Orbán a bírák helyzetét olyan mértékben megváltoztatta, hogy azokat poloskákhoz lehetne hasonlítani. Azonban ez a korszak már a múlté.
"A Fidesz - politikai szervezetként - eddig sem kommentált és a jövőben sem kíván kommentálni bírósági ítéleteket" - többször, több helyen idézték már ezt a 2009-es közleményt, amelyet a Magyar Gárda betiltását követően adott ki a párt. Az elmúlt 16 évben aztán sok minden megváltozott, például ennek az állításnak az igazságtartalma.
Az igazságszolgáltatás és a politikusok közötti konfliktusok nem számítanak újdonságnak. A kilencvenes években előfordult, hogy Solt Pálnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének kellett visszautasítania az Orbán-kormány MDF-es igazságügyi miniszterének, Dávid Ibolyának a kritikáját, de használt már kemény szavakat ítélet ellen Medgyessy Péter volt szocialista kormányfő is. A különbség legfeljebb annyi volt, hogy akkor még Mádl Ferenc köztársasági elnök fontosnak tartott kiadni egy közleményt, amelyben azt írta, "a közhatalom gyakorlóinak különös körültekintéssel szabad csak a bíróságok ítélkezésével kapcsolatban megnyilvánulni". (Ezekről az esetekről ezen a linken olvashat szórakoztató összefoglalót.)
Az ítéletek nyilvános bírálata már régóta sokak által ismert jelenség, és célja általában a hatalom megszilárdítása. Minden egyes ilyen megnyilvánulás ugyanis aláássa az igazságszolgáltatás iránti közbizalmat, ezáltal gyengítve a bíróságok tekintélyét és működését.
Amikor a helyzet úgy kívánja, minden elérhető eszközt bevetnek az ellenfélként kezelt bírák ellen. Ugyanakkor, amikor a saját érdekeik ezt megkövetelik, teljes erőbedobással védik a bírói függetlenséget, még akkor is, ha ez ellentmondásosnak tűnik.
