"Fedezzük fel a lehetőségeket" – így támogatják a mozgássérült társakat a révészek - Házipatika
Betegség vagy baleset miatt frissen kerekesszékbe kényszerült embereknek nyújtanak segítséget a maguk is mozgássérült "révészek". A képzett sorstárs segítők a kórházi ágyak mellett heti rendszerességgel támogatják a sérülteket a rehabilitáció ideje alatt, hogy könnyebben visszatérhessenek a hétköznapokba.
1998-ban egy autóbaleset következtében kerekesszékbe kerültem, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Az intézményben, ahol rehabilitációs időszakom alatt tartózkodtam, hetente látogatott egy révész, aki igazi támaszommá vált. Mesélt az ő életéről, a mindennapi kihívásairól, és arról, hogyan birkózott meg azzal, hogy ő is mozgássérült lett. Az ő történetei inspiráltak, és erőt adtak ahhoz, hogy ne csak a nehézségeimet fogadjam el, hanem hogy én is segítsek másokon. Elvégeztem egy révésztanfolyamot, és azóta én is abban a szellemben támogatom a sorstársaimat, ahogy annak idején ő támogatta engem.
- meséli Almási Nikolett, a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesületének elnökségi tagja.
Nikolett balesete előtt három évvel, 1995 nyarán jött létre az az egyesület, amelynek alapítói maguk is érintettek voltak. Céljuk az volt, hogy aktívan formálják saját sorsukat, és egyúttal segítsenek társaink helyzetén is. Elhatározták, hogy megváltoztatják a társadalom szemléletét a sérült emberekkel szemben, valamint felszámolják azokat a fizikai akadályokat, mint a lépcsők, szűk ajtók, nem használható mellékhelyiségek és nem megfelelő tömegközlekedési lehetőségek, amelyek lényegében lehetetlenné tették, hogy a sérült emberek teljes értékű tagjaivá váljanak a társadalomnak.
A révész feladata, hogy átvezesse az embereket a két part között, ezért nevezzük tevékenységünket révész szolgálatnak – meséli Ungvári Györgyi, az egyesület elnöke, aki személyesen is érintett a témában, hiszen öt hónapos korában gyermekbénulás következtében vált mozgássérültté. Számára rendkívül fontos, hogy a segítő maga is sorstárs legyen. "Az emberek sokkal inkább elfogadják, ha valaki, aki hasonló helyzetben van, mondja el nekik, hogy mozgássérültként is lehet teljes életet élni: családot alapítani, gyerekeket vállalni, tanulni, autót vezetni, közlekedni és dolgozni. Például, amikor egy gerincvelősérült vagy végtagamputált beteghez hívnak minket a kórházba, mindig olyan segítő megy, aki maga is hasonló kihívásokkal néz szembe. Ő az, aki a legnagyobb hitelességgel tudja támogatni a rehabilitációt, ezzel is elősegítve és felgyorsítva a gyógyulási folyamatot."
Természetesen nem elegendő pusztán hasonló életutat bejárni ahhoz, hogy valaki a révészek között helyet kapjon: egy három hónapos képzésen való részvétel is elengedhetetlen. Ezen a programon számos szakember – rehabilitációs és mentálhigiénés szakemberek, pszichológusok, papok, lelkészek, valamint maguk a révészek – osztják meg tudásukat és tapasztalataikat. Egyetlen ilyen tanfolyamon negyven-ötven különböző előadó tanítja a mentális és fizikai támogatás alapjait. Érdekes, hogy sok résztvevő olyan személy, aki korábban maga is a révészek segítségét kérte, és mostani szolgálataival szeretné viszonozni a kapott támogatást.
Az utóbbi harminc évben az egyesület önkéntesei számtalan emberen segítettek sorstársi tanácsadással, lelki támogatással, iskolai érzékenyítő és balesetmegelőző előadásokkal, akadálymentesítéssel. Nagyjából nyolcvan képzett révészük van, akik közül jelenleg harmincan teljesítenek szolgálatot. Ők sorstársként támogatják a baleset vagy betegség miatt frissen mozgássérültté vált embereket már a kórházi ágy mellett, a rehabilitációs időszakban, illetve ha kell, a hazaengedést követően is. Ma már nyolc intézményben vannak jelen, és évente 2-3 ezer embernek segítenek átlendülni a krízishelyzeten. Tavaly a Teva Emberarcú Egészségért díj különdíját is átvehették, amely "azokat a szívet melengető egészségügyi kezdeményezéseket ünnepli, melyek célja a betegek életminőségének javítása az empátia, emberség és törődés jegyében."
"Új utakat nyitni, megtanítani máshogy, más szemmel látni a világot. Ez a mi legfőbb feladatunk, hogy a megváltozott élethelyzetben is rátaláljanak magukra az érintettek" - mondja az egyesület egyik alapítója, Erdélyi Klára. "Talán nem úgy fognak teljesíteni mindent, mint azelőtt, de egy új utat tudunk nekik mutatni, amin lehet eredményeket elérni, jó dolgokban részt venni" - vallja Alpári Lászlóné révész, aki főként amputált végtagú embereknek segít. Tapasztalata szerint esetükben először a félelmet, a gyászt kell feloldani, ami később a feldolgozást is segíti. Ha ez megvan, akkor már inkább a hosszú távú tervek átbeszélése a cél, amiben szerepel a megélhetés, az új élet nyújtotta lehetőségek is.
