A világhírű csillagász éles kritikát fogalmazott meg a takarékos magyar megbízókkal szemben.

Német gyökerekkel bírt, a latin nyelvet mesterien kezelte, a szlovákot csak-csak megértette, míg a magyart valamennyire felfogta – ennek ellenére legfőképpen magyarnak tekintette magát. Hell Miksa, aki Rudolf Maximilian Höll néven is ismert, Selmecbányán látta meg a napvilágot. Ügyes kezű bányamérnök és feltaláló édesapja talán maga sem tudta pontosan, hány gyermekkel ajándékozta meg a világot feleségével együtt – a történelem mára már összezavarta a számadatokat.

A matematikában, azon belül is az algebrában való elmélyülés szerencsére nem állt távol a nevét a németül (egy 'e' betű híján) "poklot" jelentő Höllről már meglett férfiként Hellre változtató Miksától. Széles körű műveltséggel rendelkezett az emberi tudás legkülönbözőbb ágaiban, 18 évesen lépett be a jezsuita rendbe, ahol bölcseleti, filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott, mígnem Bécsbe kerülve Joseph Franz segédeként az ottani jezsuita obszervatóriumban legkedvesebb tárgyában, az asztronómiában is megszerezhette a legfontosabb ismereteket.

A sors különös útjain haladt az a pap, akit 1751-ben szenteltek fel, és aki tanári pályáját a lőcsei gimnáziumban kezdte. Számos helyszínen megfordult, így Nagyszombaton, Kolozsváron és Budán is eltöltött némi időt, ám szívének igazi otthona mindig Bécs maradt. Itt, 1755-ben Mária Terézia udvari csillagászként ismerte el tudását, emellett pedig az egyetemen tanszékvezető tanárként is jelentős szerepet játszott a tudományos életben.

Korának legnevesebb szaktudósaival tartotta a kapcsolatot és levelezett számos királyi felséggel is, köztük II. Szaniszló Ágost lengyel királlyal, aki igen nagyra értékelte az általa tervezett forgatható tetőt, amellyel obszervatóriumát segítette. Magyarországon is sorra alapította, tervezte, szerelte fel, látta el szakkönyvekkel és persze képzett csillagászokkal az obszervatóriumokat, nevéhez fűződik az egri, a budai, a nagyszombati, a gyulafehérvári és a kolozsvári csillagvizsgáló létrehozása. Bár elismerték, nem mindenhol értékelték őt megfelelően, és ennek bizony hangot is adott rendtársaihoz küldött levelében:

Jövő hétfőn meg fogom osztani veletek az általam tervezett forgatható tető mintáját. Ez a minta a lengyel királynak készült, és már áprilisban el is küldtem Varsóba. Hogy mennyire örömmel fogadta ezt a mintát Lengyelország uralkodója, azt a tisztelt Pater Collega a bécsi latin újságokból értesülhet, ahová a történetét is beillesztettem. Célom az volt, hogy a mi kedves magyarjaink végre tudomást szerezzenek arról, hogyan kellene bánniuk a tudós és érdemes emberekkel, és elgondolkodjanak a saját eljárásukon. Szégyenletes, hogy a budai csillagvizsgáló megépítéséért végzett munkánkért még csak köszönetet sem kaptunk, sőt, a csillagda ügyében tett utazásunk költségeit sem térítették meg. Vajon ez a szokásos bánásmód a magyar tudósokkal? Szívem vérzik, hogy egyedüli szülőföldem, Magyarország miatt ilyesmire kell gondolnom.

a tudományos közvélemény számára Hell és Sajnovics együttműködése jelentette a mérföldkövet. Dacára a megbízója szűkmarkúságának, Hell hírneve megelőzte őt, így VII. Keresztély dán és norvég király meghívásának eleget téve Norvégiába utaztak. Itt, egy improvisált obszervatóriumot felállítva lehetőségük nyílt megfigyelni a Vénusz átvonulását a Nap előtt, amely nem csupán tudományos kuriózumnak számított, hanem kulcsfontosságú adatokat is szolgáltatott a Nap-Föld távolságának meghatározásához. 1768 áprilisában, Hell és Sajnovics, a nyelvész és csillagász, együtt vágtak neki az útnak, és a kedvező időjárási viszonyoknak köszönhetően 1769 júniusában Vardøben sikeresen elvégezték a számításaikat. A felfedezéseik azonban nem álltak meg itt: Sajnovics nyelvészeti kutatásai során megállapította, hogy a (akkor lappoknak nevezett) számik nyelve rokonságban áll a magyarral – ezt a jelentős eredményt Hell is támogatta, ezzel új irányt adva a nyelvészet és a kultúrtörténet tanulmányozásának.

A magyar nyelvet csupán felszínesen ismerő Hell volt az, aki egy Daans nevű helybélivel folytatott beszélgetése során felhívta tudóstársa figyelmét erre a lehetőségre.

Igazi jezsuita lévén – a rend 1773-as feloszlatásáig kitartva, majd ezt követően is papként szolgálva – azonnal megfogalmazódott benne a gondolat, hogy érdemes lenne a lapp népet a saját hitére téríteni. "Jó Isten, ki gondolta volna, hogy a lapp népben testvéreinkre lelünk, akik ugyanazon ősatyától származnak! Magyarok, akik a mi nyelvünket beszélik, a mi öltözködésünket viselik, és a régi magyar hagyományok szerint élnek – minden tekintetben testvéreink. (...) Magasztaljuk Istent azért, hogy felfedeztük testvéreinket, akiknek talán, akárcsak egykor Magyarország számára, ez a felfedezés újraéleszti az igaz hit fényét, örök üdvösségük érdekében, az Ő csodás útjain keresztül..."

A felfedezést először Keresztély királynak jelentette be, ahogyan csillagászati megfigyeléseiről és a napparallaxis kiszámításáról is neki számolt be. Azonban a nagy hírű francia csillagász, Lalande, aki az adatok utólagos módosításával vádolta meg őt, miatt hónapokig tartó késlekedés következett be. Bár Keresztély sikeresen tisztázta magát, az eset jelentősen árnyékolta be a hírnevét, és csak halála után körülbelül egy évszázaddal nyert bizonyítást az igazsága.

Alig mérhető, mi mindenhez járult hozzá a maga szakterületén és olyanokon, ahová időnként elkirándult. Több mint három évtizeden át szerkesztette Európa-szerte híres csillagászati évkönyveit, kidolgozta a földrajzi szélesség meghatározásának módszerét és javította a hosszúságét, kísérletezett a mágneses gyógyítással, beleártotta magát a matematikába, foglalkozott fizikával, földtannal, meteorológiával, térképkészítéssel, Anonymus leírásai alapján megalapozta a magyar történeti földrajzot.

Szenvedélyes tudományszeretete okozta a vesztét is: a Bécsbe érkező török követség tagjait már nagybetegen személyesen vezette körbe az obszervatóriumban, és hosszasan magyarázott nekik; tüdőgyulladásából már nem tudott felépülni, 1792. április 14-én halt meg. Sírfeliratát egy udvari tanácsos formálta latin verssé - e szerint földi útját befejezve Hell immár a csillagok között jár, melyeket végre nem lentről, hanem fentről vizsgálhat.