Kőbán Rita: Elbúcsúztam édesanyámtól Az élet néha kegyetlen próbák elé állít minket, és az édesanyám elvesztése a legnehezebb pillanatok közé tartozik az életemben. A fájdalom, amit érzek, olyan mély, hogy szavakkal nehezen kifejezhető. Meggyászoltam őt,

Lehetséges, hogy a nyugdíj összege meghaladja a munkabérét? – Íme a szakértői válasz.

- Szívből jövő boldog születésnapot kívánok! Milyen csodás és egyedi ez a nap számodra!

Nem vagyok az a nagy szülinapozós típus, de a barátnőimmel mindig összejövünk, hogy "öreglányosan" megünnepeljük a kerek évszámokat. Az ötvenedik szülinapom különösen emlékezetes volt, hiszen a kollégák, sporttársak és versenyzőim egy meglepetés partit szerveztek, ami igazán szívmelengető volt. Jó kis társaság gyűlt össze, és a sok szeretet átjárta a helyiséget. El kell fogadnom, hogy az életem második felébe léptem, de néha még mindig elgondolkodom rajta, hogy hatvan lettem, és ezt már megéltük. Tudom, hogy sokan nem érik meg ezt a kort, és ez néha megállít a gondolataimban.

- Gyakran árasztják el az emlékek az elmét?

- Külön apropó nem kell hozzá, de most, hogy említi, a minap kért tőlem valaki fotókat. Nekiültem válogatni a képek között, és azokat nézegetve, minden feltört bennem az olimpiák kapcsán. Négyen szerepeltem, mindegyikre tudok aggatni valamit. Szöul volt az első 1988-ban, az azért vált maradandóvá, a következőn, Barcelonában a négyessel, Czigány Kingával, Dónusz Évával és Mészáros Erikával a magyar női kajaksport első ötkarikás győzelmét szereztük meg, aztán jött Atlanta, ahol 500 méteres egyesben nyertem, míg Sydney-ben az utolsó olimpiámon vettem részt. Ilyenkor szeretek visszarepülni az időben, mert bevillan, hogy mennyi élményt adtak ezek a versenyek.

Azóta is szoros kapcsolatban áll a sport világával, számos különböző pozíciót betöltött. Legutóbb az Év Sportolója Gálán tűnt fel, ahol egyszerűen ragyogott.

Köszönöm, hogy így vélekedik rólam, mert számomra fontos az önazonosság. 35 éve vegetáriánus vagyok, és ennek köszönhetően jól érzem magam a bőrömben, de természetesen a genetikai örökségem is hozzájárul ehhez. Régi vágású lánynak tartom magam, aki mindig tudatosan éli a mindennapjait, legyen szó akár kajakozásról, akár a hétköznapi kihívásokról. Sokat kísérleteztem új módszerekkel a pályafutásom során, így sok szempontból úttörőnek érzem magam. Tisztában vagyok azzal, hogy néha makacs vagyok – ez a Kos csillagjegyemből fakad –, de mindig igyekszem alázattal és tisztelettel viszonyulni a dolgaimhoz ebben az álszent világban, ahol néha nehéz megtalálni az igazságot.

- Már gyermekkorában is megfigyelhető volt az a fajta tudatosság önnél?

Akkoriban még könnyedén eltűntem a tömeg és a családi környezet forgatagában. Tizenkét éves koromban, nővérem nyomdokain haladva, a Fradinál kezdtem el kajakozni, és hamar világossá vált, hogy van tehetségem ehhez a sporthoz. Az elért eredmények sorra jöttek, ami nemcsak örömmel töltött el, hanem jelentős mértékben hozzájárult a személyiségem fejlődéséhez és az aranyérmek megszerzéséhez is.

A karrierje befejezésével zökkenőmentesen beilleszkedett a civil életbe, és könnyedén megtalálta a helyét?

Különös utazás volt kijutni a sportolói világ szorításából. A "mi legyen most?" kérdése sok versenyzőnek nehézséget okoz, hiszen a váltás nem mindig zökkenőmentes. Volt sok szép és néhány nehéz pillanat is. Úgy érzem, végre most pihenhetek igazán először az életemben. Pótolom azokat a tapasztalatokat, amiket húszévesen a kajakozás miatt nem élhettem át. Kávézgatok a barátnőimmel, a Covid-járvány alatt pedig rákaptam a podcastekre és a professzorok, tanárok előadásaira, amelyek új perspektívákat nyújtanak. Ráadásul hódolhatok a szenvedélyemnek is: a motorozásnak. Jelenleg éppen az új kabátomat varrom, mert jövő héten már útra kelek, és végre suhanhatok a Yamaha Dragstarommal. Alig várom a szabadságot! Persze, a gyorsasági motorok már nem vonzanak, hiszen már hatvan éves lettem.

Igen, verseket még mindig írok! Lépjünk be a szavak világába, ahol a gondolatok szárnyra kelnek, és a ritmusok életre hívják az érzelmeket. Milyen témában szeretnéd, hogy verseket írjak? Szívesen segítek!

- Mostanság nem. Hogy is fogalmazzak? Ahhoz, hogy jöjjön az ihlet, ingerszegényebb közegre van szükségem, márpedig most élvezni szeretném az életem.

- Az edzősködéssel teljesen felhagyott?

- Egyelőre igen. Egy éve köszöntem el az MTK-tól és a tanítványaimtól, akik - remélem - szép emlékeket őriznek rólam. A búcsúm oka, hogy édesanyám beteg lett, és én ápoltam. Sajnos, másfél hónapja hunyt el, meggyászoltam, de lelkileg jól vagyok, nem is hagyom el magam. Elterveztem, többet fogok sportolni, nem hanyagolhatom el magam, többek között azért sem, mert fiatal kutyám van, őt nevelnem kell, és már csak ezért is remélem, hogy jut még pár jó év nekem.

Kőbán Rita Budapesten született 1965. április 10-én. Kétszeres olimpiai bajnok, kilencszeres világ-, háromszoros Európa-bajnok. 1992-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével, 1994-ben és 1995-ben az Év sportolónőjévé választották. 1996-ban Csepel díszpolgára lett, 2001-2005 között a MOB elnökségi tagja volt. Miután visszavonult a versenysporttól, lótartással és versenyeztetéssel foglalkozott, de részt vett az egészséges táplálkozás népszerűsítésében is: társszerzője a 2006-ban megjelent Bye-bye háj című könyvnek. Tizenkét év után tért vissza a kajak-kenuhoz, 2013 májusától az MTK edzője volt.