Így teljesítette a magyar Rio a mentőkutyás tesztek legmagasabb szintjét, bemutatva kivételes tehetségét és felkészültségét.

Pinkóczi Diánával, a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület elnökével folytattunk izgalmas beszélgetést Rióról, a kivételes kutyáról, aki nemrégiben sikeresen teljesítette a mentőkutyások legmagasabb szintű tesztjét. Rió nem csupán egy kutya, hanem egy igazi hős, aki Diána mellett végigkísérte ezt az inspiráló utat.

Elsamere HU-Ligans Priamos, közismertebb nevén Rio, mostantól a felsőbb osztályokban versenyez! Az ausztriai Eggendorfban sikeresen teljesítette az MRT-t (Mission Readiness Test), amely a mentőkutyák számára a legmagasabb fokozatnak számít. Ezzel Rio egyfajta professzorrá lépett elő a kutyás mentés világában. A kihívás nem volt csekély, hiszen három napon át várakoztak egy sátorban, a novemberi hidegben, hogy teljesítsék a különböző pályákat. Ráadásul egy sérülés is nehezítette a versenyt, ami még inkább megnehezítette a feladatot. De mi is történt pontosan? Most kiderül, hogyan teljesített Rio a világ legmagasabb szintű mentőkutyás tesztjén!

Pinkóczi Diána: A tesztet 9 különböző helyszínen kell teljesíteni egyedi történetek alapján romosodott épületeknél. A sztoriból és a szituációból derül ki, hogy ez éppen egy sörgyár, egy lakóingatlan, vagy ne adj' isten egy benzinkút. A helyszíneken tartózkodó vizsgabiztosoktól és minősítőktől elhangzott információk alapján kell felmérni a szituációt, és ez alapján kell kitalálni a taktikát, a keresési módozatokat. A szituáció felmérése után küldjük a kutyát, hogy keresse és jelezze számukra az eltűnteket. Ez igen változatos, hisz minden helyszín más és más. Ezen a teszten nem pontozás van vagy osztályzat; nagyon sok tényező befolyásolja a mentőkutyás teszt sikerességét. 14 minősítő bírál helyszínenként 2-2 értékelővel, és így adódik össze a minősítésnek a sikeressége vagy sikertelensége.

Minden egyes helyszín sajátos történettel bír: elemzem, kategorizálom, rangsorolom, és vágjunk is bele!

Kevés rá az idő, kicsit aggódom is. Riónak nagyon gyorsan megvan a szag, messziről megérzi; minden irányból körbejárja, aktívan dolgozik rajta, de nem fér közel hozzá... Majd végre megvan a legerősebb szagforrás, és jön a hangos ugatás. A következő romrészlet nehezen járható: betonelemes, kint kell megállni, távolról kell irányítani a kutyát hátszélben, ami nem kedvez a munkának. Rio könnyed mozgással halad a romon, látszik rajta, hogy élvezi.

P. D.: Igen, féltávon volt a baleset, ami után nem voltam benne biztos, hogy folytatni tudjuk a vizsgát. Egy épület tetejéről leugrott Rio, és szerencsétlenül érkezett. Egy picikét sántított, így azonnal be is fejeztük a munkát. Gyorsan állatorvosi segítséget kértünk, szerencsére nem történt nagy baj, nem volt törés. Annyit mondott az orvos, hogy éjszaka pihenjen, és majd reggel meglátjuk, hogy milyen állapotban van. Másnap reggel az állatorvosi kontrollon azt mondták, hogy ha én úgy érzem, akkor részükről folytathatom. Én is úgy láttam, hogy nincs Rio lábán komolyabb sérülés, nem sántít, jó a kedve, így folytattuk a teszt következő részével. Úgy álltak össze a feladatok, hogy volt egy éjszakai keresés, valamint két blokkban 4-4 nappali keresés, amelynek során egymás után 4 romot kellett ledolgozni. Kétszer mentünk ki táborból, és egymás után 4 romot néztünk át forgórendszerben, majd másnap megint 4-et. Eközben sátorban aludtunk abban a remek novemberi időben. Tehát komfortzónán kívüli volt szerintem mindenkinek.

Csütörtök: 4 egymás utáni, technikás, nehezen járható rom. A 4. helyszín: 1 személy, 2 személy pipa... A szívem egy pillanatra megáll. Rio felkapaszkodott a ház tetejére, de a lépcsőt nem választotta a lefelé vezető útnak, hanem leugrott. Szerencsére egy teherautó volt alattunk, amire landolt, de közel sem volt ideális a helyzet... Felszisszenek... Jaj, ne! Rio egy kicsit sántít, de szerencsére nem látok vért, és a mozgása sem tűnik komolyabb problémásnak. Átnézem, megmozgatom... Minden lépés óvatos, egy-egy mozdulat után kikönnyít. Jelzem az értékelőknek, hogy befejezem a munkát, és állatorvosi segítséget kérek. A rádión keresztül tájékoztatom őket, és az állatorvos már vár ránk az épületben, indulhatunk is. A vizsgálat gyors, de alapos: hát igen, picit érzékeny...

P. D.: Átlagosan évente 30-35 kutya vesz részt ezen a közel háromnapos versenyen. Az eseményeket a legnagyobb európai kiképzőközpontokban tartják. Idén az osztrák Eggendorfban kerül sor a megmérettetésre.

Harminc kutya indult útnak a vezetőjükkel, és közülük húsznak sikerült levizsgáznia. Ez valóban figyelemreméltó arány, ami jól mutatja, hogy a kiképzők folyamatosan fejlesztik magukat. Fontos megjegyezni, hogy a vizsga érvényessége két évig tart, így azok a kutyák is bele számítanak, akik tavaly teljesítették a vizsgát. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy ezeknek a kutyáknak a létszáma 30 és 40 között mozog.

P. D.: Ez minden kutyánál egyedi, az egészségügyi állapotától függ. Ha azt látjuk, hogy a kutya nem olyan jól mozog már, akkor lehet, hogy nyolcévesen nyugdíjazzuk. Azonban előfordulhat olyan is, hogy egy nagyon jól karbantartott, nagyon jó adottságokkal rendelkező kutya 10-12 évesen is tud még akár dolgozni. Igyekszünk őket a kor előrehaladtával tehermentesíteni, így fiatal növendékkutyát nevelünk mellettük. És ha már nagy romokon nem is dolgoznak, az erdőben való eltűntek keresésben szuperül tudnak még az idősebb kutyák is segíteni nekünk.

P. D.: A felkészülés már a kiskutya kiválasztásakor elkezdődik. Tehát tudatosan tenyésztőtől, célirányosan erre a feladatra vásárolunk kutyát. Próbáljuk a hibát - ha szabad így fogalmaznom - a legkisebbre csökkenteni. A legfontosabb, hogy szeresse az embereket, nagyon-nagyon fontos számunkra, hogy jól motiválható legyen a jutalomfalatra és a játékra is egyaránt. Lényeges, hogy ne féljen a magasságtól, tehát igyekszünk már kis korban letesztelni ezt is. Olyan helyről szeretünk kiskutyát hazahozni, ahol már a tenyésztés is tudatosan ez irányba zajlik. Azt szoktam mondani, hogy körülbelül 3 év a kiválasztástól a vizsgákig való eljutás. Addigra jutnak el a kutyák oda, hogy a tanult lépcsőfokokat meglépjék, a kiképzési szinteken elérjék a nemzetközi vizsgákat. Ilyenkor már úgymond kész van a kutya, ezt követően már csak szinten kell tartanunk. Addig, amíg egészséges és fitt, be tudjuk őket vonni a munkába.