Tényellenőrzés: amikor a tények mellett Lévai Anikó is megkérdőjelezi Orbán szavait.

Orbán Viktor szerint a felesége 2015-ben ráparancsolt, hogy "szedd össze magad, és ne engedj be egyet sem" (mármint menekültet), s ezt azzal indokolta, hogy a határon gyűjtött tapasztalta szerint kizárólag "katonaérett, jó fizikumú, fiatal férfiak" próbálkoznak a bejutni az országba. Igen ám, de az Ökumenikus Segélyszervezet akkori közleménye szerint Lévai Anikó jószolgálati nagykövetként a bicskei menekülttáborban részt vett a migráns gyerekeknek tartott egyik foglalkozáson. Vajon melyik állítás az igaz? Orbán szavahihetőségét ebben a kérdésben a korabeli tudósítások, valamint a magyar hatóságok által közzétett adatok is több, mint megkérdőjelezik.

Az utóbbi időszakban Orbán Viktor egyre inkább kedvét leli a nyilatkozatokban, ami szoros összefüggésben áll azzal, hogy a közvélemény-kutatók a Tisza Párt népszerűségét folyamatosan növekvő előnyként mérik. Legutóbb a Mandiner Hotel Lentulai című műsorában egy viszonylag laza stílusban, másfél órán keresztül osztotta meg gondolatait a miniszterelnök. Ez a fajta kötetlenség tőle szokatlan, és nem mentes a megkérdőjelezhető igazság- és morális állításoktól sem. Érdemes figyelmet fordítani az egyik olyan eszmefuttatására, amely a felvétel 17:45-18:57 perce között hallható.

"A migrációban a feleségemé az igazi érdem. Én néztem, hogy mi lesz ebből, hogy lesz. Ő segélyszervezeteknél, segélyszervezetnél dolgozik, és lement a migránsoknak is segíteni, még az első hullám volt, hazajött és azt mondta: szedd össze magad és ne engedj be egyet se. Csak katonaérett, jó fizikumú, fiatal férfiak. Hagyjuk a meséket a menekülésről, meg... ebből nagy baj lesz, menjél és tegyél rendet. Ezt a szót nem így mondta, de menj oda és ezt akadályozd meg... Bizonyos dolgokban ez elkerülhetetlen, hogy higgyek neki, ő jobb, intellektuálisan jobb képességű ember, mint én... érdemes figyelni rá".

Orbán szavai valóban figyelemre méltóak, de az előadásmódja is megérdemli a figyelmet: időnként egy-egy titokzatos mosollyal fűszerezte mondandóját, és amikor a "ne engedj be egyet sem" kifejezést idézte, gúnyos nevetése a felesége állítólagos nyilatkozatát kísérte. Nehéz túllépni azon a tényen – bármennyire is kínos –, hogy egy politikai pozícióval nem rendelkező civil véleménye alapján mérlegelni az ország jövőjét, nem éppen a legjobb megközelítés. De a probléma itt nem merül ki ennyiben; a néhány soros eszmefuttatás tele van ténybeli ellentmondásokkal és torzításokkal.

A történet bemutatásához korabeli tudósításokat és közleményeket hívtunk segítségül, hogy alátámasszuk: Orbán szavai nem állják meg a helyüket. Ha pedig mégis igazat mondott, akkor a magyar "First Lady" az, aki nem éppen ladyhez méltó módon, egy évtizeddel ezelőtt hazugságot mondott. A sajtó, köztük az MTI, széleskörűen tudósított az Ökumenikus Segélyszervezet akkori közleményéről, amelyet most az egykor népszerű Origóból idézünk. A dokumentum szerint Lévai Anikó a bicskei befogadó állomásra látogatott, az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársaként és önkénteseként. Ajándékokat vitt a gyerekeknek, sőt, együtt is játszott velük. Az Ökumenikus Segélyszervezet szakemberei heti rendszerességgel foglalkoznak a táborban tartózkodó közel 100 gyermekkel. Érdekesség, hogy jószolgálati nagykövetként Lévai korábban a nagyfai ideiglenes befogadó központot is meglátogatta, ahol a Magyar Evangélikus Egyház egymillió forintos adományának köszönhetően migráns gyerekeknek segítettek az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai. Az MTI által közzétett képek most ismét felbukkantak a Facebookon. A fotón, amelyet most vizsgálunk, nem "katonaérett, jó fizikumú, fiatal férfiak" láthatók, ahogy azt Lévai Anikó állítólag tapasztalta. Ebből csak egy következtetést lehet levonni: vagy akkor nem mondott igazat a férjének, vagy Orbán most valótlanul idézte a felesége szavait.

Ez egy figyelemreméltó ellentmondás, de van még több is a dolog mögött. Helyszíni riportok, tudósítások és kisfilmek tanúskodnak arról, hogy Orbán által említett állítások mennyire távol állnak a valóságtól. Például itt van egy részlet az AP hírügynökség tudósításából, amely világosan rávilágít a helyzetre.

Természetesen, íme egy egyedibb megfogalmazás: A számok világában ritkán tévedünk, és ez alól a menekültek kor- és nemi megoszlása sem kivétel. Az Országos Rendőr-főkapitányság, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, valamint Pintér Sándor belügyminiszter által közzétett statisztikák, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia által készített jelentés alapján részletes képet kaphatunk erről a kérdésről. (A grafikonok, amelyek a magyar illiberális demokráciát elemző The Orange Files blogon találhatóak, segítenek a számok mélyebb megértésében.)

2015 eleje és október 17. között, amikor a magyar-horvát határon már állt a felhúzott fal, összesen 390 ezer menekült érkezett az országon keresztül Nyugat-Európa felé. A menedékjog iránti kérelmeket 175 963-en nyújtották be, melyek között a férfi felnőttek aránya 62 százalékot tett ki. A kiskorú férfiak 17,5 százalékot, míg a felnőtt nők 12,1 százalékot képviseltek. A kiskorú nők aránya 8,4 százalék volt. Összességében tehát a menekültek 74,1 százaléka felnőtt, míg 25,9 százalékuk kiskorú volt.

Összesen 62 ember részesült politikai menedékjogban...

A fenti információk nem éppen azt mutatják, hogy kizárólag "katonaérett, jó fizikumú, fiatal férfiak" próbáltak bejutni Magyarországra a menekülthullám idején. Akik átélték a Keleti vagy a Nyugati pályaudvar körüli eseményeket, vagy látták az országon keresztül gyalogosan, esetleg buszokon haladó embereket, azok jól tudják, hogy a tömegben számos nő és gyermek is volt. Ha valaki nem találkozott közvetlenül ezekkel a csoportokkal, valószínűleg hallott már a híres szíriai lánytestvérpárról, Juszra és Sara Mardiniről, akik családjuk ösztönzésére indultak el a veszélyes útra, hogy folytathassák úszókarrierjüket. A két lány világszerte ismertté vált hőstettük révén: Törökországból az Égei-tengeren próbáltak eljutni egy zsúfolt csónakon, amelynek motorja az átkelés közben megadta magát. Juszra és Sara két másik úszni tudó férfival együtt a vízbe ugrott, és több mint három órán át segítették a csónakot, míg végül partot értek Leszbosznál. Magyarországon megélt nehéz tapasztalataik után sikerült Németországba eljutniuk, ahol valóra vált az álmuk: úszni kezdtek, és Juszra Mardini a menekültek csapatának tagjaként részt vehetett a riói olimpián. Ha még nem láttad róluk készült játékfilmet, érdemes megnézni, hiszen a Netflixen elérhető!