Svédországban egyre feszültebb a légkör: a milliárdosok száma megugrott, és a társadalmi feszültségek is fokozódnak.
Svédországot sokan a szocializmus mintapéldájaként emlegetik, ahol a gazdagok és a szegények közötti szakadék szinte észrevétlenül eltűnik – legalábbis egy brit üzleti magazin írója szerint. A cikk figyelmeztet arra, hogy a jóléti állam modellje mögött rejlő feszültségek akár egy "antikapitalista lázadás" kirobbanásához is vezethetnek. Az írás arra utal, hogy a társadalmi egyenlőség iránti elköteleződés mellett is folyamatosan szükség van a gazdasági dinamizmus fenntartására.
A skandináv államok hagyományosan nem a milliárdosainkról híresek, hanem inkább a jóléti szociáldemokrácia, az esélyegyenlőség és gyakran a nők jogainak, valamint az emberi jogoknak a védelmében vállalt aktív szerepükről ismertek. Azonban az utóbbi időszakban Svédország már nem csupán ezek a pozitív aspektusok miatt került a figyelem középpontjába. A nagyvárosokban, és mostanában a vidéki területeken is, egyre inkább felerősödtek a bűnbandák közötti konfliktusok. Stockholmban például az egy főre jutó lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok aránya harmincszor magasabb, mint Londonban.
Az északi országokkal kapcsolatban kevesebb figyelmet kapott egy érdekes tendencia: a milliárdosok számának jelentős növekedése. Ruchir Sharma, a Rockefeller Capital Management vagyonkezelő cég elnöke, a Financial Timesban publikált cikkében hívta fel a figyelmet erre a jelenségre. Sharma sajátos módszert alkalmaz a milliárdosok gazdagságának nyomon követésére, mégpedig a GDP-hez viszonyított vagyonuk arányát vizsgálja. Svédország esetében ez az arány 4 százalékpontos emelkedéssel 31 százalékra nőtt, ami a vizsgált húsz gazdaság közül a legmagasabb érték. Az elemző véleménye szerint ez a növekedés fokozza a "kapitalistaellenes lázadás" kockázatát, ami komoly társadalmi feszültségeket generálhat.
További figyelemre méltó információ Sharmától, hogy Svédországban a milliárdosok száma egy főre vetítve másfélszer nagyobb, mint az Egyesült Államokban, ahol összesen 45 milliárdos él. Mindez különösen érdekes, mivel az Egyesült Államokat sokan a gazdagok új aranykorának központjaként emlegetik.
A mostani Rockefellerek hazája azonban Svédország - írja. Egy jól működő gazdaság "egyensúlyban lévő milliárdos osztályt termel ki" - teszi hozzá, ami szerinte azt jelenti, hogy több "jó vagyon" születik az olyan ágazatokból, mint a technológiai szektor vagy a gyártás. Ezekkel áll szemben az, amit ő "rossz vagyonnak" nevez, az ingatlanfejlesztésből és nyersanyagokból származó pénz. A rossz jelzővel azt akarja hangsúlyozni, hogy ezek a szektorok kevesebbet tesznek hozzá a hatékonysághoz és alacsonyabb a társadalmi megítélésük.
Svédországban a milliárdosok között a "rossz" karakterek száma kétszeresen felülmúlja a "jókét".
Bár a skandináv államokat gyakran a technológiai vállalkozások fellegváraként emlegetik – hiszen például a Spotify zenei streaming szolgáltatás, a Klarna pénzügyi innovációkkal foglalkozó cég és a Northvolt akkumulátorgyár is innen indult –, ezek az országok nem csupán a digitális fejlődés terén nyújtanak kiemelkedő teljesítményt.
A gazdag vállalkozók elvándorlását követően Stockholm az 1990-es években átértékelte a szociáldemokráciához fűződő viszonyát, és jelentős lépéseket tett a jóléti állam mérséklésére, miközben az adókat is csökkentette. Ennek eredményeként a 2000-es években megállt a szupergazdagok tömeges távozása. Ráadásul ma már a jövedelmeket magasabb mértékben adóztatják, mint a tőkét, és az alacsony kamatok lehetővé teszik a tehetősek számára, hogy hitelfelvételekkel és befektetésekkel tovább gyarapodjanak. Sharma, aki Svédországot a szélsőségek hazájaként jellemzi, úgy véli, hogy ezek a tényezők teszik a skandináv országot ideális helyszínné a gazdagellenes mozgalmak számára.
