Ne bánkódj, Édesanyám, ez az élet rendje.
Gajewszky Anna "Ne sírj, Anyám, így kell ennek lenni" című fotósorozata egy rendkívül érzelmes utazás gyermekkori emlékek és családi történetek világában. A 20 képből álló projekt a magyar népdal ihletésére készült, amelyben egy anya fájdalmát éli meg, amikor lánya elhagyja a családi otthont, hogy új, felnőtt szerepbe lépjen. A lány, megnyugtatva az édesanyját, hangsúlyozza, hogy ez a folyamat az élet természetes rendje. A sorozat nem csupán a búcsúzás szomorúságát, hanem a generációk közötti kötődést és az élet körforgását is megjeleníti, mély érzelmeket ébresztve a nézőben.
A művész családja két erdélyi faluból gyökerezik, ahol a hagyományok és a szokások iránti elkötelezettség mélyen gyökerezik. Ezek a kulturális alapkövek meghatározó szerepet játszottak a neveltetésében. Munkáiban e hagyományokat, a környezetében élő nők életének történeteit, emlékeit és archív fényképeit idézi fel. Célja, hogy létrehozzon egy olyan vizuális univerziumot, amely a nőiesség, a családi kötelékek, a generációk összefonódása és a vidéki élet gazdag hagyományainak gazdagságát tükrözi.
A család története olyan mesék, naplók és emlékek szövevényén keresztül öröklődik, amelyek generációról generációra vándorolnak. Mivel mindenki a saját szemszögéből éli meg és interpretálja ezeket az élményeket, sosem lehet igazán pártatlan; a családi narratívák mindig valahol a valóság és a képzelet határvonalán egyensúlyoznak. Anna számára a múlt emlékei nem csupán nosztalgikus pillantások, hanem egyfajta önfelfedezés eszközei. Úgy véli, hogy az elődeink életének tapasztalataiból szőtt szálak formálják azt, akik ma vagyunk. Az őseink által megélt élet és az általuk szerzett tudás alapvetően befolyásolja a mi döntéseinket és irányainkat, mintegy világítótoronyként mutatva az utat saját történetünkben.
"Sorozatomban a saját családi örökségemmel dolgozom, és azzal, ahogyan a neveltetésem formált engem. Szüleim elköltöztek a faluból, ahol születtek, ami azt eredményezte, hogy más életmódot folytatok, mint az őseim. Bár az élet, amit élek, az emberek, akik körülvesznek, a döntések, amiket meg kell hoznom, sok tekintetben különböznek, egyben nagyon hasonlítanak a családunk történetéből ismertekre" - mondja Gajewszky Anna.
A sorozat középpontjában saját önarcképeim állnak, amelyeken különböző szituációkban örökítem meg magam. Ezek a fényképek nem csupán a saját életem krónikái; sokkal inkább egyfajta introspektív utazás, amely túlmutat a puszta szerepjátékokon. Intim pillanatokkal osztom meg a világot, miközben kísérletet teszek arra, hogy a személyes narratívákat túllépve nyíltan beszéljek a családi kötelékekről, a vidéki hagyományokról, a halálról, a traumákról, valamint a nőiesség és az identitás keresésének nehézségeiről. A vérvonalunkban számos történet rejlik, és szívfájdító, hogy sokan közülük sosem kapnak lehetőséget arra, hogy elmeséljék őket. Miközben e projekten dolgoztam, egyre inkább tudatosult bennem, mennyire lényeges, hogy figyelembe vegyük a gyökereinket, hiszen a múltunkban élők tapasztalatai alapvetően formálják a jelenlegi létünket.
- teszi hozzá a művész.
Gajewszky Anna (1997, Budapest) egy tehetséges budapesti fotográfus, aki nemrégiben zárta le tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfus mesterképzésén. Munkáiban világosan érzékelhető a személyes témák iránti mély és hosszan tartó érdeklődése. Fotográfiái a kapcsolatok gazdag szövetét bontják ki, legyen szó az emberek közötti viszonyokról, az önmagukkal való harmóniáról, a testük és a környezetük iránti érzékenységről, vagy az állatokkal való interakciókról. Munkásságának középpontjában a föld és annak sokszínű aspektusai állnak, amelyek révén a nézők új perspektívákat nyerhetnek a kapcsolataink minőségének megértésében.
Képei többnyire megrendezettek, de gyakran a valóság talaján maradnak, létrehozva a fikció és az igazság kettősségét, amely projektjeinek központi eleme. Munkáit Budapesten és nemzetközi szinten is kiállították, megjelent a Blurring the Lines 2021-es kiadásában, elnyerte az Országos Felsőoktatási Kiválósági Ösztöndíjat, könyve a 2023-as Polycopies kiállításon volt látható, döntős volt a párizsi Photo Carte Blanche Students versenyen, kiállító volt a 2024-es Breda Photo Festivalon, és bemutatkozott az UNSEEN Amsterdamban, a Tobe Gallery által 2024 őszén.
