"Ez az utolsó alkalom, amikor dr. Mengele szemeit találom meg a láger sötét folyosóin!" - először bontakozik ki Galló Olga cenzúrázatlan lágernaplója.
Először lát napvilágot eredeti állapotában Galló Olga lágernaplója, amely az Auschwitzot is megjárt szerző tollából származik, és a „Tíz hónap Babilon” címet viseli. Az írás sajnálatos módon a szocialista cenzúra áldozatául esett, így 1978-ban csupán egy megcsonkított verzióban, magánkiadás keretében kerülhetett az olvasók elé. A napló újraértelmezésére Fullajtár Andrea főszereplésével színdarab is készült, melyet az auschwitzi haláltábor felszabadításának 80. évfordulója alkalmából mutatnak be.
Hová sodródik az életem? Teljesen mindegy, csak távol innen, ebből a rémálomból! Félelmetes a gondolat, hogy átmegyek a válogatáson. A szívem legmélyén azt érzem, talán mégis beengednek. Nem váltam csontvázszerű árnyékká, a testem nem lett elhanyagolt, fiatal vagyok, és hiszek a megmenekülésemben. Utoljára állok meztelenül, majd a kezembe fogott ruhával, kinyújtott karral lépek el a szelektálók előtt. Utoljára pillantok dr. Mengele szemeibe!
Szinte pontosan az auschwitzi haláltábor felszabadításának 80. évfordulóján jelenik meg Galló Olgának, a Népszava egykori tárcaírójának Tíz hónap Babilon című lágernaplója. Nem ez a kötet első kiadása, mégis a Magvető Könyvkiadó Tények és Tanúk sorozatában megjelenő könyv most először kerül úgy az olvasók elé, ahogyan azt a szerzője szerette volna. Unokájának, Fullajtár Andrea színésznőnek a kötethez írt ajánlása szerint ugyanis a 2004-ben elhunyt Galló Olga úgy ment el, hogy "sokévi küzdelem után adta fel a reményt, hogy nyomtatásban láthassa cenzúrázatlan lágernaplóját". 1978-ban magánkiadásban megjelent írása az eredeti szöveg több mint felére húzott, erősen cenzúrázott változata volt. Bár hamar elfogyott a boltokból, a szerző nem akarta, hogy ebből a verzióból több kiadás jelenjen meg.
Az írás számára mindig is egyfajta belső kényszer volt, egy szenvedély, ami mindennél fontosabbá vált. A naplója tanúsítja, hogy olyan elképesztő körülmények között is folyamatosan írt, ahol a halál árnyéka állandóan ott lebegett fölötte. Egyedüli magyarként dokumentálta a Breslau (ma Wroclaw, korábban Boroszló) 1945-ös, szörnyű ostromát, amely majdnem három hónapon át tartott. De hogyan került a Salgótarjánban, Gärtner Olga néven született fiatal nő a külföldi hadifoglyok közé Breslauban? Az önfegyelem, a kitartás és a bátorság, valamint egy kis szerencse is elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a haláltáborok és a halálmenetek után Breslau "biztonságos" lágerébe jusson, ahol senki sem sejtette, hogy zsidó származású.
Schmal Alexandra, a kötet szerkesztője, előszavában mélyrehatóan bemutatja Galló Olga sorsának drámai viharait a háború zűrzavarában, és keretbe foglalja a naplóban szereplő eseményeket. Olga története különösen szívszorító, hiszen édesapja az első világháborúban vesztette életét, édesanyja pedig a varrás mesterségéből próbálta meg eltartani hat gyermekét. Olga drogistanövendékként dolgozott, napi tizenhárom órát, sőt, hétvégente sem pihenhetett. Az élet azonban még megpróbáltatásokkal sújtotta: fellépett nála a tuberkulózis, valamint számos más betegséggel is meg kellett küzdenie. Bár a nehézségek nem kímélték, az írás világában megtalálta a saját hangját, és a Népszava munkatársa lett, egészen addig a sötét júliusi napig, amikor 1944-ben édesanyjával együtt Auschwitzba deportálták. Édesanyját azonnal a gázkamrába vitték, míg Olga októberig a birkenaui láger kényszermunkásaként tengette napjait. Ezt követően egy ezerfős női transzporttal Hochweilerbe szállították, ahonnan 1945 januárjában halálmenetben indultak útnak a gross-roseni koncentrációs tábor felé. "Mire újra este lett, már egyáltalán nem segítettünk egymásnak" – mondja Olga, rávilágítva arra a szomorú valóságra, hogy a túlélésért folytatott harcban az emberi kapcsolatok is megváltoznak.
Amikor valaki a földre került, hiába próbálta meg elérni a kezét, összeszorított szájjal, szívünkben súlyos teherrel folytattuk utunkat mellette. Nem volt bennünk elég erő, hogy segítsünk, mintha a karjaink súlya is eltűnt volna, alig bírtuk megemelni magunkat.
- Ezt a naplóban jegyezte le. Döntése megszületett: elhatározta, hogy megszökik.
