A női nemi szervek csonkítása Európában: Számos ember életét befolyásolja ez a gyakorlat Európában a női nemi szervek csonkítása, amely több százezer embert érint, komoly társadalmi és egészségügyi problémát jelent. Ez a gyakorlat, amely a női testek man

Robbanás volt egy romániai olajfinomítóban, a hatóságok szerint semmi nem utal szabotázsra

A migráció egyik tragikus mellékhatása: a női nemi szervek megcsonkítása (FGM) több százezer nőt és lányt érint Európában. Az Afrika, a Közel-Kelet és Ázsia egyes régióiban elterjedt gyakorlat elsősorban az elmúlt évtizedek bevándorlási hullámai révén jutott el Európába.

Az Európai Nemek Közötti Egyenlőség Intézet (EIGE) becslései alapján körülbelül 600 ezer nő és lány szenved az Európában tapasztalható csonkítás következményeitől. Ezen kívül mintegy 190 ezer nő és lány helyzete is aggasztó, mivel ők potenciálisan veszélyeztetettek. A csonkítás elterjedtsége azonban tagállamonként jelentős eltéréseket mutat: Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország, Olaszország, Ausztria és Írország számítanak a legnagyobb érintett női és lánycsoportokkal rendelkező országoknak.

Magyarországon is jelen vannak a női nemi szerv megcsonkításának (FGM) áldozatai, azonban sajnos nincsenek friss, reprezentatív adatok az érintettek számáról és az esetek előfordulásáról. Egy korábbi felmérés, mely az EIGE által idézett kutatásokra épít, azt mutatja, hogy az országban körülbelül 170 és 350 közé tehető azoknak a nőknek és lányoknak a száma, akik valószínűleg átestek ezen a súlyos beavatkozáson. Továbbá, egy 2014-es menekülthullám során végzett kutatás során kiderült, hogy a magyar hatóságok 350 olyan nőt és lányt azonosítottak, akik már korábban érintettek voltak, valamint további 121, 14 és 64 év közötti nő érkezett az országba, akik FGM-hez kapcsolódó sérülésekkel rendelkeztek.

Az EIGE által készített dokumentum figyelmeztet arra, hogy az elérhető adatok rendkívül hiányosak, és számos becslés csak közvetett módszereken alapul. Emellett megfigyelhető, hogy az áldozatok eloszlása nem egységes, így hiányzik egy olyan megbízható statisztikai adatsor, amely települési, regionális vagy közösségi szinten pontos képet tudna nyújtani.

Egy 2023-as jelentés, amely a magyar helyzetet vizsgálja, arra figyelmeztet, hogy Magyarországon jelenleg nincs kifejezetten a női nemi szerv megcsonkítását (FGM) tiltó jogszabály. Bár a törvénykezés keretei között az általános bűncselekmények, mint például a testi sértés, erőszak vagy a kiskorúak bántalmazása, elvileg alkalmazhatók ebben az esetben, a konkrét jogi védelem hiányzik. A 28 Too Many jelentése rámutat arra is, hogy az extraterritoriális hatály, vagyis annak a lehetősége, hogy a külföldön elkövetett FGM cselekmények is büntetendők legyenek, szintén nem áll rendelkezésre a jogrendünkben.

Írországban az AkiDwA, amely a bevándorlónők jogait védő szervezet, arra figyelmeztet, hogy körülbelül 6000 nő és lány lehet érintett a női nemi szervek megcsonkításának kérdésében. E jelenség elsősorban a szubszaharai Afrikából származó közösségek körében jellemző a szigetországban. Annak ellenére, hogy szigorú jogszabályok léteznek e gyakorlat ellen, a bírósági döntések továbbra is meglehetősen ritkák Írországban. Az első bírósági határozat 2020-ban született, azonban a később hozott közös ítéleteket végül hatályon kívül helyezték.

Az esetek felderítése rendkívül bonyolult feladat, hiszen sok áldozat a félelem, a megbélyegzés vagy a tudatosság hiányának következtében nem mer beszámolni tapasztalatairól. Ezen kívül a hivatalos statisztikák is korlátozottak, ami megnehezíti a helyzet pontos feltérképezését. Az egészségügyi és szociális szakemberek kulcsszerepet játszanak a helyzet monitorozásában, de ehhez elengedhetetlen a megfelelő, speciális képzés. Írországban olyan támogató programokat kínálnak, amelyek célja a szociális és egészségügyi dolgozók felkészítése. Emellett külön központokat működtetnek a veszélyeztetett nők és lányok számára, valamint tudatosító kampányokat indítanak a közösségek figyelmének felkeltésére. A megelőzés terén azonban még mindig sok a hiányosság, és a rendelkezésre álló erőforrások gyakran nem elegendőek a feladatok maradéktalan ellátására.

Olaszországban a legfrissebb becslések alapján több mint 87 ezer nő szenved a női nemi szervek megcsonkításának következményeitől, közülük körülbelül 7 ezer kiskorú. Az érintett nők többsége afrikai országokból érkezett, például Nigériából, Szomáliából, Eritreából és Etiópiából. Annak ellenére, hogy léteznek jogszabályok, amelyek megtiltják ezt a gyakorlatot, a bűncselekmények felderítése rendkívül nehézkes, és az elmarasztaló ítéletek is meglehetősen ritkák Olaszországban.

Ausztriában körülbelül 11 ezer nő él, akik olyan országokból származnak, ahol a női nemi csonkítás (FGM) elterjedt gyakorlat. Különösen aggasztó, hogy körülbelül 735-1083 olyan lány található közöttük, aki még nem töltötte be a 18. életévét. A legnagyobb csoportot egyiptomi és szomáliai nők alkotják, de az etiópok, guineaiak, irakiak, nigériaiak és szudániak is jelen vannak. Az osztrák jogrend szigorúan tiltja a női csonkítást, és akár 10 év börtönbüntetés is kiszabható, még akkor is, ha a beavatkozást külföldön végzik. Az egészségügyi szakemberek és szolgáltatók, akik gyanítják, hogy ilyen esetek történnek, kötelesek bejelenteni azokat, bár bizonyos kivételek léteznek, például a bizalmi kapcsolat vagy a gyermek legjobb érdekeinek védelme érdekében.

Az osztrákoknál több tanácsadó központ működik, ezek a szervezetek pszichológiai, jogi és szociális segítséget nyújtanak, partneroktatókat képeznek, együttműködnek kórházakkal és egészségügyi szolgálatokkal.

Franciaországban a nemek közötti egyenlőségért felelős minisztérium adatai szerint körülbelül 139 ezer nő esett áldozatul a női nemi csonkításnak. A francia törvények szigorúan büntetik ezt a gyakorlatot, függetlenül attól, hogy az országhatáron kívül történik-e, és akár 20 év börtönbüntetéssel is sújthatják az elkövetőt, ha az a szülő vagy a kiskorú felett hatalmat gyakorló személy.

Európa különböző pontjain a legfőbb kihívások továbbra is a korai azonosítás, a szakemberek megfelelő képzése, a hivatalos statisztikák hiánya, valamint a büntetőeljárások bonyolultsága. Noha a törvényi keretek szigorúak, a valós ítéletek száma meglehetősen alacsony, és a pszichológiai, orvosi, illetve jogi támogatás elérhetősége gyakran a helyi szakosodott intézmények létezésétől függ. A prevencióra, a közösségek tudatosságának növelésére és a szakemberek képzésére helyezett hangsúly ellenére a veszélyeztetett lányok aránya továbbra is magas, így az áldozatok védelme folyamatosan erőforrásokat és összehangolt politikai intézkedéseket követel meg, mind nemzeti, mind európai szinten.