Erdő Péter véleménye szerint mély meggyőződésünk, hogy képesek vagyunk közvetlen kapcsolatot kialakítani Istennel, aki jelentős hatással bír az emberiség jövőjére. Az interakcióink során tapasztalt spiritualitás és a transzcendens erő jelenléte formálja é

Hisszük, hogy imáinkban személyesen tudunk kommunikálni Istennel, és neki hatása van az emberiség sorsára - mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek karácsony alkalmából az MTI-nek, hangsúlyozva, hogy ezért nem lehet abbahagyni a békéért való imát.

A bíboros megosztotta gondolatait: bár nem ismerjük pontosan, hogy Isten miként és mikor lép közbe, mégis bízunk abban, hogy valamilyen módon hatással van a világ eseményeire. Ezért "odaadó könyörgésünkkel" arra törekszünk, hogy a vele való személyes kapcsolatunk révén keressük a békét és kérjük az Ő támogatását a mi történelmünk és a körülöttünk zajló események során.

Kiemelte, hogy az ukrajnai háború kezdete óta a Szent István-bazilikában, valamint más helyszíneken is katolikus közösségek gyűlnek össze, hogy imádkozzanak a békéért.

Erdő Péter kifejtette, hogy az ember számára bármilyen kihívás is adódik, mindig van reménysége, amelyet Jézus ajándékoz. Ha Isten emberi formában megszületett, majd elhunyt és feltámadt, akkor ez azt jelenti, hogy a mi földi életünk sem zárul le a halál pillanatában; hivatásunk sokkal mélyebb és gazdagabb, mint csupán a földi létezés. Ez az igazság a mi életünk valódi távlatát tükrözi.

A bíboros úgy fogalmazott: "Krisztus a mi reményünk, mert az ő feltámadása hordozza az ígéretet, hogy mi is feltámadunk". Ez a rövid állítás az egész Krisztus-esemény lényege és örömhíre, és ezért a szeretet mellett a remény ünnepe Jézus születése.

Erdő Péter említette, hogy a 2025-ös szentév, amely Ferenc pápa szenteste alatt kezdődik Rómában, a "remény zarándokai" jelmondatot viseli. Ez a remény sokféle formát ölthet: bízunk Isten irgalmában, aki kész megbocsátani nekünk és embertársainknak, valamint abban a hitben élünk, hogy az életünk során a Földön is támogatást kapunk kisebb és nagyobb nehézségeinkben.

A szentévekről beszélve emlékeztetett arra, hogy a jubileumi év a keresztény hagyományban a bibliai jóbel év továbbfejlesztett formája. Ez az ötvenévente megrendezett jóbel év a teljes megbocsátás és a jogtalanul elvett javak visszaadásának időszaka volt, lehetőséget adva a közösség tagjainak a helyreállásra és az újrakezdésre.

Hogy a gyakorlatban mennyire érvényesült, azt nem tudjuk pontosan, de az eszmény, hogy ötven évente tiszta lapot kell nyitni, az adósságtól, az igazságtalan viszonyoktól meg kell szabadulni, a földeket parlagon kell hagyni, hogy pihenjenek, ökológiai szempontból is nagyon aktuális gondolat.

Kifejtette: a keresztény szentév a Krisztus által hozott megváltás jegyében áll, és szoros kapcsolatban áll a bűnbocsánat fogalmával, amelynek elnyeréséhez elengedhetetlen a bűnbánat kifejezése is.

VIII. Bonifác pápa 1300-ban volt az első, aki a múlt nagyjaira emlékezve meghirdette a jubileumi évet. Az elején még százévente került sor a szentévre, de az idő múlásával ez az intervallum fokozatosan lerövidült, végül 25 évre csökkent. A búcsú megszerzésének feltétele mindig valamilyen jó cselekedet volt, legfőképpen a vezeklés, amely gyakran zarándoklat formájában valósult meg. A középkori emberek számára ez a zarándoklat nem csupán lelki próbatétel volt, hanem sokszor komoly és kockázatos kihívásokat is jelentett.

Kiemelte, hogy más jótettekhez is társultak búcsúk, azonban a szentév keretében különösen a zarándoklatokkal kapcsolták össze őket. E hagyomány szellemisége tükröződik Ferenc pápa döntésében, amely a "remény zarándokai" témát választotta a 2025-ös szentév számára.

A zarándoklat célja nem kell, hogy mindenképpen Róma legyen, Ferenc pápa engedélyezte, hogy minden egyházmegyében a székesegyházban, illetve más, "kisebb bazilika" címmel rendelkező templomokban, illetve a főpásztor külön döntése alapján további helyeken is el lehessen nyerni a teljes búcsút.

Ugyanakkor – emelte ki a bíboros – az imádság szerepe az utóbbi évtizedekben egyre inkább előtérbe került a zarándoklatok alkalmával. Korábban sokan nem érezték szükségét, hogy szavakba öntsék odaadásukat vagy bűnbánatukat; elegendő volt számukra, ha bizonyos gesztusokat tettek. Ma viszont a zarándoklat már nem csupán fizikai aktus, hanem mélyebb lelki tapasztalat is.

Erdő Péter szólt arról is: ma divat a vallási turizmus, de a zarándok, szemben a vallási turistával, nem a szakrális művészet vagy a történelem iránt érdeklődve keres fel szent helyeket, és nem csak az esztétikumot keresi, még ha ugyanúgy szállásra, kosztra, közlekedésre van is szüksége, mint a turistának.

Egy hosszú gyalogút nem csupán a fizikai fáradtságot jelenti; mentális és érzelmi szempontból is gazdagító élmény lehet. Azonban a zarándoklat ennél sokkal mélyebb értelmet nyer. A zarándok nem csupán lépéseket tesz, hanem egy célt követ, egy üzenetet hordoz, és valakinek – legyen az Isten vagy egy szent – szóló kéréssel, vagy éppen hálával érkezik. Minden zarándoklat mögött ott rejlik egy transzcendens dimenzió, amely arra ösztönzi az embert, hogy mélyebb kapcsolatot építsen ki a felsőbb hatalommal. A zarándok tehát nemcsak utazik, hanem egy spirituális utazásra indul, amely során felfedezi önmagát és a világot.

Erdő Péter a katolikus közösség létszámáról beszélve rámutatott, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében, különösen a főváros pesti oldalán, a keresztelések száma még a népességcsökkenésnél is drámaibb mértékben csökkent. Sokan vannak, akiknek semmilyen kapcsolata nincs a katolikus egyházzal, sőt, más felekezetekkel sem. Érdekes módon azonban az agglomerációs területeken kedvezőbbek a statisztikai adatok.

Budapesten egyre inkább szembetűnő jelenség, hogy a Szent István-bazilika, valamint a belvárosi és más templomok angol nyelvű szentmiséi során sokan gyűlnek össze. Az afrikai, fülöp-szigeteki és vietnámi közösségek, valamint a világ különböző tájairól érkezett hívek rendszeresen megjelennek, így gazdagítva a főváros vallási életét és sokszínűsítve a templomi eseményeket.

"Nem tudom, ki hol él állandó jelleggel, és milyen állampolgári státusszal bír, de észreveszem, hogy katolikus hívők vannak közöttük, akik aktívan gyakorolják vallásukat" - mutatott rá, kiemelve, hogy ezt az időszak jeleinek tekinti.

A bíboros a köznevelési intézményekről úgy beszélt, mint egy hatalmas missziós lehetőségről, amely ugyanakkor komoly kihívásokat is rejt magában. Ezek az iskolák olyan színes közegként működnek, ahol számos nem vallásos családdal találkozhatunk, akik nyitottak az egyház tanításaira, mivel gyermekeiket katolikus intézménybe íratják. Kiemelte, hogy ezekhez a gyerekekhez való közeledéshez elengedhetetlen a figyelmesség és az empátia. Hozzátette, hogy az egyház lassan, de biztosan felkészül arra, hogy e feladatokat maradéktalanul elláthassa.

Meglátása szerint a fiatalok lelki vezetése terén ígéretes utat választottak az olyan lelkiségi mozgalmak, mint például a Shalom közösség. Az egyházmegyei találkozójukon a csoportok bemutatták tevékenységüket, és megosztották, hány fiatal készül a keresztség szentségére. Ez világosan jelzi, hogy felnőttként, akár távolról érkezve is lehetséges megtalálni a katolikus hit útját.