Íme öt emlékezetes szerelmi jelenet, amelyet a színészek később megbántak: 1. **A Szív Törése** - Egy romantikus drámában a főszereplők mély érzelmi pillanataiban a színész úgy érezte, hogy a jelenet túlságosan melodramatikus lett, és a későbbiekben szég

Minden egyes érzéki élmény mögött rejtőzik a kiábrándító igazság.

A színészi pálya egyik legnehezebb kihívása a szerelmi jelenetek felvétele. Ezek a pillanatok sokszor kényelmetlenek, néha a partnerrel való összhang hiányzik, máskor pedig kifejezetten megalázó élményeket okoznak. Korábban már bemutattunk öt színészt, akik komolyan megbánták, hogy beleegyeztek egy szexjelenet forgatásába. Most pedig itt van még öt újabb példa!

Anna Kendrick mindig is nyíltan beszélt a filmes élményeiről, különösen a romantikus jelenetek kapcsán, azonban a neveket sosem hozza szóba. Egy alkalommal megosztotta, hogy egy bizonyos csókjelenet leforgatása különösen nehezen ment számára, mert úgy érezte, hogy az nem volt kellően indokolt a történet szempontjából. Számára a hitelesség és a mélység fontosabb, mint a puszta látványosság, és ez a hozzáállás teszi őt igazán különlegessé a színészi világban.

A partnere kiléte rejtély maradt, de két színészt biztosan kiemelhetünk a lehetőségek közül. Chris Pine csókját, akivel a 2014-es Vadregény című filmben dolgozott együtt, így jellemezte: "Fahéj a réten. Álmok." Ezzel szemben a Blake Livelyval, az Egy kis szívesség (2018) című filmben megélt csókot szórakoztatónak titulálta.

A "Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?" című sorozatban Viola Davis hatalmas szenvedéllyel játszik, de egy szexjelenet során úgy tűnik, hogy a határok elmosódtak. Az utasítás szerint Billy Brown szenvedélyesen a falhoz kellett hogy csapja őt, és Davis mindent beleadott a jelenetbe. Az eredmény egy olyan drámai pillanat lett, ami valósággal megragadta a nézők figyelmét.

Azt mondtam: "Szexi akarok lenni, törjünk le minden akadályt!" Így hát belevágtam, de végül az lett a következménye, hogy a hátam sérült meg.

A sérülés annyira súlyos volt, hogy le kellett állítani a forgatást, és a színésznő még a férje előtt is titokban tartotta a kínos esetet.

Gyakran előfordul, hogy a színészek testdublőrt használnak a szerelmi jelentekhez, és valószínűleg Michael Lerner is örült volna, ha egy kaszkadőr helyettesíti az Élet a háború idején (2009) című film ominózus jelenetében. Színésztársa, Allison Janney elmondása szerint volt egy szexjelenetük Lernerrel, aminek az lett a vége, hogy a férfi először a padlón, majd a sürgősségin landolt. A forgatási helyszínen márványpadló volt, és a színészekre permetezett műizzadtság csak még sikamlóssá tette a helyzetet. Lernernek a falhoz kellett nyomnia Janneyt, de a férfi elvesztette az egyensúlyát a nedves felületen:

Megcsúszott, és a lendülete magával ragadta. A földre zuhant, én pedig nem tudtam megállni a nevetést. Neki azonban valóban fájt a térde, így kórházba kellett vinni. Ez volt az első alkalom, amikor a szexjelenetek világába merültem.

Salma Hayek hosszú éveken keresztül harcolt azért, hogy megvalósulhasson a Frida Kahlo életét bemutató film, a "Frida" (2002). Az alkotás elkészültével óriási öröm töltötte el, különösen amikor a projekt mögé állt a Miramax stúdió, amelyet azóta többször is szexuális erőszakkal és zaklatással vádolt Harvey Weinstein irányított. Az események azonban sötét fordulatot vettek, amikor Weinstein először zaklatta Hayeket, majd amikor a színésznő határozottan visszautasította a közeledését...

Mivel Hayek szívügye volt a Frida, belement, de nagyon megviselte a forgatás:

A testem kontrollálhatatlanul remegni kezdett, alig kaptam levegőt, és képtelen voltam abbahagyni a sírást."

A saját szavai szerint idegösszeomlást szenvedett el, és nem a másik színésznővel való intim jelenet miatt, hanem amiatt, hogy Weinstein rákényszerítette erre a szituációra.

A lista végére érkezve egy igazi klasszikus következik, amelyet valószínűleg sokan ismernek, de elengedhetetlen, hogy szerepeljen egy ilyen válogatásban. Bernardo Bertolucci 1972-es mesterműve, Az utolsó tangó Párizsban, egy negyvenes éveiben járó özvegy, Paul (Marlon Brando) és egy húszéves, magányos lány, Jeanne (Maria Schneider) közötti bonyolult és intenzív kapcsolatra fókuszál.

A premier eseményén nem keltett különösebb visszhangot az adott jelenet, azonban később, amikor napvilágra került, hogy a színésznő éppoly védtelen helyzetben volt a forgatás során, mint amilyen a karaktere, a közönség figyelme fokozatosan felerősödött.

Senki sem kényszeríthet valakit arra, hogy olyasmit tegyen, ami nincs benne a forgatókönyvben. De akkor ezt még nem tudtam, túl fiatal voltam. Valóban sírtam a jelenet közben, nagyon megalázónak éreztem."