Véres előzmények - a Real Madrid ma ringbe lép a világ legfeleslegesebb trófeájáért.

Bár a FIFA szervezői iránt talán nem éppen udvarias dolog, de mégis bátran kijelenthető: a világ legkevésbé szükséges kupadöntője zajlik ma este Katarban, ahol a Real Madrid mérkőzik meg a mexikói Pachucával. A találkozó 18 órakor veszi kezdetét.

1958 óta folyamatosan felmerült az ötlet, hogy Európa és Dél-Amerika legjobb klubcsapatai összecsapjanak a világ legjobbjának címéért. A brazilok gyakran hangoztatják, hogy ők voltak az ötletgazdák, említve, hogy a brazil szövetség akkori elnöke, João Havelange, és Jacques Goddet, a párizsi L'Équipe vezetője közötti beszélgetés eredményeként született meg a Világkupa koncepciója. Emellett nem elhanyagolható, hogy mindkét kontinens szövetsége, az UEFA és a Conmebol is támogatta azt az elképzelést, hogy a Bajnokcsapatok Európa-kupája és a Libertadores-kupa győztese összemérje erejét a rangos címért.

1960 nyarán egy fontos esemény zajlott, amely a futballtörténet szempontjából jelentős fordulópontot jelentett. Ebben az időszakban a FIFA nem támogatta a Világkupa kiírását, így a sorozat kezdetben Európai/Dél-amerikai Kupaként, majd később Interkontinentális Kupaként volt ismert. A magyar sajtó azonban hamarosan a Világkupa elnevezést kezdte használni. Az első mérkőzésre 1960. július 3-án került sor Montevideóban, ahol a Peñarol és a Real Madrid mérkőzött meg egymással. Érdekesség, hogy a montevideói Centenario stadion már az első világbajnoki döntőnek is otthont adott, így a helyszín kettős jelentőséggel bír. Az első meccs 0:0-ás döntetlennel zárult, de a visszavágón, amelyre szeptemberben került sor a Bernabéu Stadionban, a spanyol csapat dominálva 5:1-re győzött. A visszavágón Puskás Ferenc jegyezte a Világkupa történetének első gólját, amely az összecsapás második percében született.

A hatvanas és hetvenes évek Európájában a labdarúgó-mérkőzések igazi, véres csatákká váltak, ahol a feszültség és az indulatok gyakran túllépték a sport határait. Ennek következtében nem ritkán előfordult, hogy a BEK-győztes csapat visszalépett a versenytől, így a döntő vesztese lépett a helyébe. Dél-Amerikában sem volt más a helyzet: a mérkőzések hevében a rendőröknek kellett közbelépniük, hogy szétválasszák a pályán összeverekedő játékosokat. Mindezek ellenére a kupáért folytatott küzdelem Dél-Amerikában és Európában továbbra is lázasan zajlott, egészen az 1970-es évek végéig, amikor is a szenvedély és a rivalizálás új dimenziókat öltött.

Akkor főszponzorként belépett a japán Toyota cég, amely autóval jutalmazta a mérkőzés legjobb játékosát és kikötötte, hogy az immár egymeccses döntő színhelye Tokió, illetve később Jokohama legyen. 1980-tól egészen 2004-ig tartott ez a korszak, majd következett a klubvilágbajnokságok időszaka.

Ez a sorozat tartott egy prológot 2000-ben, Brazíliában, majd 2001-ben a spanyolországi kiírást lefújták pénzügyi nehézségek miatt. 2002, 2003 és 2004 is kimaradt, de 2005-ben új korszak kezdődött, igaz, még mindig Japánban.

Ettől a ponttól kezdve hét (vagy néha hat) csapat lépett színre, a világ különböző konföderációinak legjobbjai, akiket a futballszövetségek hívtak meg. A hat kontinensbajnok mellé csatlakozott egy csapat a házigazda ország képviseletében.

A sorozat nem hozott sem átütő anyagi sikert, sem nagy szakmai elismerést. 2005-től az első tizenegy kiírásból nyolcszor a BL-győztes és a Libertadores-kupa-győztes, vagyis az európai és a dél-amerikai induló játszott a serlegért. 2023-mal bezárólag a BL-győztes mindig bejutott a döntőbe, ehhez egyébként mindössze egy mérkőzést kellett megnyernie, kiemeltként.

Miután a FIFA bejelentette, hogy 2025 nyarára megszervezi az első klubcsapat-világbajnokságot – amely július 14. és 30. között 32 csapat részvételével zajlik majd az Egyesült Államok 12 különböző stadionjában –, a hagyományos torna lényegében okafogyottá vált. Ezt a döntést figyelembe véve, és azt is, hogy a 32 csapatos klubvilágbajnokságot négyévente, a világbajnokságok előtti nyáron tartják, egyértelmű, hogy a régi formátum már nem találja meg helyét a modern futball világában.

Az angol nyelvű FIFA Intercontinental Cupként ismert versenysorozat idén debütált, újraértelmezve a régi klubvilágbajnokság koncepcióját, de jelentős eltérésekkel. A kontinensbajnokok továbbra is részt vehetnek, azonban a formátum nem egy helyszínen és egyetlen időszakban zajlik, hanem sokkal rugalmasabb megközelítést kínál.

Az első körben Óceánia képviselője összecsap Ázsia vagy Afrika győztesével. 2024-ben az Auckland City az Arab Emírségek csapatával, az al-Ainnal került szembe, és sajnos 6-2-es vereséget szenvedett el az Emirátusokban. Ezt a találkozót akár selejtezőként is értelmezhetjük.

A győztes csapat sikeresen továbbjutott a következő fordulóba, ahol az egyiptomi al-Ahlival, egy afrikai résztvevővel mérkőzött meg. Érdekesség, hogy abban az évben, amikor az afrikai csapatnak az óceáni csapattal kellett összecsapnia, az ázsiai csapat automatikusan a következő körbe jutott. 2023. október 29-én Kairóban az al-Ahli dominálva 3-0-ra nyert, ezzel biztosítva helyét a Challenge Cup döntőjében.

Ott állt előtte az amerikai ág győztese. Az amerikai ágon a mexikói Pachuca, a Concacaf-zóna bajnoka, mérkőzött a Libertadores-kupát védő Botafogóval. A várva várt összecsapásra már Katar fővárosában, Dohában került sor, december 11-én.

A Challenge Cupért vívott izgalmas összecsapásra december 14-én került sor Dohában, ahol a Pachuca és az al-Ahli mérkőztek meg egymással. A találkozó során egyik csapat sem tudott betalálni, így a sors a tizenegyespárbajra döntött. A közép-amerikai csapat, a Pachuca végül sikerrel zárta a büntetőpárbajt, ezzel biztosítva helyét a várva várt Interkontinentális-kupa-döntőben. A nagy összecsapásra pedig Luszailban kerül sor, ahol a Pachuca a kiemelt európai BL-győztessel mérkőzik meg, akinek automatikus részvételi joga van a találkozóra.

A mérkőzés magyar idő szerint 18 órakor kezdődik.