Emberi gént kaptak, és ezzel megváltozott a cincogásuk: az egerek új dallamokat kezdtek el megszólaltatni.

Amerikai kutatók érdekes felfedezésre törekedtek: vajon egy apró genetikai eltérés képes-e megvilágítani a beszéd eredetének titkait. Ehhez különféle egereket vontak be egy izgalmas kísérletbe, mely során a kis rágcsálók cincogását módosították.

A beszéd valóban az emberi faj egyik legfontosabb privilégiuma. Míg a korai művészi alkotások, írásos emlékek és szerszámok maradványai nyomot hagynak a múltban, a beszéd nyomai sajnos nem maradnak fenn a régészet számára, így az eredete továbbra is rejtélyes. Nemrégiben azonban a Rockefeller Egyetem kutatói jelentős előrelépést tettek e téren, felfedezve egy gént, amely valószínűleg kulcsszerepet játszott a beszéd képességének kialakulásában.

A szakértők véleménye szerint a NOVA1 gén, bár nem tekinthető klasszikus értelemben vett nyelvi génnek, mutációi valószínűleg hozzájárultak a beszéd fejlődéséhez. A NOVA1 nem ismeretlen a tudományos közösség számára, mivel egyik variánsa, amely csupán egy aminosavcsere következtében jött létre, már évek óta szerepel egy különleges nyilvántartásban. Ebbe a listába azok a gének kerülnek be, amelyek a legtöbb emlősben azonos fehérjét termelnek, ám az emberi szervezetben eltérő formát öltönek. A több mint 20 ezer fehérjét kódoló gén közül mindössze 23 található ezen a listán, és valószínű, hogy mindegyik jelentős szerepet játszik az emberi evolúció folyamatában.

A NOVA1, amely elengedhetetlen az emlősök számára, jelentős átalakuláson ment keresztül, nem sokkal azután, hogy őseink elváltak a neandervölgyiektől és a deniszovóiaktól. Ez a fejlődés végül háttérbe szorította a NOVA1 eredeti formáját. Ez arra utal, hogy ez a változás evolúciós előnyt nyújtott, lehetővé téve a korai emberek számára, hogy olyan kommunikációs formákat alakítsanak ki, amelyek "rokonaik" számára elérhetetlenek voltak.

A kutatók az "emberi" NOVA1 gén és a vokalizáció kapcsolatának vizsgálatára innovatív megközelítést alkalmaztak: génszerkesztő technológia segítségével az egerekben kicserélték a NOVA1 egérváltozatát az emberi változatra. Ezt követően különböző kísérletek során hasonlították össze a génmódosított állatokat azokkal az egerekkel, amelyek nem estek át ilyen beavatkozáson. Az emberi gént hordozó egérbébik hívásai eltértek a normál rágcsálókétól, különösen az anyjukat kereső cincogásukban. Ezen kívül a nőstényeknek udvarló hímek is komplexebb hangokat adtak ki, mint amit a szokásos egérpopulációk produkálnak. A legszembetűnőbb eltérés a magas frekvenciájú hívásokban volt, amelyek közül néhány akár a humán hallás számára is észlelhetetlen. A kutatók összességében arra a következtetésre jutottak, hogy az emberekre jellemző NOVA1 mutációk finomhangolhatják a vokális kommunikáció fejlődését.

A NOVA1 csupán egy apró puzzle-darab egy sokkal összetettebb képen, amely a nyelv kialakulásának titkait rejti. Ez a folyamat valószínűleg több száz gén mutációjának és a torok, valamint az agy anatómiai átalakulásának eredményeként jött létre. Erich Jarvis, a Rockefeller Egyetem idegkutatója, aki a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány egyik társszerzője, szintén felhívta a figyelmet erre. Kijelentette, hogy bár kutatásuk rávilágított arra, hogy egy, az emberekre jellemző genetikai eltérés befolyásolhatja a hangkommunikációt egy nem emberi fajban, a beszélt nyelv összegyűjtött jellemzői valószínűleg egy komplex genetikai változás-halmaz eredményei.

A NOVA1 beszédben betöltött szerepének felfedezése nem csupán elméleti, hanem gyakorlati alkalmazásokat is jelenthet. A gén működésének megértése segíthet a tudósoknak új kezelési módszerek kidolgozásában a beszédzavarok kezelésében.