Üres ígéretek? - Ázsia LNG kötelezettségvállalásait komoly kérdőjelek övezik
Az Egyesült Államokból származó cseppfolyósított földgáz (LNG) iránti érdeklődés Ázsiában egyre inkább felerősödik, különösen a Donald Trump által szorgalmazott kereskedelmi politikai keretek között. Számos ország, többek között Tajvan is, már bejelentette, hogy hajlandó amerikai LNG-projektekbe invesztálni vagy onnan vásárolni. Ugyanakkor ezek az elköteleződések jelenleg gyakran csupán szimbolikus gesztusoknak tűnnek, és a valódi megvalósulásuk még kérdéses.
Nincs biztosíték arra, hogy ezek a kijelentések tényleges vásárlási döntésekhez fognak vezetni.
Főként akkor fontos ez, ha az adott LNG-projekt még nem bír érvényes szerződésekkel, amelyek nélkülözhetetlenek a beruházások pénzügyi véglegesítéséhez.
Az egyik legérdekesebb és figyelemre méltóbb kezdeményezés az Alaszka LNG projekt, amely körülbelül 44 milliárd dolláros költségvetéssel valósulna meg. Jelenleg Trump egyik "kedvenc" energiaprojektjeként emlegetik. A projekt iránt Tajvan már egy nem kötelező érvényű szándéknyilatkozatot tett, és más ázsiai országok is kifejezték érdeklődésüket. Ez a beruházási megközelítés a régió sajátos jellemzőit tükrözi, amelyet japán modellként ismerünk, és amelyről részletesebben is olvashat elemzésünkben.
A helyzet azonban az, hogy a projekt csupán papíralapú koncepcióként létezik. A megvalósításhoz egy 1300 kilométeres vezetéket kellene kiépíteni az alaszkai tundrán keresztül, ám jelenleg nincs egyetlen hosszú távú LNG-adásvételi szerződés sem, ami alátámasztaná a tervet. E szerződések hiányában pedig rendkívül nehéz lesz banki finanszírozást biztosítani.
Ha az ázsiai importőrök valóban komolyan gondolnák, hogy több amerikai LNG-t akarnak vásárolni, akkor inkább a Mexikói-öböl partján működő, kiforrott projektekre koncentrálnának
- írja Stapczynski.
De teljesen más a politikai realitás: a Trump-adminisztráció számára elsősorban a politikai kommunikáció számít. A több milliárd dolláros "beruházási ígéretek" jól mutatnak a kampánybeszédekben, még ha azok később soha nem valósulnak meg. Az LNG kereskedelme azonban a magánszektorra épül, és hónapokig, akár évekig is elhúzódhat egy-egy szerződéses tárgyalás.
Az amerikai LNG-t nem a Fehér Ház árulja, hanem magánvállalatok
A Bloomberg szerzője rámutat, hogy az inflációs nyomás és az építőipari költségek emelkedése még a gondosan megtervezett projektek előrehaladását is akadályozza.
A nem kötelező érvényű szándéknyilatkozatok olyan "politikailag kockázatmentes" megoldást kínálnak, amelyek lehetővé teszik, hogy az aláírók rövid távon elérjék külpolitikai céljaikat anélkül, hogy valódi elköteleződést vállalnának. Ez a megközelítés az aláírók számára kockázatmentes, hiszen ha később nem folytatják a kezdeményezést, annak nincsenek hátrányos következményei. Hasonlóképpen, a fejlesztők számára is előnyös egy ilyen előzetes megállapodás: növeli a projekt láthatóságát, és potenciálisan megkönnyíti a finanszírozási lehetőségek megszerzését – még akkor is, ha végül nem valósul meg semmi.
