Smetana, a cseh zeneszerző, különleges és merész módon formálta át hazája zenei világát, új irányokat kijelölve, még a korabeli nehézségek ellenére is.
Ezer forintot kínáltak Déryné Széppataki Róza, az első magyar primadonna csókjáért, ami nem csupán egy egyszerű ajánlat volt, hanem a magyar színház történetének egy emlékezetes pillanata is.
Egy kelet-csehországi faluban 1824. március 2-án született Smetana kivételes tehetsége korán megmutatkozott, hiszen ötévesen már vonósnégyesben játszott, illetve Auber A Portici néma című operanyitányának zongorafeldolgozását is könnyedén előadta. A zeneszerzést az elismert cseh-német zongoraművésznél, Josef Prokschnál tanulta. Fiatalkorát ugyanakkor nagy szegénységben töltötte, míg be nem kopogtatott hozzá a szerencse Liszt Ferenc személyében, akivel közösen alapították meg a később nagy népszerűségnek örvendő Zongoraintézetet.
Magánéletében bekövetkező szerencsétlenségek miatt (rövid időn belül első feleségétől és három gyermekétől is végső búcsút kellett vennie) Svédországba költözött, ahol éveken át a Göteborgi Filharmonikus Zenekart vezette. Felesége elhunyta után egy évvel újra rátalált a szerelem, második feleségével életük végéig kitartottak egymás mellett.
Smetana barátai körében (1865)
A külföldi kalandokat követően végleg Prágában telepedett le, ahol a cseh népnek ajánlotta fel tehetségét és tudását. Kiemelkedő kezdeményezései között szerepelt a Cseh Nemzeti Színház megalapítása, miközben megalkotta Az eladott menyasszony című nemzeti vígoperáját, amely a cseh népzene hagyományaira épült. A darab hatalmas népszerűségnek örvendett, és nemcsak a közönséget, hanem a szakmát is lenyűgözte. Ám Smetana útját nem volt mentes a nehézségektől: ellenlábasai is akadtak, köztük František Pivoda, a Prágai Énekiskola igazgatója, aki úgy látta, hogy Smetana túlzottan a Richard Wagner által inspirált „német stílusra” támaszkodik. Szerencsére Smetana mögött a cseh zenei világ számos neves alakja, például Antonín Dvořák sorakozott fel, így a zeneszerző végül diadalmaskodott a vitában, és megvédte zenei vízióját.
Életének utolsó évtizede azonban küzdelmekkel és szenvedésekkel teli időszak volt: kezdetben súlyos torokfájdalmak gyötörték, majd a bőre is kiütésekkel borította el. Egy vadászatot követően, amikor megfázott, indultak meg igazán a végzetes események: hallása drámaian romlani kezdett. Olyannyira, hogy az eleinte csupán szédülésre és fülzúgásra panaszkodó Smetanát orvosai eltiltották a zenéléstől. A zeneszerző nem tudta elfogadni a süketségét, és sorra kereste fel a neves orvosokat, de mindhiába. Hónapok teltek el, mire újra alkotni tudott. Nem adta fel a reményt, hogy neve újra felcsendül a közönség előtt, így megírta a Hazám című szimfonikus költemény-ciklusát. Élete utolsó négy évében szellemi leépülés jelei mutatkoztak, de továbbra is komponált, amíg orvosai végül el nem tiltották ettől. Szellemi állapotának romlásáról több levél tanúskodik, az egyikben így fogalmaz: "Kedves Barátom! Nagy sietséggel írok, hogy vásároljon nekem húsz-harminc vörös postabélyeget, amelyiken a nagy ötös szerepel!" A halál 1884. május 12-én érte a prágai elmegyógyintézetben. A boncolás során kiderült, hogy egyetlen alapbetegség, a szifilisz állt a háttérben, és ez okozta összes orvosi tünetét.
Bedřich Smetana, a cseh zeneszerző, a romantikus zene egyik kiemelkedő alakja, aki különösen a cseh nemzeti zene megteremtésében játszott fontos szerepet. Művei, mint a „Vltava” (Moldva) vagy az operája, a „Hunyadi László”, mélyen gyökereznek a cseh kultúrában, és a népdalok, valamint a folklór elemeit felhasználva teremtette meg saját, egyedi zenei nyelvét. Smetana zenéje nem csupán technikai virtuozitásával, hanem érzelmi gazdagságával és kifejezőerejével is lenyűgöz, hiszen képes a hallgatót a legmélyebb érzésekhez és tájakhoz eljuttatni. Az ő munkássága ma is inspirációt jelent számos zeneszerző és zenerajongó számára.
A nemzetének nyolc operát és még több szimfonikus költeményt ajándékozó Smetana nagy mértékben merített hazájának történelméből és tájaiból, gondoljunk például a méltóságteljesen hömpölygő Moldva folyóra. Érdekesség, hogy a zeneszerző elsősorban németül beszélt, csak később kezdett el csehül is írni, mégis nemzetének nagy alakjává vált.
