Oroszország engedélyt kérhetett arra, hogy nagy hatótávolságú katonai repülőgépeket állomásoztasson Pápuán.
A múlt héten a neves Janes védelmi elemző cég indonéz kormányzati forrásokra hivatkozva azt állította, hogy Oroszország érdeklődött a kelet-indonéziai Pápua tartományban található Manuhua légibázis iránt, amely Biak szigetén helyezkedik el. Bár a bázis globális szinten inkább szerénynek számít, a hír felkeltette az ausztrál védelmi miniszter figyelmét, aki azonnali magyarázatot kért indonéz kollégájától. Az indonéz tárcavezető azonban határozottan cáfolta a hírt, kijelentve, hogy az valótlan. Moszkva válaszában hangsúlyozta a Dzsakartával fennálló katonai kapcsolatainak fontosságát, de sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta a hozzáférés iránti kérelmet.
Kérdés merül fel, hogy mi indokolhatja Oroszország érdeklődését egy pápua légibázis iránt? Továbbá, vajon Indonézia hajlandó lenne-e komolyan megfontolni ezt a kérést?
Az apró pápua sziget csaknem két évtizede szerepel az orosz-indonéz biztonsági együttműködés napirendjén. Moszkva 2006-ban javasolta, hogy Biakon hozzanak létre egy kereskedelmi célú műholdindító létesítményt orosz nehézteher-szállító repülőgépekkel. Ez a javaslat meghiúsult a rakétatechnológia Indonéziának történő átadásával kapcsolatos problémák és a sziget lakosainak ellenállása miatt.
Az orosz légierő két nukleáris fegyverekkel rendelkező Tu-95-ös stratégiai bombázója 2017-ben egy légibázison tankolt, mielőtt elindult volna egy légi járőrre a Csendes-óceán déli vidékén. Akkor még nem volt egyértelmű, hogy Dzsakarta miért járult hozzá a bombázók fogadásához, de a helyzet alapján úgy tűnt, hogy ez csupán egy alkalmi esemény volt.
Manuhua kiemelkedő stratégiai helyszínnel büszkélkedhet: csupán 1400 kilométerre található az ausztrál Darwin városától, 1900 kilométerre az amerikai Guam szigetétől, és 4000 kilométerre az ausztrál Perth-től. Az Egyesült Államok jelentős katonai jelenléttel bír Darwinban, ahol rotációs erőket állomásoztat. Guam fontos amerikai légi és haditengerészeti bázisoknak ad otthont, míg Perth 2027-től az AUKUS megállapodás keretein belül amerikai és brit nukleáris meghajtású tengeralattjáróknak lesz a központja, amelyet Oroszország határozottan ellenkezik. Amennyiben Indonézia engedélyt ad, mindhárom helyszín bejárható távolságra kerülne a Biakról üzemelő orosz felderítő repülőgépektől.
Indonézia esetében, a történelmi tapasztalatok fényében, a tagadás valóban hitelesnek tűnik. Az 1945-ös függetlenség kikiáltása óta az ország határozottan ellenzi a külföldi katonai jelenlétet, amelyet a semlegességével összeegyeztethetetlennek tart. A sokszínű délkelet-ázsiai nemzet különösen érzékeny a belső szeparatista mozgalmak külföldi támogatására, különös figyelmet fordítva Pápua szigetére is.
Indonézia szuverenitásának védelme és a szeparatista mozgalmakkal szembeni érzékenysége érdekében az ENSZ Közgyűlésében megszavazta azokat a határozatokat, amelyek elítélik Oroszország 2022-ben indított ukrajnai invázióját, valamint Moszkva támogatását a kelet-ukrajnai szeparatista törekvésekben. Ezen túlmenően, az orosz katonai jelenlét Biak szigetén komoly kockázatot jelenthet Indonézia stratégiai kapcsolataira az Egyesült Államokkal és Ausztráliával, amelyeket a regionális stabilitás érdekében igyekszik fenntartani.
Amint a Janes cikk napvilágot látott, Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök azonnal válaszlépést tett:
Nyilvánvaló, hogy nem kívánjuk, hogy az orosz befolyás megjelenjen a térségünkben.
- hangoztatta, miközben kiemelte Ausztrália határozott támogatását Ukrajna iránt az orosz agresszióval szemben. Indonézia nézőpontjából az orosz katonai jelenlét Pápua területén tehát nem számítana előnyösnek, ám ez nem zárja ki a lehetőséget. A kulcskérdés az, hogy ha valóban létezik ilyen ajánlat, akkor pontosan miben áll?
Szakáli Máté, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának elismert kutatója, aki szenvedéllyel foglalkozik a kontinens kulturális és gazdasági összefonódásaival.
