Pompás vörös szőnyeg és elegáns ruhák a tél dermesztő ölelésében: sztárparádé Berlin szívéből.

Bár a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Európa harmadik legnagyobb filmes eseményeként van számon tartva, a Cannes és Velence által elhalványított fényében meglepően kevés rajongóra talál. Ennek a jelenségnek a hátterében nem is annyira a fesztivál színhelyéül szolgáló Berlin áll, sokkal inkább a februári időjárás. Idén Berlin valóban rávilágított arra, hogy milyen is egy szeles, hideg fesztivál: hát, nem éppen a legkellemesebb élmény...

A Berlinale Palast előtti vörös szőnyeg nemcsak az újságírók számára jelentett kihívást a fűtetlen sajtópincében, hanem a sztárokat is próbára tette. A zord mínuszok és a fesztivál kezdetén érkező hóesés ellenére a nagy tervezők csodás kreációit nem takarta el nagykabát. Ám a legnagyobb divatfordulatot nem egy extravagáns színésznő hozta, hanem Timothée Chalamet, aki a vörös szőnyegen pink Chrome Hearts kapucnis pulcsiban, ujjatlan pólóban és farmerben, sneakert viselve lépett fel. Ez a megjelenés messze eltért a megszokott red carpet stílustól, és igazi meglepetést okozott.

A Berlinale idén új fejezetet nyitott, hiszen nem csupán egy új fesztiváligazgatót üdvözölhetett (a BFI Londoni Filmfesztivál korábbi vezetője, Tricia Tuttle vette át a stafétát), hanem a 75. jubileumi esemény megszervezésére is kihívást jelentő, csökkentett költségvetéssel kellett vállalkoznia. A fesztivál látogatói közül sokan talán észre sem vették a finomabb részleteket, de akik figyelmesebben szemlélték az eseményeket, azok kis jelekből kifolyólag felfedezhették a takarékosság nyomait. A legszembetűnőbb változás a vetített filmek számában mutatkozott meg, hiszen idén kevesebb alkotás került a programba. Azonban Berlin továbbra is bővelkedett élményekben: a fesztivál hírneve töretlen, hiszen a nézők ezúttal is hatalmas választékból szemezgethettek az új premierfilmek között.

A vörös szőnyegen végzett vágás szinte észrevétlen maradt. Tuttle mesterien ügyeskedett, hogy a legnagyobb A-kategóriás sztárok lepje el a vörös szőnyeget, és arról is gondoskodott, hogy minden napra jusson legalább pár bulvársajtót vonzó híresség. Mert bár a filmek minősége kiemelkedő, a közönség egy jelentős része számára a filmfesztiválok varázsa leginkább a vörös szőnyegen felvonuló ismert arcokról és azok lenyűgöző öltözködéséről szól.

A nyitónap legnagyobb eseménye a nyitófilm mellett Tilda Swinton életműdíja volt, aki egy hosszabb filmezés nélküli szabadságát szakította meg a díj átvétele kedvéért, és ahogy az tőle amúgy sem áll távol, a sajtótájékoztatón politikusabb hangnemet ütött meg:

Botrányos események sorozata zajlott le, ám nem a szokásos sztárok, hanem egy kevésbé figyelemre méltó szekció, a Panorama bemutatója kavarta fel az állóvizet. A Queerpanorama című film premierjén a hongkongi rendező, Jun Li felolvasta a főszereplő, Erfan Shekarriz levelét, amelyben azzal indokolta távolmaradását Berlinből, hogy véleménye szerint a fesztivál nem elég határozottan áll ki a palesztinok mellett. A levélben Izraelt „brutális, kolonista telepesállamként” jellemezte, amit a Nyugat támogat. Ez a nyilatkozat már a vetítés során is felkorbácsolta a kedélyeket, de a helyzet még inkább eszkalálódott, amikor a hír eljutott egy prominens német politikushoz, aki ezt az alkalmat arra használta fel, hogy megkérdőjelezze a fesztivál jövő évi támogatását. Magyarországról nézve talán úgy tűnhet, hogy a történet a „bolhából elefánt” esete, de a helyszínen valóban jelentős visszhangot keltett, sőt, a nemzetközi sajtó is felfigyelt a fejleményekre.

A város atmoszférájában érezhető volt a feszültség, amely a közelgő németországi választások miatt fokozódott. A sztárok jelenléte sem mindig tudta tompítani ezt a nyomást, sőt, néha még inkább fokozta. Timothée Chalamet, aki a politikától igyekszik távol tartani magát, meglepetten tapasztalta, hogy mennyi politikai kérdést kapott. Robert Pattinson viszont ügyesen terelgette a beszélgetést kellemesebb vizekre, még akkor is, amikor új sci-fijében, a klónozós Mickey 17 főgonosza egy Trumpra emlékeztető diktátorról szól. Pattinson humorosan megjegyezte, hogy ha lenne klónja a valóságban, azt arra használná, hogy végre alaposan megvizsgálhassa saját tarkóját. Emellett elmondta, hogy a Batman óta észlelte, hogy férfi rajongói is akadtak, ami új élmény számára, hiszen eddig főként a sikítozó lányokkal találkozott. Az este folyamán ő és a többi sztár, mint Naomi Ackie, Mark Ruffalo és Toni Collette, ragyogóan mutattak a vörös szőnyegen, lenyűgöző megjelenésükkel elvarázsolták a közönséget.

Pattinsonról érdemes megemlíteni, hogy hihetetlen türelemmel osztogatta az autogramokat és készítette a közös szelfiket a rajongóival. Egyes források szerint körülbelül fél órán át tartott ez az élmény, és gyakorlatilag mindaddig folytatta, amíg minden hidegben várakozó fanatikus elégedetten el nem távozott. Igazán példaértékű hozzáállás, amiből sokan tanulhatnának.

A Mickey 17 mellett a fesztivál másik sztárparádéját Richard Linklater (Sráckor) új filmje, a Blue Moon szolgáltatta. Az életrajzi, kosztümös kamaradrámában mesterit alakít a főszereplő Ethan Hawke, a mellékszerepekben pedig olyan kiválóságok brillíroznak, mint Margaret Qualley és Andrew Scott, akik el is kísérték a filmet a világpremierre, és a vörös szőnyegen különösen Hawke extravagáns öltönye keltett feltűnést. A színész egyébként már kilencedjére dolgozott együtt Linklaterrel, és mivel a film a művészet bátorságának kérdését (is) firtatja, a sajtótájékoztatón Hawke elmondta, hogy azért készül kevesebb bátor, provokatív film, mint régen, mert egyszerűen nem ezeket nézik tömegesen az emberek. Ha ilyen filmeket akarunk, akkor ezeket kell támogatnunk azzal, hogy jegyet váltunk rájuk, és akkor Hollywood is több bátor filmet készít majd.

A berlini vörös szőnyeg fagyos ölelésében - többek között - helyet kaptak olyan neves színésznők, mint Marion Cotillard, Emma Mackey, Jessica Chastain, Rose Byrne, Vicky Krieps, valamint a kínai filmsztár, Fan Bingbing, aki nemcsak a reflektorfényben tündökölt, hanem zsűritagként is számos alkalommal végigvonult a red carpeten. És persze ott volt Benedict Cumberbatch is, aki a vörös szőnyeg helyett inkább a The Thing With Feathers című, gyászról szóló horrorfilmje sajtótájékoztatóján brillírozott mélyreható gondolataival.

Természetesen egy filmfesztiválon nem csupán a sajtótájékoztatók, interjúk és a vörös szőnyeg varázsa kínál lehetőséget a hírességekkel való találkozásra. A legemlékezetesebb pillanatok gyakran a legváratlanabb helyzetekből adódnak. Egy étteremben például egyszer csak észrevettem Leslie Mandokit, akinek a feltűnése szinte felülmúlta volna Fásy Ádám érkezését is, ha létezik ilyen. Az ilyen meglepetések teszik igazán különlegessé a fesztiválokat!

De a legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor a Hyatt hotel folyosóján, jobb híján a padlón ülve, ölemben a laptopommal dolgoztam. Ekkor váratlanul megjelent felettem Gwendoline Christie, a Trónok harca és a Star Wars lenyűgöző amazon termetű színésznője. Pompás nadrágkosztümje és Marilyn Monroe-ra emlékeztető frizurája mellett olyan finom illat lengte körül, hogy szinte elfelejtettem a munkámat. Kacagása betöltötte az egész folyosót, és mialatt a lift érkezésére várt, mindenki, aki mellettünk elhaladt, hozzá képest aprónak tűnt.