Itt az ideje, hogy megmutasd, hogyan kell ezt csinálni, Hunyadi!
Nehezen lehetne kétségbe vonni, hogy a Hunyadi-sorozat valóban kiemelkedő alkotás a filmipar világában. Örömünkre szolgál, hogy ilyen színvonalas mű született, és osztrák partnereinkkel együtt büszkén tekinthetünk rá.
Bár a magyar filmszakma már évek óta bizonyítja, hogy felnőtt az efféle feladatokhoz, és megfelelő finanszírozás esetén képes nemzetközi szintű produkciókat gyártani, ez a munka mindennél ékesebb bizonyíték. Nagyszabású, gazdag kiállítású, nem szorul rá spórolós kényszermegoldásokra, hömpölyög kedvére, jó tempóban, ha nem is mindig fordulatos, de sodró - akciókban dús cselekménnyel, karakteres arcokkal, szép testekkel, véres csatákkal, örömökkel, borzalmakkal. Történelmi dimenziót teremtve, szigorú történelmi hűség nélkül. utat engedve a fantázia kalandos csábításainak. Bravúros a képi világ tónus-gazdag festőisége, Garas Dániel és Réder György munkája. De minden alkotó, színész dicséretet érdemel, miként a csapatot működtető Robert Lantos producer is társaival együtt.
A sorozat kapcsán nincsenek hiányérzeteim, hiszen a mai elvárásoknak kiválóan megfelel. Az igazi kihívás azonban az, hogy mi is az, amit a közönség jelenleg keres. A technikai mesterségbeli tudás, a jól tesztelhető narratívák és a paneles történetmesélés mind fontos tényezők. Nem meglepő, hogy ezek a produkciók gyakran névtelenek maradnak. A Hunyadi című sorozat esetében négy rendező – Nagypál Orsi, Robert Dornhelm, Szász Attila és Lengyel Balázs – vállalta az epizódok rendezését, míg a forgatókönyvírás terhe egy csapat vállára hárult, amelynek tagjai között ott találjuk a mű alapjául szolgáló regény íróját, Bán Mórt is (Lengyel Balázs, Lovas Balázs, George Mihalka, Ruttkay Zsófia, Veres Attila). Itt a személyes stílus vagy különleges nézőpont nem prioritás; a szakmai szakértelem elegendő ahhoz, hogy a produkció sikeres legyen. A történelmi eseményeket sem azért kell átdolgozni, hogy mélyebb értelmet nyerjenek, vagy hogy a konfliktusok bonyolultabbá váljanak. A dramaturgiai keretek betartása kényszeríti ki az elrugaszkodást. Egy érzelmekkel teli mese nem engedi meg, hogy Luxemburgi Erzsébet és Ulászló hatalmi harca polgárháborúba torkolljon – főleg nem, ha Hunyadi János a középpontban áll. Itt inkább az a forgatókönyv a helyénvaló, hogy azonnali vonzalom alakul ki közöttük, míg egy szenvedélyes nászéjszakán egymáséi lesznek. Végső soron az eredmény ugyanaz: a megbékélésük, amely a történelem menetét nem töri meg.
Természetesen a karakterek megalkotása során érdemes elkerülni a túlzott bonyolítást. Nem szükséges különösebben mélyre ásni a történelemben, hogy megértsük, ki volt Hunyadi János. Itt csupán annyit kell tudnunk róla, hogy ő egy igazi szuperhős, akit vonzó, vad emberi mivolta tesz még lenyűgözőbbé.
Szerencsére a fitneszterem látogatása nem szükséges, hiszen a harc folyamatosan formában tartja. Ő egy igazi megszállott katona, aki a legkisebb veszély esetén azonnal ugrik, és határozottan üzeni királyának, istenének, hogy irány a csatatér. A hazáért, a családjáért és a keresztény Európáért bármikor készen áll a török ellen. Száguld, csap, vág – nem ismer megállást. Otthon pedig egy erős, harcos feleséget szeret, akivel együtt formálják az életüket. Ellenfele, Cillei Ulrik, nem bonyolítja magát túlságosan, jól érzi magát a ravasz intrikák és a megkopott történelmi háttér között, beszéde tele van ármányos hangsúlyokkal. Kádár L. Gellért és Fekete Ernő is felesleges viták nélkül végzi a dolgát, és jól teszik, hiszen itt nincs idő a mélyebb elemzésre, a lehetőségek is hiányoznak.
A cifrázás nem csupán felesleges, hanem a legszigorúbb szabadalom is megengedi, hogy bizonyos pontokon a finomabb megmunkálás érvényesüljön. A Hunyadi című sorozatban három uralkodó karaktere emelkedik ki: Zsigmond (Gálffi László), Ulászló (Csákvári Krisztián) és II. Murád szultán (Murathan Muslu). Bár szerepük nem dominálja a történetet, mégis érdekes perspektívákat kínálnak az emberi és hatalmi én közötti konfliktusok megjelenítésére. Zsigmond szarkasztikus bölcsessége révén mélyen elmerül a hatalom játszmáiban, míg Ulászló a végzetes összecsapás elől menekül. Murád szultán, aki érzéketlen nyugalommal szemléli hatalma abszurditását, szintén nem marad magára: szeretett háremhölgye, Brankovics Mara (Törőcsik Franciska) rálát a belső vívódásaira. Ha művészi szempontból közelítünk a sorozathoz, talán ez a női karakter és a köztük lévő kapcsolat ajándékoz meg a legemlékezetesebb, emelkedett pillanatokkal.
Lehet, hogy ennyi éppen elegendő is tőlük. A Hunyadi nem csupán rájuk támaszkodik; már az első jelenetében világosan kiderül, hogy célja a színvonalas szórakoztatás, amely a mai filmipar irányzataihoz igazodik.
Nem keres mély drámai konfliktusokat, és mítoszteremtésre sem törekszik. Játszik egy jót a magyar történelemmel, amivel hírt tud adni róla a nagyvilágnak is. Az viszont talán nem lenne jó, ha sikere, magas technikai színvonala miatt eltúloznánk jelentőségét.
Kár lenne, ha árnyat vetne egy korábbi történelmi sorozatunkra, a Tündérkertre, amely hasonló szakmai igényessége mellett izgalmasabb, megrendítőbb, elgondolkoztatóbb képet nyújtott egy kicsit későbbi korszakról. Lehet, csupán amiatt, hogy a regényt, amelyből készült, Móricz Zsigmond írta.
A jelenlegi politikai helyzet mindenre rányomja a bélyegét, és ez alól a Hunyadi-sorozat sem mentes. Sajnos, a mostani idők Magyarországán ez a jelenség valóságos. Legendás hadvezérünk, Hunyadi János, a várnai csata előtt katonáihoz intézett szavai ma is aktuálisak: "Megint benne hagytak minket a szarban!" E szavak mögött megbúvó igazság, hogy a nemzetközi, európai támogatás elmaradt, és a hatalmi játszmák újra meg újra keresztbe húzzák a közös küzdelmet a török hódítók ellen. Ekkor felmerül a kérdés: ki áll ki Ukrajna mellett az orosz agresszióval szemben? Ki az, aki saját érdekei miatt inkább taktikázik és dörgölődzik a nagyhatalmakhoz, ahelyett hogy valódi támogatást nyújtana? Az ilyen dilemmák a történelem örök körforgásának részei, és sajnos a múlt tanulságai nem mindig segítenek a jelenben.
