Kevin Costner elutasította A remény rabjait, de egy másik mellőzött szerep miatt még inkább bánkódik.

Kevin Costner a kilencvenes évekre igazi sztárrá nőtte ki magát: az 1987-es Aki legyőzte Al Caponét című film után szinte mindenki vele akart dolgozni, ami olyan sikereket eredményezett, mint a Farkasokkal táncoló (1990), a Robin Hood, a tolvajok fejedelme (1991), a JFK - A nyitott dosszié (1991), vagy a Több mint testőr (1992). Costner az erkölcsi tartás és a rendíthetetlen igazságkeresés megtestesítője lett a vásznon. Ezért esett rá a választás, mikor A remény rabjainak szereplőit válogatták.
Frank Darabont legsikeresebb Stephen King-adaptációjában, az 1994-es "A remény rabjaiban" Tim Robbins kelti életre Andy Dufresne karakterét. Ma már elképzelhetetlen, hogy valaki más játssza ezt a szerepet, pedig kezdetben ő nem is volt a főszereplők között.
Costner azonban az elmúlt két évet a Waterworld - Vízivilág (1995) előkészítésével töltötte, és a film költségvetése kezdett szétfolyni. Mivel ő volt a producere is, saját kezébe vette a dolgokat, és napi 12 órát dolgozott, heti hat nap. Bár izgatta a szerep, nem tudta otthagyni saját projektjét. Érdemes hozzátenni, hogy ezután sem Tim Robbins-t, hanem Tom Cruise-t keresték meg a szereppel, viszont neki kreatív nézeteltérése támadt Darabonttal, így kilépett a projektből. Costner pedig nem bánta meg, hogy nemet mondott Dufresne szerepére, mivel a Waterworld visszahozta a gyártási költségét, és még szép summát is keresett rajta. Egy másik filmet viszont nagyon sajnál, hogy kimaradt belőle.
A bátyám, Dan, tengerészgyalogosként szolgált Vietnámban, és sosem vonzotta az a sok vietnámi film, amely a veteránokat torz figuraként állította be. Büszkeséggel tölti el, hogy hazatért, főiskolai tanulmányokat folytatott, és családot kezdett építeni. Bár A szakasz filmje hitelesnek tűnt, számomra mindig csak ő volt a középpontban.