Moldova György özvegye ismét a kórház falai között találja magát: "Bár én már készen állnék a távozásra, a testem még küzd..."
Karácsony Gergely végre reagált Orbán Viktor kijelentésére, amely szerint büntetés vár azokra, akik részt vettek a...
A negyvenes éveiben járó, elismert író és a harmincas, vonzó, világot beutazott, művelt nő véletlenül találkozott a Vörösmarty téren található, úgynevezett „elizélt palota” földszinti büféjében. Katalin a Szerzői Jogvédő Hivatal munkatársa volt, míg az író, Moldova György, rendszeres vendégként látogatta a Magvető Kiadót. Egy baráti kávémeghívás indította el kettejük történetét, amely azóta ismeretlen irányba terelte az életüket. Hiába derült ki, hogy az ország egyik legismertebb írója családos ember, a közöttük kialakuló vonzalom elkerülhetetlenné tette, hogy szeretők legyenek. Titokban találkoztak, hol egy hangulatos eszpresszóban, hol barátoktól kölcsönzött lakásokban, hol pedig bérelt víkendházak intimitásában, minduntalan új helyszíneket keresve, hogy elmerülhessenek egymás társaságában.
Rejtőzködtek, de nem tudták elviselni, hogy elváljanak egymástól, így szorosan fogták egymás kezét.
Azt mondtam, addig szeretnék élni, amíg meg nem jelenik a Gyuriról szóló könyvem. Nos, elérkezett ez a pillanat, és hihetetlen büszkeséggel tölt el, hogy sikerült papírra vetnem mindazt az élménydömpinget, amit Gyuri mellett éltem át. Egyre inkább úgy érzem, Gyuri már vár rám, és szeretnék is menni, mert óriási az űr, amit itt hagyott - osztotta meg Palotás Katalin a Blikk olvasóival. Jelenleg azonban a testem még küzd, éppen az ORFI-ban tartózkodom, ahova nemrég átszállítottak a Kútvölgyi kórházból, ami a megszokott otthonom volt. A Kútvölgyi már kezdett ismerős lenni, de most új kihívásokkal kell szembenéznem egy másik egészségügyi intézményben. Az erőm sajnos fogytán van, de itt lelkiismeretesen foglalkoznak velem, és még tornáztatnak is, hogy visszanyerjem az életerőmet. Az utóbbi időszakban kétszer is összeestem, és a romló egészségi állapotom miatt sajnos nem tudtam részt venni az Ünnepi Könyvhéten tartott dedikáláson, ahol sokan vártak rám, talán leginkább Gyuri miatt. Kiírtam magamból mindent, és amikor legközelebb újra találkozom Gyurival, biztos vagyok benne, hogy azt fogja mondani: "Mama, ügyes vagy, egész jól írsz...!"
A Kocsis Kiadó gondozásában megjelent Mindörökké Moldova, Ugye, soha nem hagysz el? című könyvet nagyon szeretik az olvasók. Hogy ez a lelkesedés és vásárlói kedv Palotás Katalinnak vagy Moldova Györgynek szól-e, az tulajdonképpen mindegy is. Hiszen ők immár összetartoznak - a síron túl is. Kocsis András, aki baráti kapcsolatot ápolt Moldova Györggyel és özvegyével is, csak annyit mondott:
– Nagyon vártuk Katalint a könyvvásáron – mondta Kocsis szomorúan. – Sokan szerettünk volna vele találkozni, de sajnos az egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy eljöjjön. Iványi Gábor és néhány barátja rendszeresen segít neki, én pedig, amennyire csak tudok, ellátogatok hozzá a kórházba. A testvérei, Klári és Imre is mindent megtesznek érte, próbálnak benne lelket önteni, erőt adni a nehéz időkben. De ahhoz, hogy Katalin újra talpra álljon, ő maga is kell, hogy akarja az életet. Nem szabad, hogy az járjon a fejében, hogy csak Gyuri mellett lenne boldog.
