Jelen voltak a világ minden tájáról érkező katonai nagyhatalmak, és a csatatérre lépve mindenki mindenki ellen harcolt.

A 2024-es esztendő a Közel-Kelet számára soha nem látott intenzitással és harcokkal teli időszakot hozott. A konfliktusok szövevénye olyan bonyolulttá vált, hogy mindenki harcolt mindenkivel, akár közvetlenül, akár áttételesen. A térségben szinte valamennyi jelentős katonai hatalom jelen volt, de az év végére Oroszország láthatóan visszaszorult, míg Irán is komoly gyengülésen ment keresztül. Az Index megkeresésére Bordás Mária, az NKE egyetemi tanára értékelte a 2025-re vonatkozó kilátásokat a térségben.

Nyilvánvaló, hogy Szíria került a figyelmünk középpontjába, hiszen a damaszkuszi hatalom, az Aszad-klán több mint ötven évnyi családi dominanciáját zúzta szét az összefogott lázadó erők pár nap alatt. Bordás Mária véleménye szerint a jelenlegi szíriai helyzet alapján rendkívül nehéz megjósolni, milyen típusú állam fog kialakulni a közeljövőben. Az északkeleti Idlib tartományban a Hajat Tahrir al-Sham (HTS) nevű szunnita terrorista csoport alakított ki egy fél-állami struktúrát, miután az Iszlám Állam jelentős részét kiiktatta a HTS vezetésének, célul tűzve, hogy a HTS-t integrálja az Iszlám Állam keretei közé.

Ezek az események akkor bontakoztak ki, amikor az Aszad rezsim sikeresen meg tudta erősíteni hatalmát a szíriai arab tavasz bukása után, a polgárháború következtében, a 2010-es évek közepére. A HTS, Törökország katonai támogatásának köszönhetően, ügyesen kihasználta az Aszad rezsim politikai, gazdasági és katonai gyengeségéből eredő hatalmi vákuumot, és 2024 decemberében mindössze két hét leforgása alatt megdöntötte az 54 éve uralkodó Aszad dinasztiát. E folyamat során jelentős szerepe volt annak is, hogy az Aszad rezsimet támogató Oroszország haderejét lekötötte az orosz-ukrán konfliktus, míg a meggyengült Irán elvesztette legfontosabb szövetségeseit, a szunnita gázai Hamászt és a libanoni síita Hezbollahot.

A HTS célja rövid távon ideiglenes egységkormány létrehozása, majd alkotmány elfogadtatása népszavazással, valamint másfél éven belül választások kiírása. Al-Dzsolani, a HTS vezetője ígéretet tett a vallási és etnikai kisebbségekkel szembeni toleranciára, egy liberálisabb iszlámista állam létrehozására, valamint amnesztiát hirdetett az Aszad-rezsim hadseregében és közigazgatásában azoknak, akik nem vettek részt az ellenzék üldözésében, bebörtönzésében, kínzásában és meggyilkolásában. Egy működőképes állam létrehozása ígéretesnek tűnhet, még akkor is, ha ez messze nem a nyugati értelemben vett demokratikus értékeket képviseli. Persze, sok minden árnyalja a képet.

A HTS, amely az al-Kaida helyi szíriai ágaként, al-Nusra Front néven alakult meg a 2010-es évek elején, brutalitásával nem sokban különbözik az Iszlám Állam módszereitől. Ez sokakban kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy vezetője, al-Dzsolani, valóban komolyan gondolja-e ígéretét, miszerint egy toleráns iszlám államot kíván létrehozni. Kérdéses, hogy al-Dzsolani képes lesz-e egyesíteni a vallási (síita, drúz, alavita és keresztény) és etnikai (szunnita kurd) kisebbségeket egy egységes kormányban, hiszen ezek a csoportok gyakran alapvetően ellentétes érdekeket képviselnek al-Dzsolani szunnita arab vezetésével szemben.

A szíriai síita alavita közösség, amely a lakosság körülbelül 15%-át alkotja, és amely eddig az Aszad rezsim szilárd támogatója volt, az utóbbi napokban jelentős utcai demonstrációkat tartott több nagyvárosban. A tiltakozások célja a vallási szentélyeik lerombolása elleni protestálás, amely mélyen érinti identitásukat és vallási érzéseiket.

A szakértő szerint a legnagyobb kihívást a szíriai szunnita kurdok jelentik, akik a lakosság körülbelül 10%-át alkotják. Politikai képviseletüket a Szíriai Demokratikus Erők biztosítják, míg katonai szárnyaik az YPG és a női harcosokat tömörítő YPJ. A szíriai kurdok, hasonlóan az iraki kurd testvéreikhez, autonóm terület létrehozására törekednek, valamint szeretnék, ha csatlakozhatnának az iraki Kurd Regionális Kormányzathoz. A végső céljuk, bár még nem hivatalosan bejelentett, egy független kurd állam kikiáltása.

az iraki kurdok 2007-ben függetlenségi népszavazást tartottak, amelyet csupán Izrael ismert el, mint önálló kurd állam. Erdogan török elnök viszont mindent megtesz azért, hogy megakadályozza a kurd államiságot. Ennek érdekében hozta létre a Szíriai Nemzeti Hadsereget, amelynek tagjai szíriai türkmének, de valójában a török kormány zsoldosai. A török-szíriai határon a török hadsereg már korábban létrehozott egy 30 kilométeres ütközőzónát a szíriai kurd területeken, arra hivatkozva, hogy a szíriai kurdok a törökországi PKK, egy terrorista szervezet tagjai, így pedig veszélyt jelentenek a török népre. Az igazság azonban az, hogy...

A PKK, amelyik egy nemzeti függetlenségi mozgalom, valóban hajt végre robbantásokat rendőrségi szervezetekkel szemben török területeken, de az érem másik oldala, hogy a törökországi kurd kisebbséget az ankarai kormány kegyetlenül elnyomja.

Ismert tény, hogy az iraki kurd fegyveres csoportok, mint például a pesmergák, valamint a szíriai kurd harcosok kulcsszerepet játszottak az Iszlám Állam elleni szárazföldi hadműveletekben.

Az Aszad-rezsim összeomlása után Erdogan kormánya új lendülettel folytatja a szíriai kurdok ellehetetlenítését, célja, hogy kiszorítsa őket az ősi kurd földekről, ahol évszázadok óta élnek. Tervei között szerepel, hogy szíriai menekülteket telepít a kurdok által lakott területekre. Erdogan nyilatkozatai szerint Aleppo és Damaszkusz türkmén területeknek számítanak, ami birodalmi ambícióinak megvalósítását sugallja. Jelenleg nem világos, hogy a török hadsereg csupán a szíriai kurdok földjeit célozza meg, vagy esetleg más, szíriai arab területek megszállását is fontolgatja.

Úgy tűnik, hogy a HTS (Hay'at Tahrir al-Sham) is a kurdellenesség irányába mozdul el, hiszen al-Dzsolani vezetésével elrendelte a szíriai kurdok fegyvertelenítését. Ez a lépés egy újabb fegyveres összecsapás lehetőségét vetíti előre a kurd milíciák, a HTS, valamint a török támogatású Szíriai Nemzeti Hadsereg között. Jelenleg a szíriai kurdok mintegy 40-50 ezer volt Iszlám Állam harcost tartanak fogva a kurd területeken. Ezen terroristák szabadon engedése komoly veszélyt jelentene, mivel újraéleszthetné az Iszlám Állam jelenlétét Szíriában, ahol még mindig vannak elszigetelt csoportjaik.

Nagy kérdés, hogy a hamarosan hivatalba lépő Donald Trump második kormánya hogyan reagál a szíriai helyzetre. Eddigi kijelentései alapján úgy tűnik, Trump nem kíván beavatkozni a szíriai konfliktusba. Jelenleg 900 (újabb számítások szerint 2000) amerikai katona állomásozik az ország dél-keleti részén.

Köztudott, hogy az Egyesült Államok már hosszú ideje támogatja a kurdokat Irakban és Szíriában. Jelenleg azonban Trump kiszámíthatatlan külpolitikája miatt nehéz megjósolni, hogy az Egyesült Államok milyen mértékben fog segíteni a szíriai kurdoknak: vajon megvédi őket a török terjeszkedéstől, vagy – ahogyan azt az elmúlt évtizedekben már többször is láthattuk – ismét cserben hagyja őket? Figyelembe kell venni, hogy Törökország NATO-tag, így ha a nyugati szövetség nem avatkozna be Erdogan birodalmi ambíciói ellen, az kettős mérce alkalmazásának számítana, különösen, hogy az Ukrajna ellen irányuló orosz agressziót határozottan elítélik.

A szíriai politikai helyzet jelenleg rendkívül ingatag, ami megnehezíti bármiféle stabil állam létrehozásának lehetőségét. Valószínű, hogy Szíria sorsát olyan országok mint Szomália, Jemen vagy Líbia követheti, ahol a mesterségesen kialakított állami keretek szétesettek. E területek felett egyre inkább a vallási, törzsi és etnikai alapon szerveződő fegyveres milíciák, sőt, terrorista csoportok vették át az irányítást. A helyzet tehát aggasztó, és a kilátások nem túl biztatóak.

Izrael számára aggasztó fejlemény, hogy Szíriában egy radikális iszlámista hátterű szervezet, a HTS, amely az al-Kaida ideológiáját képviseli, kormányzati hatalomra tör. Ez a csoport a globális radikális iszlám eszméinek egyik megtestesítője, amely kifejezetten Amerikával és Izraellel szembeni ellenségességéről híres. Izrael történelmi szempontból is érzékeny területet birtokol, hiszen az 1967-es hatnapos háború során megszerezte a szíriai Golán-fennsíkot. Ezt követően, az 1973-as Jom Kippur-i háború után, az ENSZ egy szűk biztonsági zónát alakított ki a Golántól keletre fekvő szíriai területen, hogy megakadályozza a meglepetésszerű támadásokat. A zónát mintegy 1000 ENSZ békefenntartó felügyeli, akik igyekeznek biztosítani a stabilitást ebben a feszültségekkel teli régióban.

A HTS hatalomátvétele után az izraeli hadsereg a zsidó államra fenyegetést jelentő volt Aszad rezsim rakétarendszereit, drónjait, vegyi fegyvereit, robot repülőit, nehézfegyverzetét, és haditengerészetét igyekezett megsemmisíteni. Ezzel együtt az izraeli hadsereg a Golán-fennsík mögötti biztonsági zónába saját erőiket telepítették, és elfoglalták a stratégiailag fontos Hermon hegyet is (20 kilométerre Damaszkusztól), annak érdekében, hogy az izraeli területek védelmét biztosítsák. Jelenleg nem jósolható meg, hogy az izraeli fegyveres erők ezeket a területeket tartósan megszállva akarják-e tartani.

Netanjahu izraeli elnöknek eddig sem volt érdeke a háború gyors lezárása, részben azért, hogy az ellene, korrupció miatt indult büntető eljárást, immunitására hivatkozva minél tovább elkerülje, másrészt azért, hogy a 2023. október 7-i támadás nem kellő időben történő észlelése miatt a politikai felelősségre vonást megússza.

Korábban Izrael célja a Hamász és a Hezbollah elleni harcokban a tartós tűzszünet elérése volt, ami miatt gyakran megkapta az "apartheid rendszer" címkét. Most azonban, a helyzet radikálisan megváltozott: Izrael folyamatosan fellép az Irán által támogatott iszlamista terrorista csoportok, a Hamász és a Hezbollah ellen. Ezt a harcot a civil lakosság állítólagos tömeges megölésének kockázatával is vállalja, tudva, hogy a nemzetközi közvélemény elítélésével kell szembenéznie. Sőt, Benjamin Netanjahu ellen a Hágai Nemzetközi Büntető Bíróság már háborús bűncselekmények miatt körözést is kiadott – hívta fel a figyelmet az egyetemi tanár.

Izrael szempontjából a szíriai hatalomátvétel számos kedvező következménnyel jár. Az Iráni Forradalmi Gárda és az általa támogatott szíriai alavita milíciák területi visszavonulása révén megszűnik a közvetlen kapcsolat a libanoni Hezbollah és Irán között. Ez lehetőséget teremt Izrael számára, hogy egy tágabb biztonsági zónát alakítson ki a Golán-fennsík mögött, amely jelentős akadályt jelent a fegyverszállítások és a fegyveres támadások számára. Izrael legfőbb prioritása a saját biztonságának megőrzése, és bár az Egyesült Államok támogatása folyamatos, függetlenül a politikai változásoktól, valószínűtlen, hogy célja a "Ellenállás tengelyének" gyengítése túlzott mértékben.

A gázai két terrorista szervezet, a Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád csaknem teljesen felmorzsolódott, erőinek és eszközeinek nagy részét elveszítette. A Hamasz vezetőit szinte teljes mértékben likvidálták, a Palesztin Iszlám Dzsihád vezetői Szíriából Iránba menekültek. Valószínű, hogy a Nethanjahu kormány, amerikai nyomásra, még egyszer kísérletet tesz egy olyan megállapodás létrehozására, amelynek értelmében kéthónapos tűzszünetért cserébe a Hamász kiad harminc, beteg és idős túszt Izraelnek.

A "kétállami megoldás" fogalma a közelmúltban számos alkalommal felmerült, amely lehetőséget adna a palesztinok számára, hogy saját államot alapítsanak. Azonban érdemes hangsúlyozni, hogy az ENSZ 2012 óta elismeri a palesztinok hivatalos nevét, a Palesztin Államot, míg a Palesztin Hatóság státusza 1990 óta létezik, de az államiságuk valójában csupán elméleti keretek között létezik. A mindennapi valóságban, sajnos, nem jött létre egy működőképes palesztin állam, és Izrael számára folyamatos kihívást jelentettek a Gázából és Ciszjordániából érkező terrorista támadások. A 2023. október 7-én a Hamász által végrehajtott támadás úgy tűnik, hogy a végső lökést adta a helyzetnek. Netanjahu kormányának nem áll szándékában támogatni a kétállami megoldást, és a megoldás megvalósulása is kérdéses, hiszen ehhez külföldi, például arab szervezetek felügyelete lenne szükséges a gázai állam létrehozásában. Valószínű, hogy a közeljövőben Izrael katonai jelenléte továbbra is megmarad Gázában.

A második Trump-kormány időszakában Izrael jelentős előnyökhöz juthat a Közel-Keleten, és valószínű, hogy katonai akciókat indíthat iráni nukleáris létesítmények ellen, a célja pedig az "Ellenállás tengelyének" végleges felszámolása lehet. Ez a célkitűzés nem tűnik lehetetlennek, különösen figyelembe véve, hogy Irán jelentős szövetségeseit (proxyit) elveszítette, és a gazdasági szankciók hatására maga is meggyengült. Az iráni kormány hatalmas összegeket költött a Hamász, a Hezbollah, valamint az iraki és szíriai síita milíciák, illetve a jemeni húszik fegyverezésére, ami tovább súlyosbította a gazdasági helyzetét. Ráadásul Irán gazdasága stagnál, az áramellátás elégtelen, a kormány népszerűsége csökken, és a legfőbb nagyhatalmi támogató, Oroszország védelmi képességei is egyre inkább kétségessé váltak.

Donald Trump elnöksége alatt Irán különösen fontos célponttá vált számára, és ez a feszültség még inkább fokozódott személyes indítékok révén. Az iráni hackerek betörtek Trump választási kampányának email rendszerébe, majd az így megszerzett információkat átadták a Biden-adminisztrációnak. Ezen felül Irán terroristákat is küldött az Egyesült Államok területére, hogy merényleteket tervezzenek ellene, ami tovább szította a kölcsönös bizalmatlanságot és ellenségeskedést.

Az iráni Forradalmi Gárda, a Hezbollah megmaradt egységei, valamint a szíriai alavita fegyveres milíciák számára elérkezett az idő, hogy elhagyják Szíria területét. A szunnita ellenzéki erők és a helyi lakosság nem felejti el, hogy ezek a csoportok aktívan részt vettek az Asszad-rezsim által végrehajtott népirtásban, amelynek mértéke és brutalitása szakértők szerint a történelmi náci rémtettekhez hasonlítható. A jövőben valószínűtlen, hogy a gazdasági együttműködés kényszere vagy a közös ellenség, Izrael és az Egyesült Államok ellen vívott harc lehetősége elegendő lenne ahhoz, hogy ezt a múltbeli sérelmet felülírja.

Kétségtelen, hogy az Asszad rezsim összeomlásának legnagyobb vesztesei közé tartozik Irán mellett Oroszország is. A szíriai lakosság nem felejti el az orosz hadsereg kegyetlen akcióit, mint például Aleppo ostromát, miközben Moszkva nemcsak hogy támogatta a gyűlölt diktátort, de szoros szövetségben állt vele. Ez a helyzet Oroszország számára súlyos következményekkel járhat, hiszen valószínűleg elveszíti szíriai katonai bázisait és földközi tengeri kikötőit, ezzel pedig komoly mértékben csökkenhet a befolyása a Közel-Keleten.

A libanoni Hezbollah vezetőinek többségét, harcosainak körülbelül negyedét, valamint harci-technikai eszközeinek harmadát sikerült megsemmisítenie az izraeli hadseregnek. A Hezbollah kénytelen volt tűzszünetet kötni, és elhagyta Dél-Libanont, ezt követően pedig Szíriát is, miután az Asszad-rezsim megbukott. Népszerűsége folyamatosan csökken, bár politikai befolyása - amely a parlamenti képviselői helyeken és kormányzati pozíciókon keresztül megmaradt - még mindig jelen van. Irán számára a Hezbollah kiemelkedő szövetséges volt, de mivel már nincs közvetlen földrajzi kapcsolat Libanon és Irán között, az iráni fegyverszállítások jelentős akadályokkal néznek szembe. Ezen felül Irán is olyan helyzetben van, hogy nem tudja érdemben támogatni a Hezbollahot vagy más szövetségeseit.

A jemeni húszik szenvedték el a legkisebb veszteséget, bár önmagában ez is jelentős volt. Az amerikai haditengerészet, valamint Izrael folyamatosan támadják a húszikat a Vörös-tengerről, bár eddig a közelébe se kerültek annak, hogy a húszi fegyveres milíciákat megsemmisíthették volna. Nyitott kérdés egyelőre, hogy a második Trump kormány fokozza-e majd a húszik elleni támadásokat, tekintettel arra, hogy a Vörös-tenger fontos nemzetközi kereskedelmi útvonal, és az Amerika-barát Szaúd-Arábiának is alapvető politikai érdeke fűződik a jemeni húszi síita fegyveres szervezetek megsemmisítéséhez.

Bár sok kérdés még megválaszolatlan, egy dologban biztosak lehetünk: 2025 elején a Közel-Kelet radikális átalakulások küszöbén áll, s mi is szemtanúi leszünk egy jelentős politikai átrendeződésnek - zárta le gondolatait Bordás Mária, az NKE egyetemi tanára.