Takács Márk kifejtette, hogy Európa jelenlegi helyzete megköveteli, hogy ne legyünk kiszolgáltatva egyetlen személy irracionális gondolatainak. Véleménye szerint Magyarország jövője komoly párhuzamokat mutathat Fehéroroszországgal, ha nem vigyázunk.

Amikor Zelenszkij kitört az Ovális Irodából, és Trump azonnal leállíttatta a fegyverszállítmányokat, majd a hírszerzési támogatást is, egyes elemzők úgy vélték, hogy mindez csupán egy stratégiai játszma része. Nem volt elképzelhetetlen, hogy a támogatások idővel újból életre kelnek. Azonban senki sem számított arra, hogy a fejlemények ilyen villámgyorsan következnek be. Kedden bejelentették, hogy Ukrajna és az Egyesült Államok Szaúd-Arábiában egy azonnali tűzszünetet kötött, miután Ukrajna a korábbi támogatásokat is gyorsan visszakapta. Takács Márk, katonai szakértő, még a legutóbbi drámai fordulat előtt írt egy elemző cikket, amelyben bemutatta az akkori helyzetet. Habár azóta sok minden megváltozott, úgy tűnik, hogy írásának számos megállapítása még mindig releváns. Egy biztos: Ukrajna támogatása a jövőben már nem függhet egy kiszámíthatatlan tengerentúli szövetségestől. Takács Márkkal folytattunk beszélgetést a helyzet alakulásáról.

Kicsivel több mint egy hete jelent meg egy figyelemre méltó írás a "Keep calm and support Ukraine" címmel, amely a háborúval kapcsolatos aktuális eseményeket elemezte. A szerző a cikk végén megjegyezte, hogy a helyzet a következő héten belül kedvező irányba változhat. Vajon így történt?

- Annyiban igen, hogy létrejött Európában ez a hajlandók szövetsége német, angol, francia vezetéssel. Európa hitet tett Ukrajna támogatása mellett, valamint nagyon komoly, kézzelfogható és pénzügyi segítséget is ígértek, és már egyből juttattak is Ukrajnának.

Tehát eldőlt, hogy mit akar Európa, az még nem dőlt el, hogy mi valósul meg ebből, de a szándék egyértelmű.

Véleménye szerint a nyomásgyakorlás európai részről is hozzájárult ahhoz, hogy Ukrajna ismét megkapta az amerikai támogatást?

A véleményem szerint a Republikánus Párt belső erőviszonyainak alakulása áll a középpontban. Ha Európa bizonyos területeken, mint például a hadiipari megrendelések és beszállítások esetében, csak részlegesen képes versenyre kelni az amerikai piaccal, az jelentős pénzügyi hátrányokat idézhet elő az amerikai hadiipari óriáscégek számára, amelyek a republikánus választókörzetekben is jelen vannak. Ezen milliárd dolláros veszteségek pedig komoly hatással lehetnek a politikai tájra is.

Ez csupán egy gondolat a részemről. Valószínű, hogy Trumpra sokkal inkább a belpolitikai szempontok gyakoroltak hatást a kérdés kapcsán, mintsem hogy Európa kívánságai vagy elvárásai befolyásolták volna a döntéseit.

A tárgyalások részleteinek feltárása sajnos több sejtetett spekulációra épít, hiszen az események alakulása, mint például a legújabb fegyverszüneti ajánlat, valóban meglepő fordulatot hozott. A nyolc órás megbeszélés során, amely a fegyverszünet alapját képezi, az amerikai álláspontot nem más, mint a külügyminiszter képviselte – ahogyan azt a protokoll megköveteli. Már az is figyelemre méltó, hogy a Trump-adminisztráció ilyen módon, a megszokott keretek között működik. Ukrán oldalról Rusztem Umerov védelmi miniszter állt a tárgyalóasztalnál, aki kulcsszerepet játszott a megbeszélések során.

Mi az, ami egy hét leforgása alatt megváltozott? Milyen új élmények, felfedezések vagy kihívások formálták a mindennapjainkat? Esetleg egy új szokás, egy váratlan találkozás, vagy egy új elképzelés született meg bennünket? Ezek a kis pillanatok, amelyek látszólag jelentéktelenek, valójában hatalmas hatással lehetnek ránk. Tekintsünk vissza az elmúlt hétre, és fedezzük fel, milyen változások zajlottak le bennünket és körülöttünk!

- Miután Zelenszkij visszajött az Ovális Irodából, a kiabálásból, elment Londonba és Párizsba, ott valószínűleg pontosan meglátta és megkapta, hogy mit tud neki Európa ajánlani. És utána gyorsan kiposztolta a Twitterre, hogy Trump elnökkel meg akar egyezni. És ezzel átdobták a labdát az orosz térfélre. És ez az igazán nagyszerű az ukránok szempontjából az egészben, hogy így egyértelműen és kizárólag az oroszok kezébe tették a felelősséget, akik nem is tudtak jó döntést hozni. Rossz és rossz közül választhatott a Kreml.

- Mégpedig?

Az első lépés az, hogy elfogadják a 30 napos fegyverszünetet, aminek következtében a konfliktus a jelenlegi frontvonalakon befagy. Ezt a döntést valószínűleg azért hozták meg, mert szerdán hajnalban az ukrán erők sikeresen visszaszorították az orosz csapatokat, így Oroszország azt állíthatja, hogy már nincs megszállás alatt álló orosz terület, és ideje elérni a fegyverszünetet. Ugyanakkor, ha a konfliktus így befagy, Ukrajna számára jelentős amerikai gazdasági és katonai érdekeltség alakulhat ki, mivel a cél az, hogy Ukrajna megőrizze függetlenségét, legalábbis Oroszországtól. Ez a helyzet a Kreml számára kedvezőtlen. A másik lehetőség, amelyet már fontolóra vettek, hogy elutasítják a fegyverszünetet,

- Az nem lehet, hogy azért is történt ez az amerikai pálfordulás, mert Európa felmutatott egy nagyon komoly elszántságot afelől, hogy hát jól van, akkor Amerika nélkül is rendezzük a sorainkat? És talán Amerikában számot vetettek azzal, hogy ez végül is sokkal súlyosabb pozícióvesztést fog jelenteni?

Valószínű, hogy ez is a háttérben húzódik. Elképzelhető, hogy Trump már megkapta a szükséges tájékoztatást, vagy éppen Rubiónak adott szabad kezet, aki világosan látja, milyen veszélyt jelenthet az amerikai hatalomra nézve, ha mindössze néhány hét alatt szétrombolják azt a rendszert, amely 120 év alatt épült fel.

- Az is bekövetkezhet, hogy ezután a hét hétnyi ámokfutás után az amerikai külpolitika visszatér, és az a kiszámítható partner lesz, ami eddig volt, vagy azért erről ne álmodozzunk?

mi történik, amikor a kis kelet-európai fiú végre felveszi a kesztyűt. A harmadik epizódban a feszültség a tetőfokra hág, hiszen a profi amerikai üzletemberek, akik már nem csak a tétova fiút nézik, hanem a saját érdekeiket is, új stratégiát dolgoznak ki. A nézők szurkolnak, a popcornt ropogtatják, és mindenki találgatja, vajon milyen húzás következik. A negyedik epizódra a fiú már nemcsak néző, hanem szereplő is, aki a saját terveit készíti elő. Megjelennek a színpadon a titkos szövetségek, a váratlan szövetségesek, és a feszültség egyre csak nő. Az oroszok már nem csak visszautasítanak, hanem ellenajánlatot is tesznek, ami még inkább bonyolítja a helyzetet. A reklámszünetekben a közönség találgat, és a közösségi médiában lázban ég a diskurzus. A következő epizódban a kisfiú, akiből már igazi játékos lett, felkészül a nagy összecsapásra, és most már nemcsak a túlélésért küzd, hanem azért is, hogy bizonyítsa, a kelet-európaiak is tudnak nagyot álmodni. Mindenki tűkön ül, és csak annyit mondhatunk: a következő epizódra várva, a dráma csak fokozódik!

Bár sosem voltam FSZB-tiszt, mégis úgy vélem, ha Putyin helyében lennék, most egy olyan műveletbe kezdenék, akár idegen zászló alatt, akár valamilyen más provokációval, amely lehetővé tenné számomra, hogy úgy tűnjön, mi mindig is a békét kerestük, csupán a nyugatiak nem voltak hajlandók erre.

Természetesen, itt van egy egyedi átfogalmazás: - Pontosan, ez is része a képletnek. Valószínű, hogy ez egy lehetséges forgatókönyv, és nem lepődnék meg, ha a hamis zászlós művelet nem csupán Ukrajnába lenne korlátozva. Az események alakulása attól is függ, hogy mennyire ingatag a NATO és az európai biztonsági rendszer, akár egy balti államban, akár Lengyelország területén valósulna meg.

Mire pontosan célzol a hadművelettel kapcsolatban?

- Szabotázsakció, gyújtogatás, orosz kisebbség elleni, helyi erők által szervezettnek álcázott pogromok - tehát bármi. És persze az információs térben hihetetlen nyomást fognak kifejteni. Főleg Lengyelországra, Németországra, a balti államokra és természetesen Ukrajnában is.

Az európaiak eddig is jelentős mértékben támogatták Ukrajnát, de érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen új megközelítésekkel lehetne még hatékonyabbá tenni ezt a segítséget. Milyen konkrét lépéseket kellene megfontolni ahhoz, hogy a Hajlandók Koalíciója által nyújtott támogatás valóban maximális hatást érjen el? Fontos lenne a kommunikáció javítása, a helyi igények pontos felmérése, valamint a hosszú távú stratégiák kidolgozása, hogy a támogatás ne csupán átmeneti, hanem fenntartható eredményeket hozzon.

Első és legfontosabb, hogy az ukrán hadseregnek elengedhetetlenül szüksége van a logisztikai tervezésre. Enélkül a műveleteik könnyen csődbe fulladhatnak. Az európai hadiiparnak pedig szintén érdeke, hogy elkerülje a tavalyi helyzetet, amikor a Rheinmetalltól érkező hírek még csak a televíziókban keringtek, de a valóságban semmilyen előrelépés nem történt. Nem érkezett egyetlen e-mail sem arról, hogy érdeklődnének a szükséges eszközök beszerzése iránt.

A diplomáciai igények és az ukránok támogatási lehetőségei egyaránt jelen vannak, így van remény arra, hogy a helyzet kedvezően alakuljon. Jelenleg valószínűbb, hogy eredményes megoldásokat találunk, mint korábban bármikor.

Ami sokak számára tabunak számít, az az, hogy a háborúk mögött gyakran üzleti érdekek húzódnak meg. Gondoljunk csak a második világháborúra: az Egyesült Államok számára ez egy aranykor volt a hadiipar fellendülésével, amely hatalmas profitokat hozott. Most, úgy tűnik, hasonló helyzet áll fent Európában is. Ha a kontinens országai felerősítik a védelmi iparukat, az nem csupán a munkahelyek számának növekedését eredményezheti, hanem a gazdaság stabilitását is elősegíti. Ezzel párhuzamosan pedig támogathatják Ukrajnát is, így egyfajta kölcsönös előnyöket teremtve. Az ilyen helyzetekben a politikai és gazdasági érdekek gyakran kéz a kézben járnak, és érdemes elgondolkodni azon, hogy mi rejlik a felszín alatt.

Teljesen egyetértek, sokan éppen ezért nem értették, miért akarta Trump kiszállni az egészből. Valójában alig némi forrással képes volt elérni egy kiemelkedő geopolitikai célt: gyengíteni az oroszokat, miközben a hozzájuk közel álló hadiipari érdekcsoport hatalmas profitokra tett szert.

- Az ukrajnai támogatások újraindítása ellenére nem lett érzékelhetően megbízhatóbb a jelenlegi amerikai politika. Ugyanakkor Európa bármennyire is igyekszik, egyik pillanatról a másikra nem tudja elérni azt a potenciált, amivel képes lenne megvédeni magát, ehhez idő kell. Tehát egy ideig mindenképpen szükség lesz akár az amerikai jelenlétre, akár az amerikai fegyverekre, vagy keletkezhet egy biztonságpolitikai lyuk, ami egy olyan időszak, amikor a kontinens sebezhetőbbé válik, mint eddig volt?

Valóban, Európa jelenleg nem képes pótolni az amerikai haderő jelenlétét. A szárazföldi erők terén van némi előrelépés: a lengyel hadsereg felkészült, a francia erők is megbízhatónak számítanak, és a németek bíznak abban, hogy gyorsan növelik a harci képességeiket – de ezt majd az idő megmutatja. Ami viszont valóban aggasztó, az a nukleáris képességek hiánya. A francia nukleáris erő az egyetlen, amely önállóan működhet, míg a brit nukleáris arzenál jelentős mértékben támaszkodik az amerikai technológiai tudásra. A francia oldalról maximum 100 töltet áll rendelkezésre, és ebből csak a tengeralattjárókon elhelyezett harminc körüli mennyiség vethető be egyszerre. Bár ezek a számok nem hivatalosak, a valóság körülbelül itt helyezkedik el.

Tehát a nukleáris védőernyőt elvileg a francia tudja biztosítani a brittel együtt. Itt ami a hadiipari képességek kapcsán fő gond, ha ne adj isten, az oroszok úgy látják, hogy egy ugyanilyen felőrlő jellegű háborúba belemennek Európába, akkor a kérdés az lenne, hogy ha az európai hadseregek nem tudnak győzni fél év alatt, amíg a rendelkezésre álló eszközök elegek, a raktárkészlet bírja, akkor utána milyen gyorsan tudjuk pótolni azt. Itt azért az európai hadiipar felpörgetésével kapcsolatban vannak kérdések. Három év alatt nem sikerült felpörgetni, bár teszem hozzá, hogy nem is akarták, ahogy a Rheinmetallal kapcsolatban már említettem.

Mennyire bízhat Európa az amerikai nukleáris védőernyő nyújtotta biztonságban, és milyen mértékben számíthat az Egyesült Államok katonai jelenlétére a jövőben?

A katonai hierarchiában mindig a legfrissebb utasítások érvényesek, és jelenleg még nem történt módosítás. Ezért...

De rossz esetben lehetséges egy páréves időszak, amikor Európa védtelen lesz.

- Ez nem hangzik valami jól...

Európa jelenlegi helyzete arra figyelmeztet bennünket, hogy nem támaszkodhatunk egyetlen, meggondolatlan döntéseket hozó személy véleményére. Ráadásul a németek is jelezték, hogy saját atomprogram indításán töprengenek. Ez pedig elgondolkodtató, hiszen...

Egy másik fontos szempont, hogy az amerikai atomarzenál jelentős része természetesen az Egyesült Államok területén található, valamint az amerikai nukleáris tengeralattjárók fedélzetén. Ugyanakkor Európában is jelen van amerikai atombomba, harcászati atomtöltetek és levegőből ledobható szabadesésű bombák. Ha ezek az eszközök Olaszországban és Németországban állomásoznak, és esetleg kivonják őket, az komoly mértékű képességcsökkenést eredményezhet a régió védelmi struktúrájában.

- Ilyen eszközök jelenleg nekünk nincsenek? A franciáknak nincsenek taktikai atomfegyvereik?

A franciák rendelkeznek néhány taktikai atomfegyverrel, konkrétan az ASMP rakétákkal, de ezek száma meglehetősen korlátozott. Ami igazán hiányzik Európának, az a fejlett hírszerzési kapacitás. Amikor az oroszok Ukrajnát támadják bombázókkal és rakétákkal, az amerikaiak a műholdas megfigyelés révén valós időben követik nyomon az összes orosz katonai létesítményt, legyen szó laktanyákról, repülőterekről vagy bázisokról. Azonnal tájékoztatják az ukránokat arról, hogy hány repülőgép emelkedik a levegőbe és milyen fegyvereket használnak. Európának azonban nincsenek ilyen szintű hírszerző képességei.

- Vajon elegendő lesz ez a 800 milliárd euró a megvalósításához?

- Ez elég lehet, ha jól használják fel, igen. Meg nem biztos, hogy ennyi lesz a plafon.

- Megmenthető-e a NATO?

Természetesen, a NATO továbbra is aktívan működik. Az összes operatív szerver és parancsnokság zökkenőmentesen végzi a dolgát, és jelenleg az utolsó kiadott parancs van érvényben, amely még nem módosult. Ha Trump képes meggyőzni a világot arról, hogy a NATO számára lényeges, akkor a szövetség jövője biztosítható. A NATO fennmaradása valójában a legnagyobb tag államának döntésein múlik.

- És mi lesz Magyarországgal?

Magyarország jövője olyan irányba is elmozdulhat, mint Fehéroroszország vagy Transznisztria, ahol a politikai helyzet és a demokratikus intézmények gyengülése érezhető. Az ország sorsa attól függ, hogyan alakul a társadalmi és politikai dinamika, valamint milyen irányvonalat követ a vezetés a jövőben.

Ez az egyik lehetőség, amivel szembesülhetünk. A másik alternatíva az, hogy ha Trump megvalósítja azt az elképzelését, miszerint 35 ezer amerikai katonát telepít Németországból Magyarországra, akkor közvetlen amerikai befolyás alá kerülhetünk, szatellitállamként. Ez talán kedvezőbb helyzet, mint orosz szatellitállamnak lenni, de a jelenlegi kormány politikai irányvonala mellett valószínűtlen, hogy csatlakoznánk az új európai védelmi közösséghez. Pedig a geopolitikai helyzet és a józan ész azt sugallná, hogy helyi szövetségekben kellene gondolkodnunk. Jelenleg azonban nem látok okot arra, hogy ez megváltozzon, amíg a mostani kormányzat irányít.