Izraeli régészek felfedeztek egy ókori festékgyárat Haifa partvidékén, amely új fényben tünteti fel a térség történelmét. A lelet gazdag információkkal szolgál az ókori ipar fejlődéséről és a festékek előállításának módszereiről. Az ilyen felfedezések seg

A Haifa közelében elhelyezkedő Tel Szikmona nevű régészeti lelőhelyen izraeli tudósok egy rendkívül izgalmas felfedezést tettek: rábukkantak a legősibb, a bibliai korból származó festékgyárra. Itt, a bibliai szövegekben is említett királyi bíbor (héberül: argaman) és kék (thelet) színű festékeket készítettek tengeri csigák mirígyeinek felhasználásával. Ez a felfedezés első ízben szolgáltat bizonyítékot arra, hogy Izrael területén már a bibliai időszakban ipari méretekben folytatták a festékgyártást.

A neves Plos One tudományos folyóiratban megjelent tanulmány felfedi, hogy Tel Szikmonában végzett ásatások során számos festékgyártáshoz kapcsolódó eszközt és kerámiát találtak. Ezek az leletek arra utalnak, hogy a gyártási folyamat hosszú időn keresztül, egészen az i.e. 1100-tól az i.e. VI. századig működött. Valószínűsíthető, hogy a babiloni hódítás, amely i.e. 586-ban következett be, súlyosan érintette a térség gazdaságát és Jeruzsálem első szentélyének sorsát is megpecsételte.

Tel Szikmona területe már az 1960-as évek óta a régészek érdeklődésének középpontjában áll. A kutatások során késő bronzkori (i. e. 1500-1150) és bizánci időszakra (i. sz. IV.-VII. század) datálható leletekre bukkantak, azonban a legkorábbi rétegek eddig még nem kaptak megfelelő figyelmet a publikációkban.

Golan Salvi professzor, a haifai egyetem tudósa vezeti a feltárásokat, aki újraértékelte a korábban előkerült tárgyakat is. Meglátása szerint a festékgyár termékei valószínűleg eljutottak a jeruzsálemi Első Szentélybe is, mert a bíbor és a kék festék fontos szerepet játszott a szertartásokban és a papi öltözékekben.

A festék forrása három különböző tengeri csiga mirigyeiből származik. Tel Szikmona környékén a sziklás tengerfenék tökéletes környezetet biztosított e csodálatos élőlények számára, lehetővé téve a szükséges nyersanyagok folyamatos beszerzését.

"A vaskor elején (kb. i. e. XII. században) Tel Szikmona kis föníciai falu volt, amely már foglalkozott bíborfesték-készítéssel, de még nem ipari méretekben" - közölte Salvi, aki szerint az i. e. IX. századtól a településen nem laktak, hanem egy védőfallal körülvett ipari központtá alakították át, vélhetően a festékgyártás érdekében.

Mózes öt könyve többször említi ezeket a színeket, például az imaköpeny rojtjának thelet-kéknek kellett lennie, de a babiloni fogság után feledésbe merült a festék eredete, és évszázadokig szimbolikussá lett a jelentése.

A festékgyártás bonyolult és munkaigényes folyamat volt, különleges technikai tudást igényelt. Egy családi műhelynél nagyobb infrastruktúrára volt szükség, s ennek megfelelő szervezett, jól megtervezett ipari telepre bukkantak. Tel Szikmonában több tucat csigahéjat, lyukas edényt és kőedényt találtak, és egy kerámiaedényben valódi bíbor festékmaradványt is azonosítottak.

"Ez nem csak legenda - ez az anyag valóban létezett, és most végre meg is találtuk" - mondta Ajelet Gilboa, az egyik régész. A feltárás új fényt vethet a bibliai szövegekre is, mivel megerősíti, hogy a szövegekben említett színek és rituálék technikailag és gazdaságilag is megvalósíthatók voltak már abban a korban.