Pályafutása legnagyobb kihívását 40 éves korában győzte le, és ennek eredményeként harmadszor is elnyerte a megérdemelt koronát.

Kalandos szezon után, kalandos úton hozta haza a világ legjobb túraautós pilótájának járó trófeát Michelisz Norbert. A Hyundai 40 esztendős versenyzője 2021-ben a Túraatutó-világbajnokság (WTCR), majd az azt váltó világkupa-sorozat, a TCR World Tour 2023-as, most pedig a 2024-es kiírását tudta megnyerni - sikerei közül pedig a mostanit tartja a legnagyobb büszkeségnek. Michelisz felidézte a makaói idényzáró legstresszesebb pillanatait, azt, miként tudott házon belül felülkerekedni a spanyolok tehetségén, Mikel Azconán, és hogy mi döntött közte és a végül 11 ponttal felülmúlt Thed Björk között.

Ahogy már korábban említettük, Michelisz Norbert egy lenyűgöző teljesítménnyel, tizenegy pontos előnnyel hódította el a túraautós világkupa-sorozat (TCR World Tour) 2024-es szezonját. Ezzel sikerült megőriznie bajnoki címét, és ha figyelembe vesszük a WTCR világbajnoki időszakot is, akkor elmondhatjuk, hogy harmadszor bizonyult a mezőny legjobbjának.

A 40 éves autóversenyző a makaói szezonzárót követően mindössze két nappal később Budapestre érkezett, ahol ünnepélyesen bemutatta a bajnoki trófeát. Az OMV és a Hyundai közös rendezvényén osztotta meg tapasztalatait az idei, rendkívül kiélezett versenyszezonról, amely tele volt izgalmakkal és kihívásokkal.

Michelisz 323 pontot gyűjtött a hét versenyhétvégéből és tizennégy futamból álló idény során, s így előzte meg 11 ponttal a második helyen záró svéd Thed Björköt.

"Van egy olyan gondolatom, ha valaki olyan eredményt ért el, mint szeretett volna, és van lehetősége kicsit lazítani, de nem teszi meg, az balszerencsét hoz. Nagyon fáradt voltam a második verseny után, de úgy voltam vele, jó a hangulat a csapaton belül, ezért az eredményért küzdöttünk egész évben, így vasárnap estéről hétfőre nem aludtam. Legalábbis nem valami sokat" - idézte fel a hétvége lezárását a magyar versenyző, aki hozzátette, szinte a reptérről érkezett a sajtótájékoztatóra, a hazaút pedig egy tájfun és több járattörlés miatt legalább olyan kalandos volt, mint a versenyhétvége.

Egy különösen feszültséggel teli hétvégét zárt le, amely során tízpontos előnnyel állt a rajtvonalhoz. Az időmérőn elért negyedik helye és a futamon megszerzett második helye ellenére a vasárnapi záróversenyre már csak a felére csökkent a fórja.

"Mindez azt jelentette, hogy ha esetleg kiesem, ő pedig legalább a tizenharmadik helyen végez, akkor is ő lesz a bajnok" - emlékezett vissza. Hozzátette, a helyzetet különösen megnehezítette, hogy noha egyetlen előrejelzés sem jelezte az esőt, hajnalban arra ébredt, hogy az esőcseppek kopogtatnak az ablakon... "Száraz körülmények között sokkal magabiztosabban álltam volna oda, de így ott lebegett a levegőben, hogy ha egy apró hibát vétetek, és csak megérintem a falat, miközben Björk a top tíz közelében végez, akkor minden elúszik."

Miközben az esőcseppek a pályára hullottak, és a rajt időpontja folyamatosan csúszott, a versenyző fejében egyre inkább körvonalazódott a gondolat: talán mégis jobb lenne, ha elmaradna a futam. Ez az eredményeik tükrében azt jelentette volna, hogy automatikusan bajnoknak nyilvánítják. A GT-futamokat a bokszutcából figyelte, és a száradó aszfalt látványa új kihívások elé állította: vajon milyen gumiabroncsokkal érdemesene indulni, ha végül mégis zöld utat kap a verseny? A csapat végül úgy döntött, hogy Mikel Azconával együtt Björkék taktikáját követik, bízva abban, hogy a jól megfontolt stratégia meghozza a gyümölcsét.

Elhelyeztük a megfigyelőinket, hogy figyeljék, milyen gumiabroncsokat választanak, és amikor észrevettük, hogy mind a négy kék, ami az esős időjárást jelzi, azonnal követtük a döntésüket. Arra gondoltunk, hogy ha ez egy helyes választás, akkor az mindannyiunk javát szolgálja, ha pedig tévednek, akkor közösen viseljük a következményeket.

- fogalmazott, miközben a gondolatai szövevényes hálójában kutatott a megfelelő szavak után.

Megjegyezte, hogy a korábbi két bajnoki címének elnyerése jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nehéz helyzetekben is megőrizze a nyugalmát.

Mindkét alkalommal olyan élményekkel gazdagodtam, amelyeket igazi isteni csapásként éltem meg. 2019-ben hatalmas zűrzavar közepette, folyamatosan változó esélyek mellett, egy szintén kezdetben száraznak ígérkező, de végül óriási felfordulást okozó futammal zárult az idény. Utólag visszagondolva, örülök, hogy ilyen éles helyzetekben kellett helytállnom, hiszen rengeteg értékes tapasztalatot szereztem. Amikor most is megérkezett az eső, elsőre kényelmetlenül éreztem magam, de emlékeztem arra, hogy négy-öt éve hasonló helyzetben is sikerült megoldanunk a dolgokat, és ez a tudás most is segíteni fog a nehéz pillanatokban.

Az előző két év eseményeit áttekintve úgy nyilatkozott, hogy a legfontosabb pillanatokban mindig sikerült jó döntéseket hoznia. Ezek a döntések nem feltétlenül hoztak magukkal hatalmas győzelmeket versenyről versenyre, viszont hozzájárultak ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtson mindkét TCR World Tour-szezon során. Ennek eredményeként pedig mindkét alkalommal elhódította a bajnoki címet...

A bajnoki idényre visszatekintve elmondta, hogy nem tapasztalt valódi mélypontokat, viszont a nehéz pillanatokból akadt bőven.

Azcona a 2022-es bajnoki cím elnyerésével gyakorlatilag átvette a vezetést a csapaton belül. Azonnal éreztem, hogy mindenképpen győznöm kell. Tavalyi sikerem lehetőséget adott arra, hogy visszafordítsam a folyamatokat, és kedvezőbb feltételeket alakítsak ki. A szezon elején az volt a legfontosabb célom, hogy három-négy futam után jó pozícióban legyek. A csapatunknál könnyen előfordulhatott, hogy a rövid szezon miatt egy-két gyengébb teljesítmény miatt hátrányba kerül az ember, és kénytelen a másik mögé sorolódni. Az egyik kulcs a sikerhez az volt, hogy három-négy versenyhétvége után olyan előnyre tettem szert, hogy a csapat számára világossá vált, hogy engem kell előtérbe helyezni a márkánál. Ez sokat segített. Ugyanakkor akadtak nehézségek is: a szezon második felében azt éreztem, hogy nem a mi autónk a legjobb, sőt, Brazíliától kezdve csak a harmadik erőnek számítottunk. Ha visszatekintek a karrieremre, ez volt az első alkalom, amikor gyengébb autóval nyertem bajnoki címet, mint a riválisaim. Ez nem a Hyundai teljesítményére vonatkozik, félre ne értsen senki, inkább a TCR kiegyenlítő rendszerének hatására. Úgy érzem, a szezon második felében kicsit túlságosan is büntettek minket, ami különösen az egyenesbeli sebességünkben mutatkozott meg. Így nem volt könnyű védekezni a versenyeken.

Felidézte, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor először lépett a versenypályára, minden egyes csatát úgy élt meg, mint egy élet-halál harcot. Ha harmadik helyezést ért el, pedig tudta, hogy volt esélye a győzelemre, hetekig a csendes szenvedés rabságában élt. Most, visszatekintve, már inkább humorosan emlékezik a régi időkre, amikor a Hungaroringen rendezett versenyek alatt a rá nehezedő nyomás következtében igencsak furcsa szituációkat teremtett. "Azt hittem, hogy 25-30 éves koromban már igazi felnőtt vagyok" - mesélte, "de 30 évesen világossá vált, hogy nekem még bőven van hová fejlődnöm. Az utolsó öt-hat év során azonban talán sikerült egy kicsit megnyugodnom. Már nem minden egyes balsikeres versenypillanatot tragédiaként élek meg. Ez a változás még most is zajlik bennem. Az első világbajnoki címem sokat segített, hiszen bizonyította, hogy a saját stratégiámmal is képes vagyok győzni. Nem számít, mit mondanak mások, bíznom kell önmagamban. Úgy érzem, nem én vagyok a leglátványosabb pilóta a mezőnyben, de ez nem is az, ami hajt. Az a célom, hogy a szezon végén én álljak az élen" - osztotta meg versenyfilozófiáját, reflektálva arra, mennyit változott a 2008-as túraautós bemutatkozása óta.

Hangsúlyozta, hogy a Hyundai csapatánál szerzett tapasztalatok is jelentős hatással voltak rá. Eleinte természetesen izgalommal vegyes aggodalom töltötte el, amikor gyári versenyzővé avanzsált: vajon sikerül-e megfelelnie a kihívásoknak, vagy esetleg kiderül, hogy nem rendelkezik elegendő tehetséggel ahhoz, hogy a gyári pilóta státuszát megőrizze.

"Rá kellett döbbennem, hogy néha kifejezetten jót tesz egy váltás. Ha minden tökéletesen alakul, az is lehet egy figyelmeztetés, hogy érdemes új kihívásokat keresnünk a fejlődés érdekében, és felfedezni egy újabb szintlépési lehetőséget" - osztotta meg gondolatait a motivációjáról.

A jövőjével kapcsolatban elárulta: "Mindig az a típus voltam, aki kicsit kételkedik magában, aki bizonyítani akar a külvilág felé. Emlékszem, mielőtt megnyertem az első bajnoki címem, azt gondoltam, ha összejön a siker, azzal életem minden kirakósa a helyére kerül. Én leszek a világ legboldogabb embere. Így is volt - körülbelül három hétig. Aztán apránként elkezdett fakulni az élmény és az érzés, és még néhány hét után már olyan volt, mintha nem is nyertem volna semmit. Aztán így volt ez a második címnél is. Úgy vagyok vele, igyekszem élvezni, míg tart ez a mostani kis idézőjeles részegség, de azt is érzem, hogy el fog múlni. Amíg pedig ez megmarad, addig menni akarok tovább előre. Ugyanakkor van két kislányom, valahogy negyven év környékén már nem akarok olyan messze tervezni. Lehet, hogy két év múlva itt ülünk majd, lesz négy, öt bajnoki címem, vagy marad a három, és azt érzem, ideje valami mást csinálni. Szeretnék még versenyezni, jónak érzem magam, éhesnek érzem magam a sikerekre, de hogy ez meddig marad így, nem tudom megmondani" - tette hozzá.