Koncz Gábor úgy képzeli el az utolsó pillanatait, hogy azok tele legyenek békével és harmóniával. Számára a halál nem csupán a vég, hanem egy új kezdet is, ahol a szeretet és az emlékek örökké élnek. Azt szeretné, ha körülötte szerettei lennének, és egy c

Koncz Gábor 12 éves korától kezdve a színművészet iránti szenvedélyével formálja életét, és 87 esztendős korában is ez a hivatás adja meg számára a mindennapok értelmét.

"Amikor színpadra lépek, a korom ellenére is minden bajomat elfelejtem - mondta az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Koncz Gábor a születésnapján őt köszöntő Blikknek. - A mai napig tartom azt az állításomat, hogy a színpadon szeretnék meghalni. Hiszen nincs is szebb búcsú az élettől, mint amikor valaki azt csinálhatja az utolsó pillanatig, amit igazán szeret."

Koncz Gábor élvezi az élet minden pillanatát, de sajnos két szenvedélyéről, a lovaglásról és a pingpongról le kellett mondania. "Valaha az NB II-es asztalitenisz világában mozogtam, és az asztalom még mindig megvan, de mostanában már nem igazán játszom. Azonban próbálom pótolni a sportot, például rendszeresen úszom a medencében. Persze, nem versenytempóra gondolok, nem az a célom, hogy rekordokat döntsök, csupán szeretném jól érezni magam a vízben."