Tóth Istvántól nem csupán az olimpiai aranyérmet fosztották meg, hanem a nevét is elvették.

Az M7-es autópályán égett porrá a vállalkozó Mercedese: harcban áll a kereskedéssel a férfi

- Hihetetlen, de a Nemzetközi Birkózó Szövetség adatbázisában a két Európa-bajnoki bronzérmemet Tóth Tamás néven rögzítették - osztotta meg velünk a BVSC birkózó szakosztályának korábbi igazgatója. - Még Bacsa Péter, a Magyar Birkózók Szövetségének alelnöke hívta fel erre a figyelmem évekkel ezelőtt, amikor megkérdezte, hogy tudok-e valakiről a hetvenes évekből, aki Tóth Tamás néven birkózott, mert ő még soha nem hallott róla. Hamar kiderült, hogy rólam van szó, és bár jelezték a nemzetközi szövetségnek a tévedést, sajnos nem történt érdemi előrelépés az ügyben.

Tóth a Magyar Olimpiai Bizottság elnökével, Gyulay Zsolttal is egyeztetett az ügyről, mivel már hosszú évek óta nem került sor a "tévedés" kijavítására.

Tudom, hogy hajlamos vagyok a makacsságra, és talán emiatt sok pofont kaptam az életem során. Ez a téma különösen érzékenyen érint, hiszen egy másik világbajnokkal, Réczi Lászlóval folytattam heves küzdelmet a válogatottba kerülésért. Végül 1978-ban, fogaimat csikorgatva, de mégiscsak én képviselhettem hazánkat a kontinensviadalon. Az utolsó mérkőzésem igazi meglepetést hozott, hiszen sikerült legyőznöm a lengyel Kazimierz Lipientet, aki addig szinte verhetetlennek tűnt a 62 kilós súlycsoportban. Ezzel a diadallal felállhattam a dobogó legalsó fokára, és ezért szeretném, ha az eredeti nevem megmaradna a birkózó történelem lapjain. Ez a győzelem indította el a karrierem sikeres szakaszát, hiszen később kétszeres világbajnok lettem, bár az Európa-bajnoki cím és az olimpiai arany sajnos elkerült.

Nemzet Sportolója: felesége szerint Hegedüst valaki fúrja

Tóth az 1980-as moszkvai olimpiára világbajnokként indult, és sokan már előre a győzelem koronáját jósolták neki.

Mandulaműtéten estem át még az ötkarikás játékok előtt, és 28 évesen ez már jóval komolyabb beavatkozásnak számított, mint a kisgyermekek esetében. Ennek ellenére remek formában készültem Moszkvába. Ha az utolsó mérkőzésemen, a görög ellenfelemmel közösen kettős leléptetéssel zártuk volna a csatánkat, az olimpiai bajnoki címet magaménak tudhattam volna. Meg kell említenem, hogy a szabályok szerint a bíróknak így kellett volna dönteniük, ám valamiért másképp látták a helyzetet... Nem csoda, hogy Buda István, az Országos Testnevelési és Sport Hivatal, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság akkori elnöke, rendkívül felháborodott, és kijelentette, ha Magyar Zoltántól és Tóth Pistától is elvennék az aranyérmet, visszalépünk az olimpiai versenyektől. Magyar Zoli egyébként tornában szerzett érmet - tette hozzá.

És hogy feldolgozta-e az elmúlt évtizedek történéseit?

- Fel, de azért fájt, hogy nem lettem aranyérmes, bár az olimpiai bajnokoknak járó pénzjutalmat kaptam meg, 80 ezer forint helyett 90 ezret. De mikor egy hazai rendezésű versenyen az olimpiai bajnokoknak névre szóló foteljében ültem, s egy takarítóhölgy jelezte, én nem vagyok bajnok, tehát álljak fel, összeszorult a szívem - ismerte el.

A Lőrincz testvérek kezdetben mélyen elutasították a birkózás világát, ám végül közösen elérték a csúcsokat - nézd meg a videót!