kérdésekben is sokat szólt, egész életével ennek a spirituális útnak a megtestesítője volt. A mesterséges intelligencia sosem pótolhatja ezt a mélységet és gazdagságot, amit az emberi lélek hordoz. Fontos, hogy a változásoktól ne féljünk, hanem bölcsességgel és felelősségtudattal közelítsünk a technológiai újításokhoz.
