Varsói összejövetel az orosz irodalom megosztó alakjával: Viktor Jerofejevvel.

Gecse Géza Viktor Jerofejevvel Varsóban (Fotó: Gecse Géza)

Az afganisztáni szovjet inváziót követően egy fiatal, más nézőpontokat képviselő orosz író kikerült a Szovjetunió Írószövetségének soraiból, miután hazáját egy rosszul funkcionáló, közhasználatú vécéhez hasonlította. Ám a sors kegyes volt hozzá, hiszen néhány év elteltével megérkezett a peresztrojka, amely új lehetőségeket nyitott meg számára. Azóta az író a posztszovjet irodalom egyik meghatározó alakjává vált. Számos regénye jelent meg magyar nyelven is, köztük a nagy vitákat kiváltó A jó Sztálin, amelynek műfaja nehezen körülhatárolható. Ez a mű betekintést nyújt abba, hogyan gondolkodtak a Szovjetunió egykori vezetői, mivel Viktor Jerofejev édesapja Sztálin személyes tolmácsa volt, így első kézből nyert információkat a Kreml hatalmasságainak gondolkodásmódjáról. Korábbi munkáit az orosz mellett szinte minden jelentős európai nyelvre lefordították, beleértve a magyart, szlovákot és cseh nyelvet is.

A "Jó Sztálin" című könyv részleteit ITT találhatod, ahol alaposabban megismerheted a mű tartalmát és mondanivalóját.

A jelenleg Magyarországon elérhető "A nagy gopnyik - Feljegyzések az élő és a halott Oroszországról" című könyv eddig oroszul, németül és magyarul látott napvilágot. Bokor Pál, az Atlantic Press vezetője, elárulta, hogy a kötet tavaly decemberben 1100 példányban került forgalomba, és a szerző meghívására akkor kerül sor, amikor az utolsó példány is gazdára talál. Bokor Pál reményei szerint az angol-amerikai kiadás hozza el az igazi áttörést, de ahogy Viktor Jerofejev is említette, a szerzői jogok miatt német kiadójával komoly üzleti tárgyalások folynak. Az orosz szerzők többsége az 1990-es évektől kezdődően inkább nyugat-európai kiadókkal kötött szerződéseket, mivel ez anyagilag kedvezőbb számukra.

Viktor Jerofejev legújabb regénye kiemelkedő teljesítménye a korábbi munkáihoz képest, hiszen száznyolcvan fejezetben és ötszáz oldalon keresztül olyan különleges találkozások, meglepő intimitások, valamint történelmi és politikai eszmefuttatások gazdag tárházát tárja elénk, amely valószínűleg egyedülálló a posztmodern világirodalom palettáján.

A téma Oroszország, gazdag és sokszínű történetével, benne Sztálin, Gorbacsov, és természetesen a címben említett Putyin. Érdekes, hogy Jerofejev művében Putyin neve sosem kerül konkrétan említésre, ami különös fényt vet a politikai diskurzusra és a múlt árnyaira.

A gopnyik amúgy kis csirkefogót, huligánt jelent az 1990-es évek oroszországi szubkultúrájának volt a része, de mára - a megváltozott életfeltételek miatt, kikopott az orosz társadalom életéből.

A könyv magyarországi fordítója, Bokor Pál, a politikai üzenetei miatt találja különösen figyelemre méltónak a művet. Számára nyilvánvaló volt, hogy Jerofejev egy új irányvonalat követett, amely a 2022-es orosz-ukrán konfliktus kirobbanása után elkerülhetetlenül megváltozott. Eredetileg a szerző édesanyja életéről kívánt regényt írni, ám a háború kitörésével új elemeket is beemelt a történetébe, hogy kifejezze a háborúval kapcsolatos gondolatait. Bokor Pál szerint ebből a műből nyerte azt a mélyebb megértést, ami az orosz-ukrán háború lényegét illeti.

Viktor Jerofejevvel szeptember 26-i varsói közönségtalálkozója előtt találkoztam a lengyel fővárosban. Ezt követően ment Csehországba író-olvasó találkozóra.

Viktor Jerofejev azon kevés orosz közé tartozik, akik lengyelül is megtanultak, hiszen első felesége lengyel volt. Ezért szívesen látogat Lengyelországba, ahol először arról kérdeztem, hogy milyen érzéssel viseltet most a lengyelek iránt?

Viktor Jerofejev véleménye szerint Oroszország és Lengyelország közötti feszültség gyökerei a két nemzet karaktereiben rejlenek. A lengyel identitás alapja a felismerés, az értelem, a jog és a szabadság, amelyekre ők építik társadalmi struktúrájukat. Ezzel szemben az oroszok világát az el- és beképzelések sokasága hatja át, ami időnként előnyös lehet Oroszország számára, de máskor káros hatással bír, nemcsak rá, hanem a környezetére is. Jerofejev megjegyzi, hogy ez a jelenség nem csupán az irodalmi óriások, mint Puskin, Dosztojevszkij és Csehov, hanem saját magára és Putyinra is érvényes. A legfontosabb kérdés, hogy elképzeléseinknek milyen irányt adunk. Az elképzelések terén bajnokok vagyunk, és ez néha borzalmas, máskor viszont különösen szép eredményekhez vezethet.

Feltettem neki a kérdést, hogy ha a mai orosz irodalom kiemelkedő alakjait szemügyre vesszük, például őt magát, de Vlagyimir Szorokin nevét is említhetjük, aki szintén Berlinben él, mindannyian külföldön találhatóak. Mi lehet az oka annak, hogy hazájukban nem tekintik őket "külföldi ügynöknek"? A helyzet még ennél is súlyosabb, hiszen Ljudmilla Ulickaja is főként Németországban tartózkodik, de az ő besorolása még a "külföldi ügynök"-nél is drámaibb: Oroszországban "terroristának" számít. Ez különösen szomorú, mert Ulickaja a publikálási jogait orosz kiadónak adta el élete végéig, így semmiféle műve nem jelenhet meg, még külföldön sem. És van, aki nála is rosszabbul járt; mindössze három hónappal ezelőtt Borisz Akunyin írót egy moszkvai katonai bíróság "terrorista tevékenység támogatásáért" - távollétében - 14 év börtönbüntetésre ítélte.

"Ez nem az első alkalom, hogy Oroszország történetében ilyen események zajlanak, hiszen I. Miklós cár idején még a zenei kották behozatalát is megtiltották az országba. Turgenyev több évet ült börtönben, csupán azért, mert Gogol halála kapcsán egy nekrológot írt. Ha I. Miklós nem hal meg, és II. Sándor nem lép a trónra, valószínűleg még hosszabb időt töltött volna rács mögött Turgenyev. Oroszország tehát olyan hely, ahol az uralkodók gyakran úgy vélik, hogy ha senki sincs ellenük, az már kedvező helyzet, de még inkább vágyják, hogy mindenki támogassa őket. Ezt a felfogást azonban sokan nem értik meg világszerte" - válaszolta Jerofejev.

Hogyan lehetséges, hogy Oroszországban sem Ön, sem Szorokin nem minősül "külföldi ügynöknek", miközben mindketten éles kritikát fogalmaznak meg az orosz hatalommal szemben?

- Nem kizárt, hogy holnap azok leszünk.

Azt rebesgetik, hogy a "nagy gopnyik" valójában Putyinról szól.

- Nem állítottam ilyet.

- De a köztudat szerint ez így van.

- Téved, ha azt hiszi. Kötelező elmerülni a könyv lapjaiban!

- Fél valakitől?

Az emberek között élve néha úgy érzem, mintha egy üvegbúra alatt lennék, ahol mindenki idegen és távolinak tűnik.

Ezzel zárult le varsói beszélgetésünk Viktor Jerofejevvel, akinek legutóbbi műve, A nagy gopnyik mellett, a Novoje varvarsztvo, azaz az Új barbárság is megjelent - egyelőre kizárólag orosz nyelven.