Az okostelefonok szerepe az iskolai környezetben egyre fontosabbá válik, hiszen nem csupán kommunikációs eszközök, hanem sokoldalú tanulási segédeszközökké is fejlődtek. Az alábbiakban bemutatok néhány izgalmas lehetőséget, amelyek révén az okostelefonok

Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont - oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.

Azért látogattam meg az iskolát – ami egyébként nem a megszokott rutinom – mert egy telefonügyben szerettem volna információt gyűjteni. A fiam volt ugyanis az egyetlen a csoportjában, akinek még nem volt okostelefonja. Azt gondoltuk otthon, hogy amíg nem elengedhetetlen, addig nem érdemes beszereznünk neki.

A világjárvány következtében viszont az óriási népszerűségnek örvendő online világ nemcsak a munkahelyekre, családok mindennapjaiba, hanem a tanintézményekbe is belopózott. Sőt mi több, eluralkodott.

A tanárok a diákok számára már minden feladatot online adtak meg, így a házi feladatokat is így kérték számon. Az iskolában pedig megkezdődött a digitális tanítás új korszaka.

Olyan módon alakultak az órák, hogy a gyerekeknek nem kellett a könyvekből olvasgatniuk és a füzetekbe írogatniuk, hanem az okostelefonjuk segítségével oldhatták meg a feladatokat, melyeket a tanárnőnek az óra alatt kellett elküldeniük. A fiam egy ideig kimaradt ebből a folyamatból, amíg végre megvettük neki a régóta vágyott okostelefont, amit a tanárnő is előírt. Azóta pedig a telefon szinte elválaszthatatlan tőle. Tudom, hogy sok szülő küzd hasonló problémákkal, próbálva megtalálni az egyensúlyt a telefonok okos használata és a képernyő előtt töltött idő csökkentése között - sajnos sokszor eredménytelenül.

A digitális korszak hatásait sokan észlelik, legyenek azok alapítványok, haladó szellemű oktatáspolitikusok vagy éppen a közvélemény. Léteznek olyan országok, ahol a tanügyi törvények szerint a diákok számára már nem kötelező a tradicionális írásbeliség elsajátítása; elegendő, ha az okostáblát tudják kezelni. Nem szükséges részletesen bemutatni a jelenségeket, hiszen mindannyian tanúi vagyunk annak, hogy ez milyen irányba vezet. A fiatal generációk fokozatosan egyre inkább elveszítik írásbeli készségeiket, az olvasási szokások radikálisan átalakulnak, a papíralapú könyvek és egyéb írott anyagok háttérbe szorulnak. A diákság egy része funkcionális analfabétává válik, képtelen a hosszabb szövegek megértésére, nehezen tud figyelmet fordítani az írott szavakra, és a koncentrációja is csupán néhány percre elegendő.

Több évvel ezelőtt részt vettem egy érdekes előadáson, ahol azt állították, hogy az utóbbi 10-15 évben világra jött gyerekek fokozatosan elvesztik a képességet arra, hogy hosszabb szövegeket elolvassanak, megértsenek és értelmezzenek.

Mert a gyerekek már születésüktől fogva a digitális világ ölelésében nőnek fel: az internet, a telefon és a táblagép vibráló, színes kaleidoszkópja szinte elnyeli az írott szót. Az unalom egyre inkább elkerüli a novellákat, verseket és regényeket, míg a dinamikus, hangos filmek, tele színek és mozgás örvényével, egyre inkább átveszik a szerepüket.

Igen ám, csakhogy úgy tűnik, már ezen is túl vagyunk. Nemrég azzal szembesültem, hogy gyerekeim már filmet sem hajlandóak végignézni. Saját bevallásuk szerint léteznek olyan - néhány másodperces - videók, amelyek röviden megismertetik őket egy-egy film témájával, tartalmával. Így nem kell azokat megnézniük, vagyis nem szükséges a másfél- vagy kétórás filmet "végigszenvedniük". Helyette megnéznek 50 kis videót.

Egy lelkipásztor barátom is megerősítette ezt a megállapítást, szomorúsággal az arcán mesélte: néhány évvel ezelőtt még sikerült összegyűjtenie az ifjakat egy-egy bibliaórára, ha azt ígérte, hogy filmet néznek, majd a beszélgetést követően pizzát rendelnek. "De most? Amikor meghallják, hogy másfél órás film következik, azonnal elhúzzák a szájukat, és azt üzenik, hogy az túl hosszú, tiszteletes úr!" - panaszkodott barátom.

Idén ősszel úgy tűnik, mintha valami új szellem szállt volna bele Európába és a világ más tájaira is. Egyes helyeken a gyerekek telefonhasználatának korlátozására tett kísérletek zajlanak, azzal az indokkal, hogy a túlzott telefonozás nem éppen kedvező hatással van rájuk. Azt mondják, hogy elvonja a figyelmet a tanulástól, a közvetlen emberi kapcsolatokról és még sok más fontos dologtól. De mintha ezt a problémát eddig is jól tudtuk volna...

A svéd oktatási rendszerben pedig határozottan kijelentették, hogy ideje véget vetni a táblagépek uralmának, és újra elő kell venni a hagyományos tankönyveket és füzeteket. Hát, ez meglepő!

Szeptember elején, az iskolakezdést követő egyik nap, megkérdeztem a fiamat, mivel töltik a szüneteket. "Képzeld, apa, mi szünetben cicázunk, keresztrejtvényt oldunk, és beszélgetünk" - felelte. - Hűha - mondtam, a szemem tágra nyílt a meglepetéstől -, ti tényleg ilyen dolgokat csináltok? Cicázni a szünetben? Meg beszélgetni is? Hová jutottatok már?

A kis iróniát a gyermek nem díjazta különösebben. De közben eszembe jutott valami. Mi lenne, ha elmennék a fentebb említett tanárnőhöz - aki reggelenként az iskolában azzal foglalatoskodik, hogy összeszedje a mobiltelefonokat a diákoktól -, és megkérdezném: most milyen modern időket élünk?