Fénylő titkok a föld mélyéből – Fedezd fel a jam gyökér csodálatos világát!

A lényeg: bár nem egy szőrpamacs, paróka, vagy kifordított bundakesztyű, mint a mesebeli figura, mégis rendkívül sokszínű és változatos formákkal rendelkezik. Ráadásul sokféle ízben is megtalálható. A megszólítására többféle verzió létezik, de a legismertebbek mind egy gyökérből fakadnak. Ennek az eredete pedig – hangsúlyozva növényünk fontosságát – közvetlenül az étkezéshez kapcsolódik.

Az afrikai nyelv gazdagsága lenyűgöző, és a "nyami" kifejezés tökéletesen visszaadja mindazokat a mélységeket és jelentésbeli árnyalatokat, amelyekkel az afrikai kultúra és nyelv találkozik.

Az ehető része emberi kar hosszúságú és vastagságú lehet, de ahogy az egyik változata is mutatja, akár elefántlábbá is alakulhat. A szőröcskéi idővel tövisekké szilárdulhatnak. A föld feletti része úgy növekszik, hogy felfuttatva akár egy csodás lugast is kialakíthatunk belőle. Magja nincsen, viszont a levelek között mosolygó bogyók valójában léggyökerecskék, amelyek a talajba érve kihajtanak.

A latin elnevezést a legnevesebb svéd botanikus alkotta meg, tisztelegve egy ókori görög tudós előtt. Ennek ellenére senkit sem szükséges elküldeni melegebb tájakra, főleg nem hősünket, aki valójában minden ilyen klímában jelen van világszerte, mivel itt találja meg a legnagyobb boldogságát.

Kínai jamgyökér - Fotó: 123RF

A fénygyökér, ahogyan sokan ismerik, egy igazi különlegesség! De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, hiszen valójában gumóról van szó. Olyan ez, mintha a krumplit hámoznánk, de a dolog nem áll meg itt! A fotonos része viszont már egy egészen más történet, egy igazi rejtély, amely új dimenziókat nyit meg előttünk!

Egyszer, réges-régen, egy különleges osztrák polihisztor élt, akit Rudolf Steinernek hívtak. Nemcsak a Waldorf-pedagógia megalkotásáról volt híres, hanem művészetekben is jártasságot szerzett, sőt, egy spirituális mozgalmat is életre hívott. Steiner tanítása szerint egy különleges táplálék, amelyet ő különösen értékesnek tartott, rejtett képességekkel bír: képes fényétert raktározni. E fogalom nem csupán egy rég elavult fizikai elmélet maradványa, hanem sokkal inkább a tiszta gondolkodás és a szellemi fejlődés elősegítője. Ezzel szemben áll a burgonya, amely az egyoldalúságot és a materializmust testesíti meg, így inkább visszahúzó erőként hat.

Lila jamgyökér - Kép forrása: 123RF

A pityókát egyébként nem csak ez a XX. század elején kibontakozó irányzat akarta lecserélni, hanem a mezőgazdászok is komolyan fontolóra vették a lehetőséget 1900-as évek közepén. Az ok drámai, mi több tragikus volt: "...nehány év óta e hasznos növényt mintegy betegség rohanta meg. Hasztalan volt a tudósok minden igyekezte, a burgonyavésznek sem eltávolítását, sem okát nem tudták kifürkészni, s azon véleményben kezdtek megállapodni, hogy ...ki fog veszni a föld színéről és már kerestek is...., melly annak helyét pótolni fogná...Öt év előtt hoztak Francziaországba egy növényt Csinából, ...melly megszokva égaljunkat felette nagy hasznot nyujthat." Ez pedig "a kenyérgyökér".

Bár a gombafertőzés a korabeli források tanúsága szerint a termés "kilenc tizedét megsemmisítette", mégis a cserére jelölt főszereplőnk nem került a reflektorfénybe. Nem csupán a róla folytatott magyarországi viták miatt: "nem honosítható" kontra "homokos talajon kiválóan megterem", hanem mert végül nem volt szükség idegen pótlékra. A helyzetet megoldották ugyanis a "rothadásnak" ellenálló új krumplifajták, amelyek megjelenése új reményt hozott a gazdák számára.

Hazánkban tehát nem terjedt el (bár vannak ma is, akik foglalkoznak vele), számos országban viszont alaptáplálék, akár tonnamilliókban mérve. Egy afrikai költő versében a mindennapi betevőt jelképezi, s míg ezt a falatot meg nem vonják az ember szájától, az rá sem figyel a körülötte zajló történésekre. A költemény maga egyébként a diktatúráról szól...

Jamgyökér vetőmag és édesburgonya - Kép: 123RF

Egy jóval régebbi ottani monda a teremtés kezdeteire kalauzol: a Föld még puszta vala, amikor Tule istenség elülteté az első növényeket, amik aztán dobszavára bújtak ki a napfényre. Ám a yam gazdája egy öregasszony volt, ki elpusztította a hozzá étkezésre betérőket. Kettejük - azaz a Jó és a Gonosz - összecsapása oda vezetett, hogy az emberiség megismerte a vizet. Nem véletlen tehát, hogy a hagyományos törzsi szertartások is a gumóra fókuszálnak!

Évezredek óta termesztik és alkalmazzák, de messze több, mint egyszerű táplálék.

Az idő folyamán, a tradicionális kínai orvoslástól kezdve az azték és maja kultúrák hagyományain át egészen a modern gyógyszeriparig, számos jótékony hatást tulajdonítanak ezeknek a természetes megoldásoknak. Az alkalmazási területek széles spektrumot ölelnek fel: az immunrendszer erősítésétől a gyulladások csökkentésén át az emésztés támogatásáig, sőt, a fogamzás elősegítéséig is. És nem feledkezhetünk meg a "fiatalítás" fogalmáról sem, amely mára szinte közhellyé vált. A nagyvállalatok is felfedezték ezt a területet, és volt olyan eset, amikor a helyi közösségek kénytelenek voltak szembeszállni a növények védelméért, hogy megakadályozzák a kihalásukat a kereskedelmi érdekek miatt.

Valóban érdemes kesztyűt húzni, amikor ezzel az anyaggal dolgozunk – de nem a természetvédelmi szempontok miatt. A lényeg inkább az, hogy az összetevői képesek irritálni a bőrt, míg az élvezete a hipoallergén élmények csúcsát jelenti... Ha már ezen a vonalon haladunk:

egyes fajtái nyersen is kipipálhatók, de még jobb főzve, sütve, pörkölve; magában vagy köretnek. Gyakorlatilag pont úgy használható, mint a krumpli, sőt azon is túl... Még kenyér is kisülhet belőle; lisztjével pedig lehet sűríteni, panírozni stb.

A trópusok háziasszonyai igen gyakran egy kissé kocsonyás, sűrű massza formájában találkoznak vele, s ebből hoznak ki mindent, amit lehet. Helyettesítheti aztán azokat a barátait, akikkel időnként össze szokták téveszteni: az édesburgonyát és a maniókát.

Jamgyökér - Kép forrása: 123RF

Valóban felmerül a kérdés, hogy van-e bármiféle racionális alapja annak, hogy ez a keményítőbomba antimateriális hatással bír, vagy esetleg szellemfényesítőként funkcionál? A III. századi kínai füveskönyv említi a shan yao-t, amely állítólag "növeli az izmokat", és elősegíti a "látás és hallás élesedését", miközben a test "könnyűvé" válik. Ezt a megállapítást inkább tudománytörténeti érdekességnek tekinthetjük. Az újkori kutatók által feltárt hormonháztartás-harmonizáció, bár szépen hangzik, inkább az ösztönvilág mélyebb rétegeire utal, mintsem tudományos megalapozottságra.

A káliumtartalom továbbra is kiemelkedően magas marad: az ezüstös fényű könnyűfém hiányában - ahogy említettem - teljesen zavarban lennénk, más szóval az ingerületátvivő sejtjeink nem tudnák ellátni feladataikat. Az alapok nélkül pedig a gondolkodás is elmarad, gondolom... Tehát, legyen a mottónk: agyalj jammal?!