Holtod után, nem holtodiglan – ebben az országban ma is létezik olyan jogi lehetőség, amely lehetővé teszi a posztumusz házasságot.
A házasság intézménye az évszázadok során számos átalakuláson ment keresztül, és ennek következtében különböző kultúrákban és vallásokban eltérő hagyományok alakultak ki. Az, hogy egy pár milyen keretek között köti össze az életét, nagyban függ attól, melyik országban élnek, milyen vallási meggyőződést vallanak, vagy akár attól is, hogy ateistaként közelítik-e meg a kapcsolatukat.
A lényege azonban az, hogy az érzelmi kötelék hivatalossá tételén túl gazdasági közösséget is jelent: mindkét szempont fontos jelen történetünkben, ugyanis a posztumusz házasság nem valami furcsa, középkori hóbort, sokkal inkább egy olyan jogi intézmény, ami lelkileg megnyugvást, gazdasági szempontból stabilitást is jelenthetett az özvegy számára.
Franciaország a gazdag kultúrájáról, gyönyörű vidékeiről és az egyedülálló konyhájáról ismert, ugyanakkor sokan a romantikával is azonosítják. Hogy mennyire találja valaki romantikusnak azt, hogy hozzá lehet menni egy halott személyhez, azt az olvasóra bízzuk, ám látni fogjuk, hogy ez a különös jogi intézmény valójában humánus.
A posztumusz házasság intézménye a napóleoni háborúk idejére vezethető vissza, amikor a harcok következtében ezrek vesztették életüket, és a nők számára elengedhetetlenné vált, hogy biztosítsák saját és gyermekeik jövőjét. Eredetileg a férfiak elvesztése miatt kialakult helyzet hozta létre ezt a különös jogi konstrukciót. Az első világháború után hasonló okokból ismét megnövekedett a posztumusz házasságok száma, mivel sok nő keresett megoldást a nehéz körülmények között. A posztumusz házasságokra vonatkozó törvény 1959-ben nyerte el végleges formáját, és a francia polgári törvénykönyv részévé vált, így hivatalosan is elismerést nyert ez a különleges kapcsolat.
Az áldozatok között szerepelt egy férfi, André Capra, aki már eljegyzett egy várandós nőt. A nő annyira mélyen megviselt volt a tragédia miatt, hogy levelet írt az akkori elnöknek, Charles de Gaulle-nak, kérve, hogy engedélyezze a házasságot, hogy gyermekük házasságban láthassa meg a napvilágot.
2017. április 20-án tragikus esemény történt Párizs szívében, amikor egy rendőr életét vesztette egy fegyveres támadás során, melyet egy terrorista hajtott végre a híres Champs Elysées sugárúton. E tragédia különösen kegyetlen volt, mivel a rendőr és párja már hónapok óta készültek életük legszebb napjára, amelyet egy hónappal későbbre terveztek. Az akkori francia elnök, François Hollande, valamint Párizs polgármestere is támogatták a házasságot, így a házassági anyakönyvi kivonatot egy nappal a rendőr halála előtt írták alá, ami a jogi előírások szerint szomorú, de különös helyzetet teremtett.
Ne tévesszen meg minket az a gondolat, hogy egy elhunyt személyhez való házasságkötés csupán egy egyszerű ügyintézés. Franciaországban a francia elnök személyes jóváhagyása szükséges ehhez, és szigorú feltételeknek is eleget kell tenni. Az egyik leglényegesebb követelmény az, hogy a párnak bizonyítania kell, hogy a halál beállta előtt már szándékukban állt összeházasodni; ez azt jelenti, hogy vagy hivatalosan bejelentették az eljegyzésüket, vagy már megkezdődtek az esküvő előkészületei. Ezen kívül fontos, hogy a haláleset olyan körülmények között következett be, mint például természeti katasztrófa, háború vagy terrorcselekmény.
Egy másik lényeges követelmény az, hogy a törvény által biztosított lehetőséget nem szabad arra kihasználni, hogy valaki anyagi hasznot húzzon belőle. Ugyanakkor, ha az elhunyt házastárs előzetesen úgy rendelkezett, az élő házastárs jogosult lehet az özvegyi nyugdíjra és az életbiztosítás kifizetésére is.
