Európa védelmi ipara napjaink egyik legizgalmasabb befektetési lehetőségeként tűnik fel - vajon még mindig rejteget potenciált a jövő számára?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

2022 februárjában, amikor Oroszország támadást indított Ukrajna ellen, Európa biztonsági politikai tája drámai változásokon ment keresztül. A háború nem csupán geopolitikai sokkot váltott ki, hanem felgyorsította a kontinens védelmi iparának átalakulását is. Olaf Scholz német kancellár "Zeitenwende" (változási fordulat) beszéde egy történelmi mérföldkőnek számít: Németország 100 milliárd eurós alapot hozott létre a Bundeswehr megerősítésére, és elkötelezte magát a NATO által régóta sürgetett 2%-os GDP-arányos védelmi kiadás mellett. Ezzel párhuzamosan szinte minden európai ország növelni kezdte katonai költségvetését, jelezve, hogy a kontinens egy új, biztonságosabb jövő felé halad.

A svéd és finn NATO-csatlakozás történelmi fordulópontot jelentett Európa biztonságpolitikájában. Mindkét ország évtizedeken át őrizte katonai semlegességét, ami a skandináv stabilitás egyik alappillére volt. Az orosz agresszió és a kelet-európai biztonsági helyzet romlása azonban olyan stratégiai újragondolást eredményezett, amely végül a NATO-tagság felé terelte őket. Ez nem csupán katonai, hanem politikai és gazdasági szempontból is jelentős lépés, hiszen a semlegesség feladása egyértelműen jelzi, hogy

Európa új védelmi logikát épít.

Egyre élesebbé válik az Európai Unión belüli védelmi és külpolitikai irányvonalak közötti feszültség. Míg a lengyel, német és francia kormányok a keményebb, aktívabb fellépést szorgalmazzák – egyfajta "hawkish" megközelítést képviselve –, addig a spanyol és olasz vezetők inkább a diplomáciára és óvatosságra építenek, azaz "dovish" álláspontot vallanak. Ez a politikai eltérés nem csupán elméleti, hanem a tőkepiacokat is jelentősen befolyásolhatja, hiszen a hadiipari beruházások, a védelmi költségvetések és az innovációs támogatások eloszlása ezen ellentétek mentén alakulhat ki.

Érdekes megfigyelni, hogy az Egyesült Királyság, noha a Brexit következtében külön útra lépett, ebben a szempontból szinte teljes mértékben az EU irányelveit követi. A brit védelmi politika, különösképpen az ukrajnai konfliktus során tanúsított aktív szerepvállalás, arra utal, hogy a fegyverkezés és a közös biztonsági célok olyan szintű kohéziót tudnak létrehozni, amelyet a szabad tőkepiac eddig nem volt képes maradéktalanul megvalósítani.

A kontinens hosszú éveken át alacsony védelmi ráfordításokkal működött, sok ország élvezte a "békeosztalékot", miközben a hadiipari kapacitások fokozatosan leépültek. A nemzeti piacokon korlátozott kereslet, valamint az importfüggőség - különösen az USA irányába - tovább gyengítette az iparág önállóságát. A 2022-es orosz-ukrán konfliktus kiéleződésekor az EU-tagállamok fegyverbeszerzéseinek 78%-a külföldről érkezett, ebből 63% az Egyesült Államokból. Ez rávilágított Európa kiszolgáltatottságára. Még 2024-ben is az USA legnagyobb hadiipari vállalata, a Lockheed Martin egyedül több bevételt ért el fegyvereladásokból, mint az EU összes hadiipari cége együtt (71 m USD vs. 69 m USD, forrás: Bloomberg).

Donald Trump megválasztása jelentős változást hozott az Egyesült Államok védelmi politikájában. Az Egyesült Államok alelnöke, JD Vance, és a védelmi miniszter, Pete Hegseth a Müncheni Biztonsági Konferencián világosan megfogalmazták üzenetüket az európai vezetők felé: az Egyesült Államok többé nem hajlandó eltűrni az aszimmetrikus kapcsolatokat, amelyek függőséget generálnak. Az amerikai képviselők hangsúlyozták, hogy mostantól az indo-csendes-óceáni elrettentés a középpontban áll, és már nem áll rendelkezésükre elegendő erőforrás ahhoz, hogy egyszerre két fronton is hatékonyan fellépjenek.

A fent említett tényezők következtében az Európai Unió és a tagállamok sürgős intézkedéseket hoztak a gyártókapacitások növelésére. Harminc évnyi alulfinanszírozottságot követően...

Európa védelmi ipara a hidegháború korai évei óta a legfontosabb újrafegyverkezési periódusát tapasztalja,

A szöveg egyedivé tételéhez a következő átfogalmazott változatot javaslom: A következő évtizedben várhatóan jelentős átalakulásokra számíthatunk a beszerzési gyakorlatok terén, amelyek célja a külső függőségek csökkentése és az európai gyártás arányának növelése. Jelenleg az Európai Unió területén működő gyártók részesedése mindössze 20%, de a 2030-ra kitűzött cél az, hogy ezt az arányt 50%-ra emeljék. Ez a törekvés különösen fontos, hiszen a már amúgy is magas európai államadósság további terheket szenvedhet el a megnövekedett védelmi kiadások miatt. Az adósságra gyakorolt hatás mértéke azonban nagymértékben függ attól, hogy a kiadások mekkora része marad a belföldi piacon. Ha az európai államok prioritást adnak a hazai vállalkozásoknak, és azok termékeit választják, akkor a belső gazdasági növekedésből származó előnyök hozzájárulhatnak az adósság növekedésének mérsékléséhez.

A NATO 2023-as vilniusi csúcstalálkozóján a tagállamok megerősítették, hogy a 2%-os GDP-arányos védelmi kiadás nem csupán cél, hanem minimumkövetelmény. 2025-re minden tagország teljesíti ezt az elvárást, még azok is, amelyek korábban jelentősen elmaradtak. Sőt, a Hágai Nyilatkozat már a 5%-os törekvést (3,5% közvetlen védelmi kiadások, 1,5% szélesebb körben értelmezendő biztonsági célok) is megfogalmazta, amely hasonló szintre hozná a közvetlen védelmi kiadások szintjét az Egyesült Államokéval.

A védelmi szektor iránti befektetői érdeklődés az utóbbi időszakban jelentős növekedést mutatott. A 2022-es háború kirobbanása óta az európai hadiipari részvények kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. A Goldman Sachs európai védelmi indexe 2021 végéhez képest közel hatszorosára emelkedett, míg az idei év során euróban számolva is megduplázódott.

A szektor alapjai rendkívül szilárdak: biztos kormányzati megrendelések, emelkedő nyereség és rendelésállomány, valamint alacsony kitettség a fogyasztói ciklusok ingadozásának. Emellett a befektetési környezet is átalakulóban van. Az ESG-szabályozások enyhítése lehetőséget teremt a "felelősségteljes" védelmi vállalatok számára, hogy helyet kapjanak a fenntartható alapokban. Számos európai eszközkezelő már elindította saját tematikus, hadiipari ETF-jét, amely a szektor iránti növekvő érdeklődést jelzi.

Ami az értékeltséget illeti, a már említettet jelentős részvénypiaci emelkedés megemelte ezen cégek rövid (1-3 éves) távú értékelési szorzóit. Ennek legfőbb oka, hogy a hadiipari kapacitások kiépítése tőke- és időigényes folyamat, amelynek eredményhatása csak több év múlva fog jelentkezni. Ha a hosszabb távú előrejelzéseket vizsgáljuk, nem látszik túlértékeltség, a magasabb növekedési kilátások kompenzálják a magasabb értékelési szorzókat.

A védelmi beruházások valódi piaci hatása nagymértékben függ attól, hogy az európai országok mennyire képesek megvalósítani a vállalt ígéreteiket, vagy csupán üres szavakként hagyják őket. Az Egyesült Államok részéről pedig teljesen jogos elvárás, hogy ha Amerika a GDP-jének több mint 3%-át költi védelmi kiadásokra, Európának is hasonló mértékű hozzájárulást kellene biztosítania a NATO keretein belül, a közös terhek igazságos elosztása érdekében.

A tőkepiacok szempontjából figyelemre méltó fejlemény, hogy Európa hátrányban van az Egyesült Államokkal szemben a hadiipari innováció terén. Ezen lemaradás csökkentése létfontosságú stratégiai cél kell, hogy legyen, amelyhez elengedhetetlen a fokozott támogatás. A következő években különösen figyelemre méltó befektetési potenciált kínálhatnak a hadiipari innovációval kapcsolatos részpiacok, főként a technológiai fókuszú, kisebb vállalatok.

Összességében az ágazat egy korábban elhanyagolt, jelentősen alulfinanszírozott és alulértékelt piacból a kormányzati politika középpontjába került, és Európa egyik leggyorsabban növekvő szektorává vált. Bár az értékeltségek jelentős mértékben megemelkedtek, a növekedési kilátások is kiemelkedőek, ezért úgy gondolom, hogy fundamentális értelemben nem tűnnek túlértékeltnek az európai védelmi vállaltok részvényei. Az elkövetkező évek kérdése az lesz, hogy a vállalatok hogyan tudnak élni a lehetőséggel: képesek lesznek-e időben leszállítani a megrendelt fegyverrendszereket, és az európai kormányok betartják-e a védelmi kiadások növelésére tett vállalásaikat.